Ha bölcsészek nyomoznak

MEGJELENT: 2015. január 5., hétfő | SZERZŐ: Gomilkó Márk

Egy szótárkiadó vállalat két fiatal alkalmazottjának nyomozása egy harminc évvel ezelőtt történt, máig megoldatlan parkbéli gyilkossági eset után, a kiadó irodaházában, munkaidőn belül és azon kívül. Ennyi furcsaságot valószínűleg nem sok mondat tartalmaz a világon, márpedig a most következő könyv története nagyjából ennyiben össze is foglalható. A szokatlan helyszínválasztás és a rejtélyek sokasága csak fokozzák Emily Arsenault, Az eltört teáspohár című izgalmas krimijének hangulatát.

Végzetes események

Főhősünk Billy Webb, a huszonhárom éves filozófia szakon végzett frissdiplomás, atlétatermetű fiatalember, aki saját szemszögéből meséli el történetét. Az egyetem elvégzése után őt magát is kissé meglepi, mikor a nagy múltú Samuelson szótárkiadó vállalat alkalmazza, mint szótárszerkesztőt. Munkahelyén találkozik a csinos és vele egykorú Mona Minot-val, akivel a katalógusban való kutatásuk során különös cédulákra bukkannak; egy őrültnek tűnő nő bizonyos szómeghatározásokban – amelyek így egy egész történetet hivatottak elmesélni – mintha a saját tulajdon munkahelyüket írná le, sőt, különös módon egy-egy személyleírás erősen ráillik néhány munkatársukra is. Billy és Mona kutatásba fognak, hogy kiderítsék, milyen végzetes események játszódtak le a nyolcvanas években, kisvárosukban.
Ha adott két pályakezdő fiatal egyazon munkahelyen, egy fiú-lány páros közös érdeklődéssel (amely jelen esetben a rejtély megoldásának folyamata), akkor számíthatunk az erős szerelmi (mellék)szál megjelenésére. Ez esetben azonban nagy örömömre a szerelmi sík egyáltalán nem ment a fő cselekményszál rovására. Ezen felül rendkívüli pluszt ad az írónő a történetnek azzal, hogy a könyv viszonylag sokat foglalkozik a két főszereplő személyiségrajzával, múltjával, és, hogy egyáltalán miért pont ezt a pályát választották.

Színes személyiségek, jól adagolt feszültség

A mű középpontjában természetesen a nyomozás folyamata áll. Egyrészt izgalmas, amikor a két önjelölt detektív újabb citátumokra bukkan (vajon mit rejt a következő?), másrészt érdekes megfigyelni, hogyan próbálják magukat lefoglalni valami érdekfeszítőbbel, mint a szóönéletrajzok készítése, vagy az olvasói levelekre való egyhangú válaszolgatás. Ők ketten magasan kitűnnek a szerkesztőségből, nem csak kiugróan alacsony életkorukkal, hanem ami ennél is fontosabb; azzal, hogy még nem fásultak el, mint jóval idősebb kollégáik többsége – az olvasó pedig végig szorít értük, hogy ez maradjon is így.
A regény legszembetűnőbb pozitívuma a cselekmény dinamikussága – amely igen meglepő, amikor egy olyan könyvről beszélünk, amelyben a fő kulcsszavak a következők: „szótárkiadó”, „citátumok”, „katalógus” vagy „szürke kisváros”. A szerző remekül ellensúlyozza az elsőre unalmasnak tűnő helyszíneket és/vagy körülményeket már a két főszereplő színes, üdítő személyiségével is, de emellett a feszültséget okosan és fokozatosan adagolva, a rejtélyes bűntény szálait egyenként bontogatva visz el minket a végkifejletig. Mindezt pedig oly módon teszi, hogy a könyv gyakorlatilag letehetetlen, szinte nem található benne olyan rész, amelynél az ember szívesen abbahagyná az olvasást, mert valahogy mindig kíváncsi a következő oldal tartalmára.

Csodabogarak
Emily Arsenault könyvének egyik legnagyobb erőssége azonban véleményem szerint abban rejlik, hogy bátran foglalkozik korunk néhány aktuális problémájával. Például az a kérdés is előkerül a regényben, hogy a (nem kizárólag a magyar) társadalom által manapság már kevésbé megbecsült (sőt, esetleg kissé lesajnált) bölcsészeknek vajon milyen kilátásaik vannak a munkaerőpiacon, hogyan gondolkoznak és vajon igaz-e az a róluk kialakult sztereotípia, hogy egytől-egyig csodabogarak. A regény talán egyik legpozitívabb üzenete, hogy merjünk önmagunk lenni, csináljuk azt, amit szeretnénk, fittyet hányva az értelmiségi körök által támasztott általános elvárásokra – például legyen merszünk szembemenni azzal a gyakran elhangzó téves (?) megközelítéssel, hogy csak a közgazdászoké, orvosoké, ügyvédeké és a műszaki pályát választóké számít „igazi szakmának”. Mivel a főszereplő, Billy Webb narrálja a történetet, belső vívódásain, problémáin keresztül a könyvben megjelenik az utóbbi néhány év egyik kényes témája: az Y-generáció frissdiplomásainak, pályakezdőinek – de talán még az éppen érettségi előtt állók is idetartoznak („Mit akarok Én az élettől?”, „Mihez kezdjek?”, „Mi leszek, ha nagy leszek?”) – perspektívái.
Magam is az adott korosztályhoz tartozom, hasonló gondokkal küszködve, így abszolút hitelesnek hatott a főhős leírása. Mivel őt, a történet szerint, már rögtön az egyetem elvégzése után felvették egy nagy presztízsű szótárkiadóhoz, és ennél jobb munkahelyen az ő diplomájával valószínűleg már nemigen lesz esélye elhelyezkedni, attól fél (sőt, retteg), hogy egészen nyugdíjas koráig ott fog ragadni a kiadó irodájában. A 2010-es évek fiatal munkaerőinek pedig, ugyebár, ha van ellensége, az mindenképpen a mobilitás, a rugalmasság hiánya.     
Nem csak frissdiplomás bölcsészeknek!     

Címkefelhő
Megosztás

Egypercesek

Az utazás – podcast kritika - ajánló

Az utazás – podcast kritika - ajánló

Ízig-vérig fekete komédiát kapunk

Kalapács alatt Emile Zola egyetlen regényének kéziratai

A kézirat árát előzetesen 100-150 ezer euróra becsüli a párizsi Sotheby's aukcósház

Átadták a Déry-díjat

Idén Gács Anna esszéista, irodalomtörténész, Solymosi Bálint író, költő és Zádor Éva műfordító részesült az elismerésben

Egy fekete író tapasztalatairól szóló szatirikus regény nyerte el az amerikai szépirodalmi Nemzeti Könyvdíjat

A 43 éves Jason Mott a kívülállóknak, a furcsáknak, és azoknak ajánlotta a díját, akiket zaklattak és félreértetek

Tandori Dezső hagyatékával gazdagodott az Apor Vilmos Katolikus Főiskola

Az intézmény a köteteket egy külön, erre a célra speciálisan átalakított, zárható polcrendszerrel ellátott helyiségében helyezte el, amelyet dedikáltan Tandori Dezső és Ágnes hagyatéknak neveztek el