Bank Barbara történész, kutató szaktársaival együtt idén letették az asztalra a kommunizmus magyarországi pusztításának egyik legteljesebb összegzését. A Recsk című könyv nem csak a negyvenes évek második feléről és az ötvenes évek első feléről szól, hiszen a bolsevik diktatúra kemény terrorállam formájának, illetve az úgynevezett gulyáskommunizmus, a puha diktatúra magyar társadalomra gyakorolt hatása ma is aktív bel- és külpolitikai tényező. A könyv elsőszámú főhajtás a recski táborba és más internáló táborokba hurcolt ártatlan áldozatok és túlélők előtt. Fontos könyv.

Pokolra szállás
Mert mi volt a szélesebb olvasóközönségnek Recsk témában eddig? A kisebb megjelent tanulmányok mellett a legismertebb anyag mégis csak Faludy György író, költő Pokolbéli víg napjaim című életrajzi regénye. Persze Gyuri bácsitól nem adatokat, statisztikát, komoly tudományos erejű ténytárházat, hanem a foglyok pokolra szállásának érzésvilágát és az infernális bugyrok érzékletes leírását kaptuk. 
Bank Barbara többek között így fogalmaz Recsk című könyvéről: „Munkámban főleg levéltári források alapján szeretném bemutatni a magyarországi internálás 1945 és 1953 közötti történetét, rendszerét, illetve a második részben a recski kényszermunkatábor működésének részleteit, hátterét.” 

A kommunizmus, legsötétebb időszaka
Az első ránézésre nem túl nagynak ható kiadvány, rendkívül sűrű, sok-sok információt tartalmazó tudományos szintű anyag, mely ugyanakkor mégis a nagyközönségnek szól, így is készült el, olvasmányosságra is figyelve. Az olvasói befogadóképességről természetesen nem a szerzőnek kell gondoskodni, de úgy vélem, hogy nagyon fontos lenne, hogy azok a generációk, melyek a rendszerváltás után születtek, ugyanúgy megismerjék a kommunizmus legbrutálisabb, legsötétebb időszakát. 
Bank Barbarán és munkatársain nem fog múlni a megismerés. A könyvben elsőként részletes felsorolás kapunk a kötetben található anyag kutatási hátterének számító levéltárak, múzeumok, dokumentumfeldolgozó-intézmények sokaságáról, illetve egy meglehetősen komoly és alapos történelmi áttekintéssel szolgál a szerző a II. világháború utáni magyar társadalmi, politikai színtér első évtizedéről, annak minden államterror felé, vagy azt kiteljesítő eseményéről, hátteréről, politikusairól, mozgalmairól, pártjairól, szereplőiről. (Megjegyzem: már ezért megéri kézbe venni a könyvet.) 

Kíméletlen szembenézés
Számos aspektusból kapunk részletes leírást az internáló táborok magyarországi világáról, a világháborús koncentrációs táborokhoz nagyon is hasonlító magyarországi táborok típusairól, a szovjet típusú táborokkal való összehasonlításról, az akkori belügyminisztériumi és rendőrségi eljárási gyakorlatról, az államrendőrség, illetve a politikai rendőrség belső működéséről. A különböző fejezetek egymásra épülve, egymásból logikailag, illetve történeti, kronológiai módon is összefüggve rajzolják ki a diktatúra korszakának képét. 
A könyv azt a nagy feladatot látja el, amit a múlttal való kíméletlen és kínos szembenézés a mai napig nemigen tett meg a magyar társadalom jelentős része. Magyarok ítéltek magyarokat kényszermunkára, internálótáborba, kényszervallatásokkal kicsikart ítéletek alá, engedve a szovjetekkel kialkudott „kis Magyarország” túléléséért cserébe. Erről árulkodnak az internáltak e kötetben összegyűjtött tényregényszerű históriái, megemlítve Recsk mellett a Buda-déli internáló tábort, a kistarcsai internáló tábort és a (nagybetűs) Toloncházat is. 

Ahogy megszokhattuk a kommunistáktól
A hírhedt, „pokolbéli” hely mégis csak leginkább Recsk volt, ahol Bank Barbara könyvéből is jól láthatóan szisztematikusan „darálta be” a bolsevik rendszer a számukra „reakciós” társadalmi elemeket: egyházi személyeket, a korábbi, kapitalista államforma jeleseit, katonatisztjeit, rangos személyiségeit, ismert és elismert közéleti vagy kevésbé ismert, átlagos, de szerintük reakciós személyiségeit, felső vagy akár alsóbb társadalmi osztályába tartó egyéneit, de főként és elsősorban az értelmiség képviselőit. Ahogy ezt már megszokhattuk a kommunistáktól, akik Recsken azzal a jelszóval végezték mottóvá vált, ördögi munkájukat: „Ne csak őrizd, gyűlöld is!” A kötetben a tartalmi feloldást nem jelenti ugyan a tábor(ok) bezárásáról szóló fejezet, de fontos elem ez is, miként az ott elhunytak, illetve a későbbi amnesztia révén kiszabadultak felsorolása.