Tamási Áron önéletrajzi regénye megismertet minket az író gyermekéveivel és azon keresztül a Hargita megyei erdélyi falu, Farkaslaka közéletével és lakóinak mindennapjaival. Megtudhatjuk, hogy a településnév a korabeli farkasfalkák domináns jelenlétéből alakult ki, akiket végül elűztek a székely lakosok, hogy a Nyikó folyó menti vízimalomban zavartalanul őrölhessenek.

A könyv rendkívül szórakoztató módon és hűen ábrázolja a székely emberek mindennapjait, leleményességüket, mélyérzésüket, családcentrikus hozzáállásukat és azt a szeretetet és megbecsülést, amivel egymáshoz tudnak viszonyulni.

Kép forrása

A bagoly röpte

Tamási Áron földművescsalád gyermekeként született. Édesanyja, Fancsali Márta nem járt iskolába, oltalmazta gyermekeit, gondosan látta el a ház körüli teendőket. Édesapja, Tamás Dénes kijárt hat osztályt, dolgos, szívós, szűkszavú, hevestermészetű székely ember volt, aki szívesen töltötte idejét a kocsmában és hirtelen haragjának következményeként gyakran keveredett verekedésbe. A család is tartott tőle, ha ittasan tért haza. Áron, Tamás János néven látta meg a napvilágot, apja választotta neki ezt a nevet, melyet anyja nem tartott szerencsésnek, ezért egy plusz keresztnévvel – az Áronnal – toldotta meg.

Gyerekkori élményei közé tartozik a himlő leküzdése, a madárüldözés Pali bácsi pajtájában, a körtelopás Mátyás bácsi kertjében, illetve Mihály pajtással a dárdás halászat, amely kaland kényes sebesüléssel végződött Mihály számára. Apja dolgos munkást szeretett volna faragni fiából, élményein keresztül mi is betekintést nyerünk a cséplés, szórás, szántás, kaszálás, kapálás, maggyűjtés, tollfosztás rejtelmeibe. Apja sokat sopánkodott sanyarú sorsuk miatt, hiába dolgoztak látástól vakulásig, mindenüket elvitte az adó. Mondta is fiának, hogy ugyanúgy bele fog ragadni a nyomorúságba, mint ő, hiába eszes gyerek.

Tanulmányai azzal indultak, hogy az iskolában a csinos tanárnő átnyújtott neki egy baglyot ábrázoló képet, melyet hosszas töprengés után sem tudtak értelmezni otthon. Miért nem egy szent képet kaptak? Mit jelenthet a bagoly? A helyi pap magyarázta el a megfejtést, a bagoly a tudományt jelképezi – éppen úgy, mint a méh a szorgalmat, a kutya a hűséget, az oroszlán a bátorságot –, s a tanárnő bátorítani szerette volna ezzel diákját.

Kép forrása

A pap úgysem házasodhat

Nem tudni, hogy a bagoly inspiratív erejének köszönhető-e, de Áron hamar beilleszkedett iskolatársai közé, eszes és keménykötésű is volt egyszerre, így gyorsan kivívta a fiúk tiszteletét. A tanulási időszakot a munka periódusa váltotta fel. A nyári agrár élményeket a hegyekben átélt, villámlással kísért vihar tette traumatikussá, melyet az író úgy érzett, nem él túl, hiszen akkoriban sokan vesztették életüket villámcsapás által. A hegyről végül sikerült lekecmeregnie a völgybe, habár útját egy megáradt patak is nehezítette. Ezt leszámítva viszonylag eseménytelenül váltották egymást az iskolai és a munkás nyarak, mígnem baromvásárt rendeztek a faluban. Nagy volt a nyüzsgés az eseményen, távoli vidékekről jöttek a kereskedők, zsibongtak, kufárkodtak, túlkiabálták egymást a licitekkel. A gyerekek is tobzódtak az állatok körül. Megcsillant Áron üzleti vénája, vizet kezdett árusítani a nagy melegben, ekkor ismerkedett meg a román Pávellel, aki a finnyás és sánta lovait szerette volna pénzzé tenni. Áron segített, hogy szénához jusson, cserébe Pável meginvitálta magához.

A következő tanév nyugodt hullámait a sármos Bajna pap és a helyettesítő tanárnéni szerelmi románca korbácsolta fel. A harmadikosoknak már leginkább a tanárbácsi tartott órát, azonban egyik alkalommal felesége érkezett a tanterembe. Hamarosan megjelent a jóvágású, nőkedvelő atya is, aki nem teketóriázott sokat, féktelen udvarlásba kezdett, amit a tanárnéni kacagva és pozitívan fogadott. Mocorgás hallatszott a padlás felől, azt hitték, hogy biztosan csak egy macska, de kiderült, hogy a felbőszült tanárúr volt az, aki egy nagy kulccsal szájba is kanyarította a papot, aki vérző ajkakkal, megszégyenülve távozott. A tanárnő hazaküldte a gyerekeket, a másnapi misén pedig mindenki mélyen hallgatott a történtekről. Áron nem értette mi értelme volt ennek a cécónak, a nővére magyarázta el neki, hogy itt az elszeretés ügyében emelhetünk vádat, de Áron továbbra sem volt meggyőzve, mondván, hogy a pap úgysem házasodhat.

Kép forrása

Pisztoly és Kossuth-díj

A következő karácsonykor történt aztán, hogy Áronnak sikerült lábujjon lőnie magát egy pisztollyal, ettől a szülők elgondolkodtak, hogy nem lesz feltétlen alkalmas a kétkezi munkavégzésre, jobb lenne, ha inkább kitaníttatnák. Gyulafehérvárra küldték hát gimnáziumba, hogy a gazdasági munka helyett az eszével tudja előteremteni a kenyérre valót. 

A könyvből már nem derül ki, de a székelyudvarhelyi római katolikus főgimnáziumot, melynek Tamási Áron is tanulója volt később róla nevezték el. Katonaként Olaszországban szolgált, a kolozsvári Kereskedelmi Akadémián szerzett diplomát, Kolozsváron és Brassóban dolgozott banktisztviselőként. 26 éves korában vándorolt ki Amerikába, írói karrierje ott kapott szárnyra. Élt New Yorkban, a szelek városában, Chicagoban, az Indiana állambeli Garyben és a nyugat-virginiai Welchben. Kolozsvári hazatelepülését követően több neves díjjal is kitüntették, megkapta a Baumgarten-díjat és a Corvin-koszorút. A bécsi döntést követően az író otthonát visszacsatolták Magyarországhoz, ezután új hazája irodalmi és politikai életében is aktívan részt vett. Budapestre költözött, egyike volt azoknak, akiket külön törvény alapján hívtak meg képviselőnek az Országgyűlésbe, ezzel egyidejűleg a Nemzeti Parasztpártot képviselve lett a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja. 1949 és ’53 között kiszorult az irodalmi életből, Sztálin halála után a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagjaként jelenhettek meg cikkei, elbeszélései és átvehette a Kossuth-díjat. A Magyar Írók Szövetségének társelnöke, a Petőfi Párt Irányító Testületének tagja, majd később az Országos Béketanács elnökségi tagja, halála után a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja lett.

Tamási Áron Budapesten hunyt el, kérésére szülőhelyén, Farkaslakán temették el.