Értem én, hogy miért lett kultusz ebből a kivétel nélkül mindenki által favorizált regényből; hogy a nép (az istenadta) körében miért oly népszerű. A cselekményesen megírt regény végig ott tartja a figyelmet. A szög egyszerű mondatok és gondolatok alatt vitathatatlanul lapul filozófia. Nyűglődéseim többsége egy központi problémára vezethetőek vissza, melyet évek óta vallásos buzgósággal hirdetek: mindent meg lehet csinálni kétszáz oldalban. MINDENT! A Malevil háromszor ennyire sikerült.
Továbbá figyelemre méltó a nem annyira régi írás elavulása. Persze ez inkább rohanó korunknak, mint az írónak róható fel.
Kíváncsi volnék a mai gamer generációnak mit mondhat ez a történet. Talán valami ilyesmit: Warning! Spoiler! És egyéb netkulturális marhaságok.

Intro: Joggal várnánk el, hogy az intrónak köze legyen a műhöz. Itt nincs. Az első száz oldalon a főhős, Emmanuel előtörténetét tudhatjuk meg. Abból, hogy nem jött ki az anyjával, sem a nővéreivel, lelépett otthonról, innentől a nagybátyja nevelte, majd hogy végül autóbalesetben meghal az egész családja, illetve abból hogy a szomszéd szőke macának nagyok a mellei, asszociatíve értenünk kellene, hogy miért lesz negyven éves korára nőtlen, bukott iskolaigazgató, később sikeres gazda és a posztnukleáris közösség tehetséges politikai vezetője. Szerintem nyugodtan skip.

Mission 1: A következő száz oldal a szokásos „Építs hat farmot!” féle tutorial lazulás. Megtörténik az esemény, hőseink számba veszik megmaradt önmagukat, haszonállataikat és egyéb resourcékat.

Mission 2: Az első igazi, de még mindig gyakorló küldetés. A cigányok az eke elől ellopják a lovat. Válaszul az első harcra kész, csenevész unitokkal nekimennek az ellennek. A camper vajdát kilövik. Jutalmul újabb resourcéval és unitokkal gazdagodnak, a vajda volt feleségével, fiával és lányával, akit ezután time-sharing módon szeretnek a közösség férfi tagjai.

Mission 3: Végre igazi attack! – gondolhatnánk, de sajnos nem ez jön. A regény a real time strategy-ből átesik egy korához hű Commodore-os szöveges adventure-ba és következik Merle más regényében is megfigyelhető kis közösségek politikai thrillere. A szomszéd faluban jól fejlődik az ilyenkor szokásos személyi kultusz. Sajnos senkinek nem jut eszébe egyszerűen lelőni a diktátort és a két haderő sem esik egymásnak, hanem Emmanuel éles elméjével és az extra pozitív, emberi indíttatású politikai törekvéseivel, mondhatjuk, a jóság erejével zülleszti a gonosz társadalmi berendezkedést. Újabb resourcék és unitok következnek, többek közt a falu szajhája, amivel az erőltetett poligámiás felvetését ütközteti a klasszikus monogámiával.
Itt jegyzendő meg, pszichológiai, szociológiai ismereteim nem elegendőek, hogy megállapítsam, a posztapokalipszisre vonatkozó emberi etológiai érvei helyesek-e Merle-nek vagy csak tehetséges mesélő. De szerintem még posztapokaliptikusan sem jellemző a lányokra, hogy önként körbejárják a férfiakat, kegyeiket keresve, a társadalmi, politikai vezetők sem arról híresek, legyenek azok nők vagy férfiak, hogy lemondanak ilyetén elöljáróságukról, és a férfi dominancia sem arról nevezetes, hogy szeret osztozkodni. Mert az erősebb kutya ... népi bölcsességet sem feltétlen a kutyákról nevezték el.
Az Emmanuel-Evelyn viszonyába pedig lehet, hogy csak a saját rosszmájúságom látja bele a látens, a szerző által fel nem vállalt pedofíliát, de abban biztos vagyok, hogy egy esetleges világégés után a kislányok gyorsan felnőnek.

Mission 4: A kötelező horror klisé – mondanám, ha mai műről lenne szó, de nyilvánvalóan Merle-nek nem ez volt a szándéka. Egy csontig aszott, állatiba visszament csapat nekiesik a félkész búzatáblának. Megoldás az ilyenkor szokásos kill all enemy. A jelenet egyetlen megnyugtató eleme, hogy a több felesleges szereplő közül a legfeleslegesebb, a félkegyelmű Momo végre jobblétre szenderül. Mivel ekkor már a négyszázadik oldal körül vagyunk, a vérbeli játékos itt már joggal esik kétségbe: valószínű, hogy semmit sem kap a pénzéért. Valahol itt adtam fel én is a komolyan vételt.

Mission 5: A főellenség. Az előző oldalszámokat figyelembe véve furcsa lenne azt mondani, hogy minden átmenet nélkül, de mégis ilyen érzésem volt. És nincs is mit ragozni: győz a jó. Igaz nem Emmanuel által, hisz ő továbbra is az erkölcs és a civilizáció rendíthetetlen szobra. Rabló banda támadja meg a falut, majd Malevilt is. A totalitárius rendszer nem bír a hordával és elbukik, de a civilizáció utolsó bástyája, Malevil győzedelmeskedik a barbarizmus felett. Persze rengeteg hulla és nemi erőszak árán, mert azért nem egy rózsaszín trutyiról van szó, ezt nem lehet elvitatni tőle.
Ugyan kétségkívül nem egy szokványos hollywoodi ívű történet ez, de én mégsem éreztem sokkal mélyebbnek és reálisabbnak annál.
De a kétségbeesés és a méreg csak ezután következett, mert ugyan vége volt a regénynek, de még mindig volt hátra ötven oldal.

Outro: Merle is érzi a filozófiai, tematikai billegést és ezt egy furcsa szerkesztéssel támasztja alá. Thomas, Emmanuel jobb keze láb-, és széljegyzeteket készít az íráshoz, magyarázva, olykor megcáfolva Emmanuel (és az író) érveit. Az utolsó jegyzete húsz oldal (máshol ezt epilógusnak nevezik), melyben elmeséli, hogy további bandák támadnak Malevilre, hogy Emmanuel meghalt és utána Malevilban is kialakul a személyi kultusz.
Itt tapostam meg a könyvet. Hát erről kellet volna, hogy szóljon a regény! A személyi kultusz kialakulásának okairól, működéséről, bizonyos szempontból szükségszerűségéről, illetve elkerülhetetlenségéről, a körülmények hatására a kis közösség szociológiai torzulásairól.
Sajnos csak az elnyújtott első felvonást kaptuk meg belőle.

Megnyugtatnám a rajongókat (feltéve, hogy eljutottak idáig) Merle kiváló író és a Malevil egy jó könyv – volt 1972-ben. A téma ennyit változik negyven év alatt. Az ember embertelenségét, avagy valódi emberségét kendőzetlenül ábrázolni, akkor teljesítmény volt. Minden fejlettebb pszichével rendelkező élőlény viselkedése és társadalma, katasztrófahelyzetben felbomlik, illetve deformálódik. Merle és kortársai, a sci-fi reneszánszának kellős közepén, joggal hihették, hogy 2014-ben ezzel minden gimnazista tisztában lesz, ugyanúgy, mint az otto-motor vagy a televízió működésével is.
Annak oka, hogy a cinizmus-kontrollerem kiverte a biztosítékot pontosan az, hogy fiatalok jöttek oda hozzám meglátván a könyvet a kezemben és komoly arccal, bólogatva mondták: Ez egy nagyon jó könyv! Elgondolkoztam, hogy Kovács Gizella 28 éves mérlegképesnek mi újat adhat ez a regény. Úgy persze érthető, hogy ha irodalmi és filozófiai szempontból eddig a legmélyebb benyomása a Jóbarátok volt, de ha rövidke életében néha látott tematikus csatornát, ha csak véletlenül is guglizott már meg hasonló témájú oldalakat, félszemmel látott bármilyen műsort vagy filmet, ami érintette a poszapokaliptikus témakört, akkor ezt a könyvet antiknak kell, hogy tekintse.

Szótár: A kevésbé gamer generáció számára a szerző egy szótárral is segíti a megértést. Íme:
gamer: játékos, itt számítógépes játékos
warning: figyelmeztetés
spoiler: elrontás. Akkor használatos, ha valaki egy film vagy könyv kapcsán előre elárulja annak tartalmát, eseményeit.
net: itt internet
intro: a játékok előtti ismertető, általában animáció
skip: átugrik, kihagy
mission: küldetés
tutorial: ismertető, a játékoknál általában az első pár küldetés könnyített, gyakorló jellegű, hogy a játékos megszokja a játék kezelését.
unit: egység
resource: erőforrás
camper: szó szerint táborozó, a játékos kultúrában az orvlövész szinonimája
time-sharing:  Idő-osztásos mód. Több program egyidejű futatására alkalmazott módszer.
attack: támadás, itt átvitt értelemben csata
real time strategy: Valós idejű stratégia, egy játék stílus, melyben az események folyamatosan zajlanak, nem a játékos által valamilyen módon megszabva (pl. körökre osztva)
Commodore-os szöveges adventure: Szöveges kalandjáték. Szöveg alapú játék, melyben a játékos írott szövegben utasítja a számítógépet és az szövegben tájékoztatja a játékost az eseményekről. A 80-as években többek között Commodore gépeken volt divatos.
kill all enemy: az ellenség teljes megsemmisítése
Outro: ua., mint az intro, csak a játékok végén.