Az első világháborús centenáriumi emlékprogram keretében, a tárgyszerű történelmi emlékezet  erősítésének céljából,  Magyarország kormánya az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben című huszonegy kötetes könyvsorozat hasonmás kiadását adományozza magyarországi középiskolai, községi és városi könyvtárak, valamint a külhoni magyar gyűjteményeknek.
Hasznos, szép és tanulságos ajándék lesz a könyvsorozat, hiszen a Monarchiát elsöprő világégés ismerete nélkül nem érthető meg a XX. század története – sem a magyar, sem a világtörténelem –, nem érthető meg, miként jutott el Európa a XX. század két totalitárius diktatúrához, a bolsevizmushoz és a fasizmushoz, nem érthető meg, miféle folyamatok vezettek el a második világháborúhoz és annak máig tartó következményeihez.
A tragikus XX. századnak azonban nem csupán előzménye, de egyben ellentéte is volt a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia. A dunai államalakulatról azonban sajnos mind a mai napig kevés a tárgyszerű ismeret. Az elmúlt évszázad során emléke nem vált aktuálissá, megítélése pedig nem tudott megszabadulni az utódállamok önigazoló értékartikulációitól. Ezért hiánypótló mű az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben című monumentális könyvsorozat.

Királyfi a közhazáért
Kósa László, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, egyetemi tanár a kötettel kapcsolatban így fogalmazott: „Az Osztrák-Magyar Monarchia történetének delelőjén járt, amikor vezető politikus és értelmiségi köreiben megfogalmazódott, hogy a soknemzetiségű, soknyelvű országalakulat jellegzetességeit, földrajzát, történetét, néprajzát, városait szükséges megismertetni népeinek széles körével. Láttatni, milyen sokszínűen összetett és mennyi értéket képvisel közös államuk, ezáltal egyszersmind erősíteni összetartozásuk tudatát. Így jött létre a páratlanul jelentős kiadvány, mely tudományos és művészeti teljesítmény, de a népkönyv szerepét is betölti. A nagylélegzetű vállalkozás vezetője, a legfőbb ötletgazda Rudolf trónörökös lett, akinek tekintélye és összeköttetései a siker fedezetéül szolgáltak.”

A könyvsorozat első kötetét így természetesen Rudolf trónörökös nyújtotta át apjának, Ferenc József osztrák császárnak és magyar királynak 1885. december 1-jén. A munka előkészületei azonban már 1884-ben megkezdődtek, amikor a trónörökös emlékirattal fordult édesapjához:

„Felség! Az Osztrák–Magyar Monarchia, bár van néhány jó előmunkálat, még mindig nélkülöz egy olyan nagy néprajzi művet, mely a jelen tudományos búvárlat magaslatán állva, az annyira tökéletesült művészi ábrázoló módok segélyével hazánknak és néptörzseinek teljes képét érdekesen és egyszersmind tanulságosan nyújtaná. Az e Monarchia határain belül élő népeknek tanulmányozása nemcsak a tudósokra nézve bír igen nagy fontossággal, hanem gyakorlati haszonnal is jár a hazafiság általános emelésére.
Azáltal, hogy az egyes néprajzi csoportok jelességei és sajátságai s egymástól való kölcsönös és anyagi függésük mindinkább köztudattá válik, okvetetlenül jelentékenyen erősbíttetik az együvé tartozásnak azon érzete, melynek hazánk minden népeit eggyé kell kapcsolnia…
Hadd mutassa meg ez a munka úgy a bel-, mint a külföldnek, mily gazdag összegével rendelkezik a Monarchia a szellemi erőknek minden országaiban és népeiben, s hogyan dolgoznak itt egyesülten egy olyan szép munkán, mely a nagy közös hazában mindnyájuk önérzetének és hatalomérzésének emelésére fog szolgálni.
Ha e rég táplált reményeinkben a legmagasabb szentesítés és uralkodói védelem is támogat: akkor ez a munka a legszebb kilátások között, a mi lelkesült hazafias érzelmeinktől emelve fog életre születni.”

A legnagyobb tudósok, művészek, publicisták
Ferenc József császár beleegyezése után a trónörökös 1884. március 25-én a kor ünnepelt magyar íróját, Jókai Mórt, valamint Joseph von Weilen udvari tanácsost kérte fel a sorozat magyar, illetve német kiadásának főszerkesztésére,
A már idézett Kósa László, akadémikusunk az alkotók listájával kapcsolatban ezt írta: „Az egyes országok és tartományok bemutatására nagyon helyesen elsősorban ottani tudósokat, írókat és képzőművészeket, esetenként politikusokat és publicistákat kértek föl. A hét magyarországi kötet munkatársai valóban értelmiségi elitet képeznek. Felsorolásukra nincs tér, csupán néhány név álljon itt. A szerkesztőbizottság elnöke - különben az egész mű megszületésének egyik fő ösztönzője - Jókai Mór volt. A közreműködő jeles szépírók közül még Mikszáth Kálmánt, Benedek Eleket, Eötvös Károlyt, a vezető tudósok sorából Márki Sándort, Fraknói Vilmost, Csánky Dezső történészeket, a földrajztudós Hunfalvy Jánost és Lóczy Lajost, művészeink reprezentatív csoportjából Munkácsy Mihályt, Benczúr Gyulát és Mednyánszky Lászlót nevezzük meg.
A Szent István koronához tartozó horvát-szlavón társország kötetének szerkesztését Iso Krsnjavi zágrábi egyetemi tanár, neves művészettörténész és kultúrpolitikus végezte. A csehországi szerzők közül Alois Jiráseket, a cseh történelmi regény atyját, a galíciaiak sorából Stanislaw Tarnowski krakkói egyetemi tanárt, kiváló irodalomtörténészt említjük. A népes osztrák szerzői körből a nemzetközi hírű botanikusra, Anton Kernerre hívjuk föl a figyelmet.”

Birodalom huszonegy kötetben
A megjelent munka összesen huszonegy kötetet töltött meg, ötszázhetvenkét közleménnyel, több mint négyezer ötszáz rajzzal és tizenkilenc színes képmelléklettel.
A bevezető kötet a Monarchia természetrajzát, néprajzát és történelmét tekintette át, Rudolf trónörökös bevezetőjével, továbbá 8 író 8 tanulmányával. A második kötet Bécs városát és Alsó-Ausztriát mutatta be, a harmadik rész Magyarország leírásának első kötete volt, amely az ország és népeinek ismertetését tartalmazta tizenöt író huszonhét közleményével, valamint huszonnégy művész kétszázhuszonöt rajzával.
A következő három kötet Felső-Ausztriába és Salzburgba, Stájerországba, Karintiába és Krajnába kalauzolta az olvasókat, majd ismét Magyarország következett, pontosabban a Magyar Alföld ismertetése huszonkét író harmincöt szövegével, továbbá huszonnyolc művész kétszázötvenhét rajzával.
A nyolcadik könyv az osztrák Tengermellék és Dalmácia leírását kínálta, majd következett két fontos magyar város: Budapest és Fiume, tizenhat író huszonegy közleményével, továbbá húsz művész kétszázhuszonegy rajzával.

A tizedik kötet Tirolról és Voralbergről szólt, a következő kettő pedig Csehország tájrajzi leírását, történetét és néprajzát, illetve Csehország irodalmát, művészetét és gazdasági helyzetét mutatta be.

Megint egy Magyarországot, pontosabban a Dunántúlt bemutató kötet következett, tizennégy író húsz közleményével, továbbá tizenkilenc művész százkilencvennégy rajzával.
Morvaország és Szilézia bemutatása után ismét egy hazánkat bemutató könyv jelent meg, amely
Felső-Magyarország nyugati felét, Pozsony megyétől a Garam-melléki bányavidékig járta végig tíz író tizenhárom összefoglalójával és tizenhárom művész száznyolcvan rajzával.
A tizenhatodik kötet Galíciával foglalkozott, a tizenhetedik Bukovinával, majd megjelent a Felső-Magyarország keleti, Zólyom megyétől keletre eső felét bemutató könyv, huszonegy író ugyanennyi írásával, valamint tizennyolc művész százkilencvenkilenc illusztrációjával.
Bosznia és Hercegovina után Délkelet Magyarország, Erdély és a szomszédos hegyvidékek kerültek sorra huszonkilenc író harminckét közleményével és tizenhat művész kétszázharminchárom rajzával, végül Szent István koronája országainak VIII. kötete, a sorozat befejező könyve zárta a sorozatot, Horvát-Szlavónország bemutatásával.

Magyarország, Monarchia, Európa
Magyarország kormányának döntése nyomán most a hazai olvasóközönség széles rétegei férhetnek hozzá egy eddig szinte elérhetetlen kulturális kincshez, amely az egyesült Európa előképét hordozva mutatja be a XIX. század második felét, és hűen tükrözi a Kárpát-medence korabeli magyar világát.
A könyvsorozat még napjainkban is fontos forrása lehet a történészeknek, művészettörténészeknek és néprajzkutatóknak. Az illusztrációk és rajzok a hétköznapi történelem lenyomataiként, korrajzként is értelmezhetők.
Kósa László egyetemi tanár  szerint „A szerkesztők a Monarchiában gondolkodtak. Az utókorban azonban nem kevesen sikeres közép-európai integrációnak, sőt az egyesült Európa egyik előfutárának tartják a Monarchiát.
Magyarország számára azért különösen fontos ez, mert az egész 19. század – a kiegyezés kora ellentmondásai dacára – a szellemi, gazdasági, társadalmi emelkedés évszázada volt. Jelentős tartalék képződött, mely a két vesztes háborút, megszállásokat, az 56-os forradalom leverését, egy ideig a kommunizmust is segítette túlélni. Nekünk, magyaroknak különösen fontos, hogy a nagy műben híven megörökített, de 1918-ban összeomlott országot megismerhessük. A köteteket lapozgatva, olvasgatva nem csak a történelmi múltra emlékezhetünk, hanem rendhagyó iránytűt kapunk arra is, hogy felfedezzük a mai Kárpát-medencét, annak népeit és kultúráját.”

A Méry Ratio Könyvkiadó által gondozott, értékes, hasonmás könyvsorozat az Emberi Erőforrások Minisztériumának felkérésére a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. juttatja el az iskolák és a települések könyvtáraiba. A nagyszabású kezdeményezés, csak úgy, mint a sorozat száz évvel ezelőtti kiadása, bizonyosan a hazai és határon túli magyar gyűjtemények olvasóinak örömére és gyarapodására szolgál.