Március 17-én volt 74 éve, hogy megszületett William Gibson, az újkori sci-fi műfaj éllovasa, aki Neuromancer című regényével nemcsak, hogy megalkotta a cyber-punk műfajt, de olyan későbbi filmes világsikereknek adott alapot, mint például a Mátrix vagy a sokat átvitatott Eredet. Gibson klasszikus művének magyar nyelvű új fordítása okán a figyelemreméltó 1749.hu szerzője állított össze egy különleges kritikát, ennek apropóján lamentálunk a Gibson 1984-ben írt, megvalósult irodalmi próféciájáról.

Kép forrása

Ez tényleg durva lesz

Van énnekem most egy mellékállásom, szakközép- és szakmunkás tanulókat oktatok számítástechnikai gyakorlatra, melynek során a minap – hogy ne csak a Word, Excel és Power Point világába merüljön el az a szegény gyerek – ráfutottunk a metaverzumra, s kértem a tanulókat, hogy gyűjtsenek róla mindenféle információt. Javaslatom azzal indokoltam, hogy ez lesz az az új, egyelőre csak belengetés szintjén tartó számítástechnikai, internetes fejlődési lépcsőfok, melynek során a valóságos térbe vetítődnek majd ki a virtuális tér elemei, a különféle reklámok, hasznos és haszontalan információk, kommunikációs lehetőségek. És igen, az erről készült youtube-os videónál maradtak tátva szájak, mert ez tényleg durva lesz: úgy leszünk ott valahol, hogy valójában ott sem leszünk, és úgy vesznek majd körbe minket dolgok, hogy tulajdonképpen azok ott se lesznek.

Kép forrása

Neuro-interaktív szimulációs valóságkeltés

Valahol ez volt William Gibson nagy találmánya 1984-ben, amikor megírta a Neuromancer című sci-fi regényét, melyről ma már tudjuk, hogy nem volt utópia, vagy disztópia, de bizony valóság lett a mímelt valóságszimuláció metakommunikáció.

Gyuris Norbert a PTE Anglisztika Intézetének oktatója, a kortárs amerikai irodalom és populáris kultúra, a sci-fi és a szimulációelmélet kutatója, így száz százalékig biztosan lehetünk abban, hogy William Gibson maximálisan jó kezekben van nála, főleg egy olyan alapmű újraolvasása, újraértelmezése kapcsán, mint a Neuromancer.

A regény amúgy mutatós díszkötetben jelenik meg, Sprawl-trilógia címmel. Ennek első része a Neuromancer, ahol a lényeg a neuro-interaktív szimulációs valóságkeltés, plusz ugye Gibson megspékelte az egészen a cyberpunk életérzéssel. Ez utóbbi meghatározása valahogy úgy szól, hogy az lényegében az éppen aktuális „közeli jövőben játszódó sci-fik altípusa”, melyben a személyi számítógépek által nyújtott (digitális képi) világ jelenti a lényeget. A cyberpunk műfajba az azt példázó filmekből jobban megérthető, így például a Szárnyas fejvadász, a Ghost in the Shell, az Akira, a Nirvána, a Johnny Mnemonic vagy a Mátrix.

Kép forrása

Disztópiába programozott kulturális logika

Gyuris Norbert így lengeti kalapját Gibson alapművének új fordítása kapcsán: „A Neuromancer disztópiába programozott kulturális logika lett: olyan megkerülhetetlen alapszöveg, amelyen keresztül újraértelmezhető a kilencvenes években az egyre szélesebb társadalmi rétegek számára elérhetővé váló internetnek, a gibsoni mátrix kiberterének a kultúrára és a társadalomra gyakorolt hatása.” Tehát, ha nem értjük, hogy jelenleg mi a csuda is történik velünk ezekkel az okoskészülékekkel, mindenhonnan előszivárgó internetes információs túláradásokkal teli korszakban, akkor olvassuk el a Neuromancert! Tegyük ezt már csak azért is, mert tényleg itt van (lesz) a nyakunkon a metaverzum, a mostani digitális világtébolyt magasba emelő hyper-high-tech társadalmi orgia, mely fenekestül forgatja majd fel a világot, melyről a mostanság születetteknek az ő tinédzserkorukra már gyakorlattá váló metaverzum-mátrix a felejtésbe küldi a mostani realitást.