Lassan harmincöt éve nincs már velünk Philip K. Dick, amerikai író, aki a sci-fi, s azon belül is a cyber irányzat mesterének számít. Számos műve érte meg a filmadaptációt és számos könyve inspirált tudósokat, filozófusokat, közembereket, zenészek s más művészeket. Az egyik legjobban értékelt alapműve, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című történet, melynek legújabb magyar kiadása számos extrával kiegészítve került a boltok polcaira.

A legteljesebb kiadás
Nem volt szükség Ridley Scott Szárnyas fejvadász című filmjének bemutatására ahhoz, hogy a film alapjául szolgáló Philip K. Dick regény, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című alkotás, világsikert érjen el. A történet regény alakban is kultdarab lett, és bár Dicknek számos művére mondják, hogy alapmű, ez az 1968-ban először kiadott regény az egyik leginkább emblematikus Dick-klasszikus. A mostani magyarországi kiadás (mely 2015-ös) több korábbit követve – a fordítás szerint – a legteljesebb, de a kultregény mostani kiadása extrákat is tartalmaz, így mondhatjuk, hogy ez a kiadás a legkülönlegesebb, legszínvonalasabb.
A regényhez három irodalomtörténeti tanulmány is tartozik, a kötet végén Bényei Tamás: Az utolsó krimi, H. Nagy Péter: Descartes és az evolúció, valamint Tillmann J. A.:  Orcus neontüzében  (A Blade Runner kapcsán) című esszéi olvashatók. Ezek mellett a kötetben megtalálható az író rövid biográfiája és bibliográfiája is.

Álmodó és lázadó androidok
Philip K. Dickről, mint a huszadik század Verne Gyulájáról illik írni, fantasztikus káprázatokkal teli és tudományos alapossággal megspékelt művei társadalomtudományi és technológiai érzékenységgel készültek. Az Álmodnak-e az androidok… egy különlegesen szép elegye mindannak, amit az 1960-as évek végétől számítandó időszak után a későbbi sci-fi szerzők szépen be-bemásolgattak, le-leutánozgattak regényeikben, novelláikban. Dick ugyanis forradalmian újat alkotott e regényével, melyből az 1982-ben készített Szárnyas fejvadász című tudományos-fantasztikus film-noir a könyvre ráerősítve írta újra a műfaj iránti rajongás históriáját.
A sci-fi huszadik századi fejlődésének irama oly gyors, hogy a több, mint harminc éves távlatból már nem lehet az első kiadás óta eltelt időt figyelmen kívül hagyva rácsodálkozni Dick e regényének zseniális motívumaira. Az, hogy mesterséges intelligenciák, robotok, vagy, ahogy itt nevezik őket, androidok, fordulnak eredeti alkotóik, azaz az emberek ellen, már számtalanszor feldolgozott téma, és persze még Dick előttről származó ötlet. Ugyanakkor Dick nem csupán erre helyezi a hangsúlyt, hanem ennek apropóján állítja elénk a jövő, sok tekintetben pusztuló, társadalmának említésre méltó szegmenseit.
A lázadó androidok után kutató fejvadász már nem képvisel semmi pozitív dolgot, de persze az olvasó azért vele azonosul könnyebben, mint a történet többi szereplőjével. S ez még akkor is így van, ha filmadaptációhoz hasonlóan a regény végére sem válik egyértelművé, hogy tulajdonképpen képes-e a jövő társadalmi kataklizmájában senyvedő egy szem ember erkölcsileg és identitásában is felülemelkedni a mindent eluraló pusztulaton.

A jövő terepasztala
Számomra nagy élmény volt a kötetben található irodalomtörténeti tanulmányok mindegyike, de különösen H. Nagy Péter eszmefuttatása, melyből kiderül, hogy nemcsak a szárnyas fejvadász üldözte az androidokat, de a kommunista cenzúra is üldözte Philip K. Dicket. Erről egyebek mellett így ír az irodalomtörténész: „A képlet világos: az akkori kultúrideológia feltehetően nem tűrhette, hogy a szovjet rendőrség olyan kétes erkölcsű, laza irányítású intézményként tűnjön föl, amelybe könnyedén beszivárognak az androidok. A cenzúra itt még egy sci-fi regény esetében is működött, hiszen Dick alkotása – sok más művéhez hasonlóan – a megírásához képesti közeljövőben játszódik. A szocialista érában viszont holmi posztapokaliptikus víziónak a történelem belátható horizontján, természetesen nem szabadott feltűnnie.”
Tegyük hozzá gyorsan, hogy végül persze Dicknek lett igaza és a szovjet-típusú társadalmi formáknak már – hál’ Istennek – nem jutott hely a jövő terepasztalán.