Sok-sok esztendővel ezelőtt, egy borozgatós nyári estén komoly vitába keveredtem apámmal. Ő valami frissiben olvasott tanulmány kapcsán súlyos közgazdasági elméletet vázolt föl, én meg – aki akkoriban főleg pszichológiai műveltségem felépítésén fáradoztam – azon értetlenkedtem, hogy a gazdaságtudományi modellek mögött cselekvő emberek vannak, akik jórészt érzelmeik szerint döntenek: hol marad tehát hely a racionális modellnek? Ő, közgazdászként váltig állította, hogy a racionális logika mentén érthetőek meg a gazdasági folyamatok, mert a gazdaságban végső soron muszáj józanul mérlegelni. Én meg azt bizonygattam, hogy szinte mindenki, minden döntését érzelmei szerint hozza, miért éppen a makrogazdaság lenne a kivétel…

Idegtudomány és a pénzügyek
Azóta eltelt vagy huszonöt év, és mára kiderült, hogy bizony a gazdaságban valóban ezernyi helyzet adódik, amikor nem a jól felfogott anyagi érdek, a türelmes kockázatelemzés, a megfontolt belátás, hanem az indulat, a vágy, és a remény dönt. Újabban lett is olyan diszciplína, amely a gazdaság lélektani tényezőit igyekszik beleilleszteni a klasszikus közgazdasági modellekbe…
A téma aktualitását mutatja, hogy a lélek és gazdaság viszonyáról nem pusztán nehezen olvasható elméleti szakmunkák születnek, de olyan olvasmányos kötetek is, mint John Coates könyve, A félszerzet órája. És senkit ne tévesszen meg az alcím – A kockázatvállalás biológiája a pénzpiacokon – a humánbiológia azon kérdései, amiket Coates összeszed, valójában lelki működésekről szólnak.
Ám mielőtt neki futnánk a könyv részleteinek, érdemes megemlíteni, hogy John Coates rendkívül figyelemre méltó szerző. Az idegtudomány és a pénzügy területének tudományos főmunkatársa a Cambridge-i Egyetemen. Egy ideig dolgozott a Goldman Sachsnél a Wall Streeten, és vezette a Deutsche Bank egyik kereskedési részlegét. 2004-ben visszatért Cambridge-be, hogy a kockázatvállalás és a stressz biológiáját kutassa. A kockázatvállalással kapcsolatos kutatásaira üzleti-, gyógyászati-, katonai- és élsportolói körökből egyaránt felfigyeltek. A félszerzet órája című könyvét pedig Az év üzleti könyve díjának szűkített listájára választották. A Foreign Policy folyóirat az év legbefolyásosabb gondolkodói között nevezte meg.
Szóval érdemes figyelni arra, amit ír.

Rizikó és átváltozás
Coates majdnem ugyanazokat a kérdéseket járja körül, mint amikről én negyedszázaddal ezelőtt apámmal vitatkoztam. Könyvében egy tőzsdei kereskedőcsoport történetén keresztül bemutatja, miként alakul át egymásba az eufória, a stressz és a depresszió kockázatvállalás hatására, milyen lényegi kapcsolat áll fenn siker, félelemérzet és főleg a fiatalabb férfiak nemi hormonjai között. A csoport tagjait az egyre komolyabb rizikó más emberekké változtatja. Ezt nevezi a szerző a félszerzet órájának. De talán legjobb lesz, ha magát a szerzőt idézem ide: „A kijelentés, miszerint a biológia és a pénzpiacok összefüggenek, különösen csenghet a közgazdaságtanhoz szokott füleknek.  A legtöbb közgazdász pusztán szellemi tevékenységként tekint a pénzügyi kockázatértékelésre, hiszen az eszközmegtérülés és a valószínűségek számítása, valamint a tőke optimális leosztása szükséges hozzá, ezeket pedig többnyire racionálisan hajtjuk végre.  Az itt következőkben a döntéshozatalnak ezt a vérszegény felfogását szeretném megtölteni némi élettel.  
Az idegtudományok és az élettan területén történt legújabb előrelépések ugyanis azt mutatják, hogy amikor kockázatot – például pénzügyi kockázatot – vállalunk, korántsem pusztán a gondolataink szintjén zajlik a dolog: fizikálisan is felkészülünk rá.  Amint a testünk észleli, hogy hamarosan akcióra kerül sor, vészkészültségbe kapcsolja a fiziológiai áramköröket, az elektromos és kémiai aktivitás létrejövő hullámai pedig visszakapcsolódnak az agyunkba, és befolyásolják a gondolkodásunkat…
Bizonyos körülmények között a pénzpiacokon ezek a kémiai hullámzások magukkal sodorhatnak bennünket. Amikor ez történik a tőzsdei kereskedőkkel és a befektetőkkel, akkor az tőzsdemámort vagy irracionális pesszimizmust idézhet elő bennük; ez pedig képes megingatni a pénzpiacokat és nagy pusztítást vihet végbe az egész gazdaságban.”

Gazdaság és hormonok
Elgondolkodtató könyvében a Cambridge-i szerző nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a gazdasági, adott esetben a pénzpiaci döntések mögött sokszor olyan stresszes pillanatok állnak, amelyekben – a feszültség miatt – felszabaduló hormonok gyakorlatilag megfosztják józan eszüktől a döntéshozókat.
Ugyanakkor Coates meglehetős óvatossággal kezeli témáját. Nem vezeti olvasóját arra a balga következtetésre, hogy a világgazdaság váltakozó ciklusai, az irracionális bőség és a takarékos pesszimizmus hullámzása csak és kizárólag attól függne, hogyan reagálnak a döntéshozók zsigerei a kiszámíthatatlan helyzetekre. Inkább csak annyit mond, hogy ezek a tényezők felerősíthetik a világgazdaság amúgy is hektikus működését.