Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című nagyszabású könyvsorozat első kötetét Rudolf trónörökös 1885. december 1-jén nyújtotta át apjának, Ferenc József osztrák császárnak és magyar királynak. A tekintélyes sorozat az akkori idők igényének megfelelően a Monarchiát, mint egységes hazát népszerűsítette. A 21 kötetből álló vállalkozás a 19. század második felének egyik legnagyobb könyvkiadói kezdeményezése volt. Nem is lehetett volna másképp létrehozni, csak úgy, ahogyan létrejött: a Monarchiát bemutató munkát a koronaherceg, Rudolf trónörökös indította útjára, mivel fontosnak tartotta, hogy a soknemzetiségű és soknyelvű birodalomról egy átfogó, mindenre kiterjedő mű készüljön, amely a tudományos értékű leírások mellett képekben is bemutatja a birodalom legszebb és legérdekesebb tájait.

A munka előkészületei 1884-ben kezdődtek meg, amikor is a trónörökös márciusban emlékirattal fordult édesapjához. Rudolf a következőkkel indokolta a sorozat szükségességét: „Az Osztrák–Magyar Monarchia, bár van néhány jó előmunkálat, még mindig nélkülöz egy olyan nagy néprajzi művet, mely a jelen tudományos búvárlat magaslatán állva, az annyira tökéletesült művészi ábrázoló módok segélyével hazánknak és néptörzseinek teljes képét érdekesen és egyszersmind tanulságosan nyújtaná.
Az e Monarchia határain belül élő népeknek tanulmányozása nemcsak a tudósokra nézve bír igen nagy fontossággal, hanem gyakorlati haszonnal is jár a hazafiság általános emelésére.
Azáltal, hogy az egyes néprajzi csoportok jelességei és sajátságai s egymástól való kölcsönös és anyagi függésük mindinkább köztudattá válik, okvetetlenül jelentékenyen erősbíttetik az együvé tartozásnak azon érzete, melynek hazánk minden népeit eggyé kell kapcsolnia.
Azon népcsoportok, melyek nyelvök, szokásaik és részben eltérő történelmi kifejlődésük által a népesség többi alkotó részeitől magukat elkülönítve érzik, azon tény által, hogy egyediségük a Monarchia tudományos irodalmában megillető számba vételre, s ezáltal bizonyos elismertetésre talált, jótékonyan fognak érintetni, s ezáltal is arra indíttatni, hogy szellemi súlypontjukat e Monarchiában keressék. E célból a legnagyobb fontosságú lenne épen hazánkban a néprajzzal és annak segédtudományaival foglalkozni, minthogy távol minden kiforratlan elmélettől és pártszenvedélytől, éppen ezek gyűjtik azt az anyagot, melyből egyedül állítható össze a különböző népek tárgyilagos összehasonlítása és méltatása.
Eddigelé ilyesmi nem történt. Nem titkolhatjuk el magunk előtt, hogy éppen e Monarchiában sokkal kevésbé művelték a néprajzot, mint Angliában, Franciaországban és különösen Oroszországban, ámbár mi olyan szakférfiakban, kik erre teljesen alkalmasok, talán gazdagabbak vagyunk, mint más államok.
Igaz ugyan, hogy egyes néptörzseinkről eddig is jelent meg egynémely becses munkálat; csakhogy azok tudományos szakfolyóiratokban, vagy csaknem ismeretlen helyi lapokban értékesítetlenül hevernek, vagy pedig, sajnos, igen gyakran, külföldi kiadványokba vándoroltak.
Ezért sarkall engem az a gondolat, hogy ezt a gazdag, Monarchiánkban még parlagon heverő anyagot összegyűjtsem, s ezáltal egy olyan műnek a megalkotását tegyem lehetővé, mely e Monarchia határain belül az egyes nemzetek tudományos és művészi önérzetét kielégítve, úgy egész hazánknak, mint e haza egyes részeinek becsületére váljék.”
Miután a császár áldását adta a kezdeményezésre, a trónörökös a kor legnépszerűbb magyar íróját, Jókai Mórt, valamint Joseph von Weilen udvari tanácsost kérte fel a sorozat magyar, illetve német kiadásának főszerkesztésére, akik a felkérést el is fogadták. Szerkesztői munkája mellett Jókai írta a Budapestről, illetve Debrecenről szóló részt, valamint A magyar nép című fejezetet is.
Rudolf trónörökös maga is tevékenyen részt vett a szerkesztésben, és minden szöveget elolvasott. A képek nagy része is személyes jóváhagyásával került be az egyes kötetekbe, mi több, a bevezetőn kívül ő mutatta be a kiadványban Bécset és környékét, a Felső-Magyarország II. kötete számára pedig rendelkezésre bocsátotta 1879 őszi kárpátaljai vadászatának leírását Medvevadászat Munkács környékén címmel.
1889. január 30-án, az első négy kötet anyagának elkészülte után a trónörökös tragikus körülmények között elhunyt. A sorozat szervezését ekkor özvegye, Stefánia belga királyi hercegnő vette át, kijelentve, hogy „A művet folytatni kell abban a szellemben, abban az irányban, mint Rudolf akarta”.
Ennek megfelelően a munka folytatódott és tizenhét év alatt teljes lett a sorozat. A szerkesztési munkálatok 1884-ben kezdődtek; a magyar kiadás első füzete 1885. december 1-jén látott napvilágot, az utolsó, a 396. füzet, 1901. október 1-jén. Az összesen 396 füzetben megjelent munka 21 kötetet tett ki, 572 közleménnyel, 4 520 rajzzal és 19 színes képmelléklettel.
A magyar nyelvű kötetek a Magyar Királyi Államnyomdában készültek Budapesten, a német kiadást a bécsi Államnyomda nyomtatta. A magyar kiadás terjesztését a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság vállalta, a német kiadásét Hölder Alfréd cs. és kir. udvari és egyetemi könyvkereskedő.
A közelmúltban a csodálatos sorozatot újra megjelentette a Méry Ratio Kiadó. A kiadáshoz kétéves munka vezetett el. Az eredeti kötetek felkutatása egy évig tartott.
A várhatóan németül is megjelenő kötetekkel kapcsolatban Michael Zimmermann magyarországi osztrák nagykövet hangsúlyozta, Ausztria 1995-ös európai uniós csatlakozása óta munkálkodik azon, hogy Brüsszelben ismerjék és megértsék Közép-Európát. Megítélése szerint ebben áttörést a tavaly elfogadott Duna-stratégia jelentett. A nagykövet szerint  Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben 21 kötete megmutatja, milyen elképzelések, koncepciók léteznek Közép-Európáról. A szerinte se nem nosztalgikus, se nem exkluzív célzatú mű jó kép arról, hogy Közép-Európa milyen is lehetett egykor. „Fontos látni és szomorú is, hogy mi az, ami a 20. században semmivé lett, amit a gyűlölet, a nacionalizmus tönkre tett”.
A könyvsorozat még napjainkban is fontos forrása lehet a történészeknek, művészettörténészeknek és néprajzkutatóknak. Az illusztrációk és rajzok a hétköznapi történelem lenyomataiként, korrajzként is értelmezhetők. E kötetekből azok is tanulságos látleletet kapnak, akik a Monarchiára, mint az egyesült Európa előfutárára tekintenek.