Ebben a műfajú írásunkban az a cél, hogy egy adott esemény, évforduló köré rendezzünk könyveket. Most abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a múlt vasárnap a templomban kezembe vehettem az Evangélikus élet legújabb számát, mely hetilap sok más mellett veretes könyves vonatkozásokról is hírt adott. Ezek egyike a Bibó István politikai teológiai gondolatainak elemzését, egy másik pedig a magyar őstörténetre, sőt azon túlra is utalóan citálta Nádasdy Ádám Dante főművét.

Kép forrása

Bibó és a túlfeszült lényeglátók

A fent idézett egyházi újság szemlézése kapcsán kapott információ birtokában szinte gondolkodás nélkül rendeltem kedvenc könyvesboltomban Csepregi András Boldogok a békét teremtők című könyvét, mely Bibó Istvánról szól. A kötet megjelenése vélhetően igazodott „a 20. század legnagyobb magyar politikai gondolkodójának” elismert jogász születésének idei 110. évfordulójához. A szerző is különleges, a tekintetben, hogy alapon evangélikus teológus-lelkész, s akinek kutatási területe Bibó mellett annak kortársa, a német mártír lelkész, lelki vezető, Dietrich Bonhoeffer. Bibó Istvánt leginkább a róla elnevezett kollégium jogi hallgatói, elsőként Orbán Viktorék emlegették, idézték a legtöbbet, így a jogász, politikai gondolkodó neve szinte a rendszerváltással egyidőben vált szélesebb körben ismertté.

Kép forrása

Boldogok a békét teremtők

A most megjelent, Boldogok a békét teremtők című kötet ugyanakkor Bibó különleges, keresztény-teológiai megközelítésű írásait elemzi. Csepregi András úgy beszél a kötetről, mint olyanról, melyet alapvetően kétféle embernek írt: a hívőknek és a közélet iránt érdeklődőnek. Ez utóbbiakról írja: „A másik olvasó a közélet iránt érdeklődő ember, aki talán Bibó több gondolatával is találkozott, ismeri az "eltorzult magyar alkattal", és a "zsákutcába fejlődés" következményeivel való vesződségeit, követi a "politikai hisztériába" belegabalyodott közösség terápiájára vonatkozó javaslatait, relevánsnak tartja a "hamis realisták" és a "túlfeszült lényeglátók" jellemzését, foglalkoztatja a felelősségvállalás kérdése, nem hiszi, hogy a politikában vég nélkül lehet hazudni, viszont egyetért Bibóval abban, hogy ha felvillan a közösségi élet javulásának bármilyen csekély lehetősége, azt meg kell próbálni megvalósítani."

A Bibó-életmű ma már mindenki számára elérhető a könyvtárakban (igaz, nem mindegyikben), ez a kötet ugyanakkor átfogó képet ad a teológia területén is alkotó, amúgy nem egyházi végzettségű Bibó gondolatvilágáról. A könyvben Csepregi Bibó ilyen irányú írását elemző kilenc tanulmánya olvasható, a szerző szándéka szerint akként is ajánlja az olvasóknak azokat, hogy a könyvbe rendezettségtől eltérő sorrendben is lehet olvasni azokat, hiszen nem időrendben következnek egymás után.

Kép forrása

Dante és a magyarok ősatyja

A másik ilyen könyves vonatkozás még az előzőnél is nagyobb szívdobbanást okozott, hiszen – és ekkor még a templomunk falai között voltam – az ószövetség népe és a magyarok közös felmenőiről olvashattam. A cikk alapján így tehát újra ajánlom a 2016-os év, szerintem és sokak szerint legnagyobb magyar irodalmi csúcsteljesítményét, Nádasdy Ádám Dante Isteni színjátéka tudományos igényességgel és írással kiegészített prózai műfajba ágyazott fordítását. Az említett lapban dr Szörényi László, Széchenyi-díjas irodalomtörténész (nem mellesleg a Dante Társaság tagja), a budavári szabadegyetemen tartott előadásának kivonatos változatát lehetett olvasni. A Dante Társaság sokakkal együtt ünnepli idén a középkor legnagyobb irodalmi alakját, aki kereken 700 éve hunyt el. Az említett újságban írták, hogy dr Szörényi arra vállalkozott, hogy Dante főművének magyar vonatkozásaira hívja fel a figyelmet. Egy ponton kifejtette: „…a Színjáték egyik magyar vonatkozású része a Pokol 31. énekében található. A kútban állva a gigászok között találjuk Nimródot, az óriást, aki beszél, de senki sem érti, mit mond. Ő egyrészt biblia alak (Noé ükunokája), a bábeli torony építője és a nyelvzavar okozója, másrészt azonos a magyar mitológiából ismert Ménróttal, Hunor és Magor apjával. Dante ismerhette Kálti Márk krónikáját, innen tudhatta, hogy Nimród a magyarok ősatyja.” Ezek után fellapoztam a Nádasdy-féle Isteni színjátékot, ahol a Pokol 31. énekénél a fordító a lábjegyzetben utal dr Szörényire, ekként: „Érdekes, hogy ezt a Nimród nevű óriást, Dante kortársa, Kézai Simon a magyarok ősének nevezi krónikájában. Szörényi László szerint Dante itt egy ómagyar mondatot ír le (ebben magyar diáktársai segíthették). A szöveg – állítja Szörényi – ez lehetett: Rabhely majd, amék szab itt állni. Azaz: Tömlöc lesz ez amelyik megszabja, hogy itt álljatok!” A nyomozás még ekkor sem ért véget, hiszen pár sorral odébb Nádasdy újabb lábjegyzetben magyaráz a megszállott vadász „zsidó-magyar ősről”. „Nimród: ókori király, Noé dédunokája.” Ezután még arról ír, hogy Nimród volt az, aki a hagyomány szerint eltervezte, hogy építsék meg Bábel tornyát, Isten az ő nagyravágyására válaszul zavarta össze Báblenél az akkor még egységes nyelven szóló népeket, hogy különböző nyelven beszéljenek.