Az elmúlt évek társadalmi változásaitól volt hangos bolygónk. A minden földrészre kiterjedő mozgalmárság és tiltakozáshullám titkát próbálja meg fejteni Wolfgang Kraushaar Diplomások lázadása című könyvében, aki az „arab tavasz”-tól az Occupy Mozgalomig terjedően vizsgálta megnyilvánulásokat és azok hátterét.

Diplomások lázadása
A huszadik század egyik legnagyobb forrongó időszaka a 60-as évek volt, azon belül is az 1968-as párizsi diáklázadásokat szoktuk emlegetni, valamint sok ma már élemedett korú politikus és az általa vezetett mozgalom akkor szökkent szárba. Nem kellett sokáig várni az új, immár 21. században, több más mellett a bevezetőben említett „arab tavasz” és az Occupy Mozgalom szerepelt a világ híradóiban.
Az 1948-as születésű, társadalomtudományokkal foglalkozó elemző és filozófus Wolfgang Kraushaar vélhetően ifjúkora 1960-as évekbeli nyugat-európai forradalmiságából kiindulva értelmezi az elmúlt évek civil megmozdulásait.  
Kraushaar politikatudományt, filozófiát és német irodalmat tanult Frankfurtban. Kutatási területe az NSZK és az NDK politikai ellenzékének és tiltakozásainak elemzése az 1949 és 1990 között tartó időszakban, különös tekintettel az 1968-as tiltakozásokra, a Vörös Hadsereg Frakcióra és a K-Csoportra. Ezen felül a totalitarizmus, a szélsőségek, a popkultúra és napjaink médiája témakörében publikál.
Új könyvének erénye, hogy – miként címe is jelzi – a forrongások elemzésében kiemelten tartalmazza a vezetők, a diplomások életérzéseit, lázadásuk okait.  Kraushaar szerint „a demokráciát és társadalmi igazságosságot céljául tűző transznacionalisták szabadságmozgalmáról beszélünk”, amikor az elmúlt évek civil, politikai, társadalmi forrongásait nézzük.  

A bolygó legforróbb pontjai
A szerző egyfajta közelmúltbéli időutazásra is hívja az olvasót, de gondolatban végigmehetünk a bolygó legforróbb pontjain, így többek között az író kalauzolásában meglátogatjuk Kairót, Pekinget, Lisszabont, Madridot, Tel-Avivot, New York belvárosát és Frankfurtot.  
Képet kapunk a megmozdulások szereplőiről, és természetesen arról, hogy a fent említett helyeken milyen okok vezettek a lázongásokhoz.  Külön fejezet foglalkozik az egyik legfelkapottabb téma, a virtuális térben való társadalmi aktivitás elemzésére, de az író egy-egy fejezetben foglalkozik az arab önkényuralmak leírásával, a világméretű pénzügyi válság ok-okozati összefüggéseivel és a rendszerelemzésekből fakadó előrejelzésekkel.
A kötetben mindvégig főszerepet kapnak a diplomások, egész pontosan a fiatal diplomások. Az az új generáció, mely számos országban háborút, masszív szegénységet közelről még nem szagolt, s akik koruknál fogva ugyan inkább a jóléti társadalom mennyi komfortját élvezik, de nem ismerhetik a totalitárius elnyomó rendszereket, de tegyük hozzá gyorsan, hogy erről nem tehetnek.

Vetés és aratás
A fülszöveg szerint „A könyv a globális tiltakozások körképe. Még ha ez a körkép hiányos is, az olvasónak az az érzése támadhat, hogy körberepülte a Földet, és annak legkülönbözőbb pontjain elvegyült a tiltakozó tömegbe. Ha a tiltakozások Kairótól New Yorkig, Madridtól Santiagóig és Lisszabontól Tel Avivig nyúló keresztmetszetét nézzük, láthatóvá válik, hogy amit a világ a 2011. évben átélt, az mindenekelőtt a diplomások lázadása volt. Ha nem is csak ők jelentik a tiltakozások teljes spektrumát, mégis ők alkotják a különféle szereplői csoportok magvát, a kezdeményező, kommunikáló és más társadalmi rétegeket és csoportosulásokat mozgósító erőt. A különbségek ellenére egy demokráciát és társadalmi igazságosságot céljául tűző transznacionális szabadságmozgalomról volt és van szó. Ez volt az egyik alapvető oka annak is, hogy a mozgalom miért volt képes különböző országok fiataljainak lendületet adni.”
A kötet különös tanulsággal zárul: annak ellenére, hogy a tiltakozók nem tudták learatni annak a termését, amit az utcákon és tereken korábban elvetettek, a tiltakozás újra és újra fellángol a földgolyó különböző részein.
Mint valami vajúdás…