Felvinc és Nagyenyed között kis hegyi patak folydogál, a két partot egy kőhíd köti össze, annak egyik és másik oldalán áll egy-egy terebélyes fűzfa. A keretes szerkezetű történetet Jókai Mór e fűzfák leírásával kezdi és fejezi be, jelen időben. Az elbeszélés központi része, a diákok hőstettei azonban múltidőben íródtak.

Kép forrása

A csillagok helyett

A nagyenyedi két fűzfa bevezetésben szellemes szövegkörnyezet kíséretében ismerkedhetünk meg a korral és a kollégista diákok mindennapjaival. Bemutatásra kerül Tordai Szabó Gerzson rektor úr és kedvenc főszereplő növendékei, Zetelaky József és Karassiay Áron, illetve betekintést nyerhetünk József bontakozó szerelmi életébe.

A történet bonyodalma, hogy József beleszeret a rektorprofesszor lányába, lévén, hogy csillagok helyett őt vizsgálja a látcsővel heteken át. A fiút elvarázsolja Klárika szépsége, érzéseit versben mondja el. A levelet a lány megmutatja a professzornak, aki égtelen haragra gerjed. Eközben Trajtzigfritzig, a labancok fővezére rettenetes mennyiségű élelmiszer-, és állatállomány követeléssel áll elő a város felé, akik nagy nehezen összegyűjtik a kért sarcot, ám Balika, a kurucvezér lecsap a szállítmányra és elkobozza az árut.

Kép forrása

Vészharang

A cselekmény a labancok közeledtével bontakozik ki, a lakosok elmenekülnek otthonaikból, elássák értékeiket, a nők, a gyerekek és az idősek felmennek a hegyekbe, az erdők közé. A fiatal lányok a református templomban gyűlnek össze, az életerős férfiak a templom udvarán vernek tábort.
A kollégista fiúk is szeretnének részt venni a küzdelemben, magukhoz veszik a kardokat és egyéb harci eszközöket, de a rektor úr leállítja a műveletet. Ő békés módszerekkel szeretné csitítani a kedélyeket, abban bízik, hogy meg lehet alkudni a támadókkal. A diákok fegyvereit összegyűjtik, azonban ez őket nem állítja meg, másnap kimennek a Maros partjára és vágnak maguknak fűzfanyársat, amit elrejtenek a kollégiumban.

Kisvártatva eléri a várost Trajtzigfritzig háromezres serege, a rektor és Tóth János főbíró megy elébük küldöttségbe, akik a béke ígéretével és újabb követelésekkel térnek haza, a labancok pedig letáboroznak a város közelében. Éjszaka Klárikának látomása támad, felmegy a templomtoronyba és meglátja, hogy a sereg a város felé lopózik a sötétben, megkondítja a vészharangot, menekülésre figyelmezteti a lakosságot. A rablóvezér kiadja a parancsot, hogy gyújtsák fel a várost, azonban a nagyenyedi időjárás kegyes, olyan hatalmas vihar támad, ami eloltja az összes tüzet és megvédi a várost.

Kép forrása

Fűzfanyársak

Másnap a zsiványok elé járul Gerzson úr és a főbíró, a labanc parancsnok mérhetetlenül mérges, el akarja pusztítani az egész várost, lemészárolni az összes férfit, meggyalázni az összes nőt, hacsak nem adják át neki a vészharangot megkongató Klárikát. Az apja belemegy az alkuba, azzal a kéréssel, hogy előbb fejezze le őt a vezér, hogy ne kelljen végignéznie lánya sanyarú sorsát. Trajtzigfritzig lovának kötőfékjét a rektor kezébe adva vezetteti be magát a városba, míg alvezére, Bórembukk Tóth János nyakában ülve érkezik, sarkantyúját belemélyesztve a főbíró oldalába.

Itt jut el a cselekmény a tetőpontig, amikoris a lányt átadják a fosztogató vezérnek, ezt Zetelaky szíve nem tudja elviselni, a diákokkal együtt rárontanak a seregre.  József és Áron összecsapnak a labanc
fő-, és alvezérrel, fűzfakaróikkal agyonverik őket.

A történet megoldása Klárika kiszabadítása és a város megmenekülése. A mámoros győzelem után a rektor úr, lányával és a két fiúval térdre rogyva adnak hálát a sikerért, Gerzson áldását adja a fiatalok szerelmére. József és Áron leszúrják fűzfabotjaikat a patak mellett, amiből a már említett monumentális két fűzfa emelkedik.

Jókai Mór romantikus elemekkel tűzdelt elbeszélésének a Rákóczi-szabadságharc idején lezajlott valós történelmi esemény az alapja. A mű több kiadásban is megjelent és megfilmesített változatban is elérhető.