Budapesti séták a tudomány körül címmel jelenik meg Hargittai István és Hargittai Magdolna Széchenyi-díjas kémikusok új ismeretterjesztő kötete az Akadémiai Kiadó gondozásában.
A kötet nyolc fejezetre osztva, gazdag képanyaggal mutatja be a magyar tudomány történetének egy-egy jelentős fejezetét, szimbolikus alakjait a tudósokhoz, tudományhoz köthető személyek fővárosi szobrain, emlékművein keresztül.

Nevek és arcok
„Az elmúlt években mindkettőnket nagyon érdekelt a tudományos felfedezés természete, valamint bizonyos magyar és nemzetközi tudománytörténeti témák. Sokat utazunk, és mindig megkeressük a tudományhoz kapcsolható emlékműveket, ez pedig végül visszavezetett minket Budapestre, ahol rájöttünk, hogy nagyon sok olyan emlékmű található a fővárosban, amelyeket mi sem ismertünk" – mesélt a kötet megírásához vezető tapasztalatokról Hargittai István.
„Ezek az emlékművek lehetőséget adnak arra, hogy mindenki számára közelebb hozzuk a tudomány világát. Gyakran hallunk nagy neveket, de amikor a szobrokat is látjuk, sokszor jobban megérint bennünket a téma" – vélekedett a szerző, hozzátéve, hogy ugyanez igaz azokra az épületekre is, amelyekben a kutatók dolgoztak.
Példaként említette Békésy Györgyöt, aki a belső fül szerkezetének feltárásáért kapott Nobel-díjat 1961-ben, és kutatásait évekig a ma teljesen elhagyatott és leromlott állapotban lévő egykori Posta Kísérleti Állomáson végezte. „Talán a könyvünk felhívja majd a figyelmet arra, hogy rendbe lehetne hozni az épületet, és emléktáblát elhelyezni a kiváló kutató tiszteletére” – tette hozzá.

Az akadémia szégyene
Hargittai István szerint Magyarországon a tudományt mindig nagy tisztelet övezte. Szent-Györgyi Albert halála előtt eljött Budapestre azért, hogy „magába szívja a tudomány iránti tisztelet atmoszféráját” – fogalmazott, megjegyezve, hogy több világhírű tudós „bölcsőjét a fővárosban ringatták”. „Ezeknek a tudósoknak a többségét elüldözte Magyarország, ezért teljesedett ki külföldön a pályafutásuk. Szomorú tanúsága ez a könyvnek" – hangsúlyozta.
Neumann János példáját említve kiemelte: lehet a magyar tudomány eredményének tekinteni a budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanult, majd az Egyesült Államokban fényes tudományos karriert befutó matematikus teljesítményét, ugyanakkor reálisan szembe kell néznünk az életút Magyarországra nézve sötét fejezeteivel is.
A már Amerikában dolgozó Neumann Jánost tekintélyes tudósok jelölték a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, a tagság azonban nem választotta meg, mint ahogy sok más zsidó tudós sem válhatott akkoriban az intézmény tagjává. „Ez az akadémia szégyene” – fogalmazott Hargittai István. Neumann Jánost egyébként pár hónappal később tagjává választotta az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia.

Lelkes tanítvány, tehetős család
A kötet ismeretterjesztő céllal készült, nem tudománytörténeti szakmunka, hiszen nem a tudományos élet dönti el, mely tudósok, tudományhoz bármi módon kapcsolódó személyek kapnak emlékművet. Mint fogalmazott, két azonos teljesítményű kutató esetén gyakran az kap szobrot, akinek volt egy-egy lelkes tanítványa, vagy tehetős családja.
A szerző kitért arra is, hogy gyakran hallani a magyar tudomány fantasztikus eredményeiről, miközben ezek közé gyakran beszámítják a külföldön kutató és dolgozó magyar kutatók teljesítményét is.
„A politikusok ezeknek az eredményeknek a fényében sokszor hajlanak arra a következtetésre, hogy lehetséges alacsony támogatás mellett is komoly, nemzetközi színvonalú tudományos teljesítményeket elérni. Ez azonban önmagunk félrevezetése” – fogalmazott.