Az önsegítő könyvekről – nem tehetek róla – mindig Rejtő Jenő jut eszembe. A Piszkos Fred közbelép című kötetének első oldalán találjuk az alábbi szöveget: „Olvassa el főművemet: Hogyan élhetünk gazdagon, sikeresen és egészségesen. Szíves megrendelését a Bostoni Beteg Hajléktalanok Szeretetkórházába várom, sőt elvárom, mert öt hónapja beteg, családos embertársán segíteni kötelesség!
Kiváló tisztelettel, E. HUBERTON a Hogyan éljünk gazdagon, sikeresen és egészségesen c. mű szerzője U.i. másik főművem: Karrier, erő és egészség lélegzésgyakorlatok és svédtorna útján ugyanezen kórház címén megrendelhető…”
Persze azért néha magam is elolvasok egy-egy nevesebb szerző által írott, vagy érdekesebbnek ígérkező, esetleg barátom, ismerősöm által igen-igen ajánlott self-help kötetet. Charles Duhigg könyve, A szokás hatalma valamelyik közelmúlt könyves rendezvényen került a kezembe. A kiadó – úgy is, mint régi ismerős – tette oda, néhány lelkes szó kíséretében.

Lelkes és lelketlen szavak
És akkor kezdjük ezt a cikket ugyancsak néhány lelkes szóval: a kötet már megjelenése előtt két héttel már az amazon.com eladási listájának top 40 könyve között szerepelt, s a következő fél évben is tartotta népszerűségét, sőt, az első helyet is megjárta. A New York Times bestseller-listáján a pedig a negyedik helyre került…
Ezen a ponton egyelőre el is szakadhatunk a lelkes szavaktól, és a kiegyenlített tájékoztatás igényének megfelelően szögezzük le: a könyv minden szempontból amolyan tizenkettő, egy tucat kötet. Precízen másolja az amerikai self-help irodalom sémáit: a tudományos ismerettejesítés felületes tényeit keveri ügyesen az élet legkülönbözőbb területeiről vett történetekkel, amelyek mintegy illusztrálják az említett tényeket. A kötet néhány eredeti állítását számos giccses sztori fűzi össze.
Szinte látom magam előtt a rutinos szerkesztőt, aki tudja, hogyan kell efféle könyveket írni, illetve eladni: – Te Charles, itt a negyedik fejezet elején kicsit sűrű lett a szöveg. Be kellene szúrni valami történetet, ami elmeséli az állításaidat. – Kifogytam az összes sztoriból, sajnálom… – Hmm… Akkor… Nos… Most láttam a tévében valami világbajnokot. Biztos egy ilyen bajnoknak is kell valami szokás, hogy sikeres legyen… Mondjuk, rendszeresen jár edzésre, vagy efféle… Szóval keress ide valami sportosat! Azt zabálni fogják.

Jel, rutin, jutalom
És tényleg zabálják. Van ugyanis ezeknek a könyveknek egy rendkívül szerethető tulajdonságuk.
Minden efféle kötet – a hollywoodi mesegyár sablonjainak megfelelően – szigorúan egyetlen egy állítást tartalmaz. Egy olyan állítást, amely egyébként igaz, hasznos, sőt okos, meg talán még eredeti is. Ebben a tekintetben A Szokás hatalma precíz munka.
Állítása – azon az ismert tényen túl, hogy szokásaink meghatározzák életünket, s ezért rendkívül fontosak – magának a szokásnak a lényegéről szól.
Duhigg azt mondja, hogy minden szokás három részből áll: jel, rutin, jutalom. A jel bármi lehet, ami kiváltja a rutinszerű cselekvést, amelynek végén valamiféle jutalom vár ránk. No, persze erre már Pavlov is rájött, úgy száz évvel ezelőtt. A mi szerzőnk szerint azonban van lehetőség a folyamat tudatos kontrolljára: Ismerd fel a kulcsszokásaidat! Keresd meg az indítógombot! Értsd meg, mi a jutalom! Gyakorolj be egy új szokást!
Azt még nem mondtam, hogy Charles Duhigg úgy véli, egy-két berögződött szokásunk megváltoztatásával dominóelv-szerűen átalakulhat az egész életünk, és többé nem jelent erőfeszítést betartani a megfelelő étrendet, eljárni az edzésre, vagy időben lefeküdni, mert mindezek természetessé válnak. Ezek volnának a kulcsszokások.   
A könyvben persze hosszan kifejti a módszer minden egyes lépését, amely szerinte bárki számára megtanulható.

Szokásaink megváltoztathatóak
Hogy a szerzőnek igaza van-e a kulcsszokások jelentőségével kapcsolatban, azt nem tudom. De abban bizonyára nem téved, hogy szokásaink rendkívüli mértékben meghatározzák életünket. Még az is valószínűnek látszik, hogy sok esetben akkor is automatikusan reagálunk, amikor tudatosan akarunk dönteni.
Ahogy a kiadó ajánlójában olvashatjuk: „bár az egyes szokások önmagukban viszonylag jelentéktelenek, idővel óriási hatást gyakorolnak az egészségünkre, a pénzügyi biztonságunkra és a boldogságunkra. Ráadásul a szokások, és rutinok nem csak egyéni életünket irányítják, hanem a szervezetek, vállalatok, közösségek és mozgalmak működését és sorsát is.”
És természetesen az sem kétséges, hogy szokásaink megváltoztathatóak. Akár így, akár másképp. Mindenesetre annak, aki úgy véli, akad néhány rossz szokása, esetleg azt gondolja, nincs elegendő jó szokása, netalántán nem mindig tudja azonosítani döntéseinek hátterét, az haszonnal forgathatja Charles Duhigg egyébként igen olvasmányos könyvét.