Amikor először kezembe került Peter Hessler könyve még ugyanazzal a mozdulattal meg is szabadultam tőle. Nem vagyok valami nagy híve az útleírásoknak. Azt hittem ennél rosszabb nem is történhetne velem, mint hogy ilyesmit kelljen olvasnom. Én balga, akkor még nem tudhattam, hogy majd kénytelen leszek tüzetesebben is tanulmányozni Marcel Proust munkásságát… Egy évvel később, és másfél hónap Kínában való tartózkodás után azonban már én kerestem meg a könyvet, és kezdtem el lelkesen forgatni.

Életre szóló lecke
Nem mondhatjuk, hogy cselekmény dolgában nagyon erős az írás: az amerikai angoltanár a békehadtest keretein belül ellátogat két évre egy kínai kisvárosba tanítani, de igazából ő fog egy életre szóló leckét kapni egy addig ismeretlen kultúráról és természetesen önmagáról. Ha egy jó kis halálesetet is összehozott volna a sors a cselekmény ideje alatt, akkor garantált lett volna a filmszerződés. Ha pedig maga a szerző távozott volna el, akkor a cél már tényleg a csillagos ég lehetett volna, de az Oscar-díj legalábbis biztosan.
Mivel egyik sem történt meg, ezért maradt a jó öreg könyv, és be kell vallanom, hogy a sekélyesnek tűnő téma ellenére csak kis szünetekre sikerült leraknom. Miután pedig végeztem vele, nem szégyellem, szinte egyből újraolvastam.

Zseniális szerkesztői munka
Az első, amit le kell szögeznem, hogy zseniális szerkesztői munkával állunk szemben. A könyvben jó érzékkel, külön fejezetekben váltakoznak a tájleírások a cselekménnyel, melyeket a kínai diákok naplójegyzetei köré komponált. Nem tudom, hogy eleve olyan céllal vágott-e neki az író ennek a kalandnak, hogy ő ezekből az élményeiből – jó amerikaihoz méltóan – könyvet fog írni. Nem biztos, hogy így volt, az azonban látszik, hogy élményeinek leírásában nem visszaemlékezéseire támaszkodik, hanem nagyon részletes jegyzeteire. Így a valós események leírása olyan pontossággal és részletességgel kerül az olvasó szeme elé, amelyre én még nem láttam példát. A szemléletes tájleírásokon kívül a könyv legfőbb varázsát az adja, hogy mint egy kívülálló írja le a legapróbb részletességgel a vele történt eseményeket, és csak miután kimerítette a témát, lát hozzá, hogy elemezze azt. Kiemeli a szerinte fontosabb részleteket, és felvet – néha meg is válaszol – olyan kérdéseket, melyeket érdemesnek tart a továbbgondolásra.
Könyvét olvasva nem csak az őt érintő eseményekről kapunk leírást, hanem tudásának legjavát adva megpróbálja az akkori, 1996-98-as kínai történéseket is megörökíteni. Megérteti a figyelmes olvasóval, milyen társadalmi különbségek vannak a nyugati és a keleti civilizáció között. Becsülettel leírja, mennyire nem ismerték honfitársai sem a kínai kultúrát, és a helyi szokásokat, miben különbözik a kínai oktatás az amerikaitól, mennyire átszövi a mindennapi életet a politika. Leírja, mit is jelentett a kínai emberek számára Hongkong visszacsatolása, Teng Hsziao-ping halála, és mennyire különbözik a múlthoz való viszonyuk az ott élő embereknek.

Kötelezővé tenném
Habár az én ízlésemhez mérten néhány helyen kissé több pátoszt használ, mint kellene, én kötelezővé tenném olvasását azok számára, akik azt forgatják a fejükben, hogy irodalmat akarnak tanítani, vagy pedig egy gyökeresen más kultúrának a népével vagy nyelvével szeretnének foglalkozni.
Beismerem, hogy én talán nem az átlagolvasó vagyok, hiszen volt szerencsém Kínában tölteni egy rövid időt, keleti kultúrával foglalkozok, és a magyartanítás gondolata sem áll távol tőlem. Nekem ez a könyv telitalálat volt. De nem csak én olvastam el, hanem rajtam kívül még sok millió ember a világon. Mi lehet ennek az oka? Hiszen Germanusz Gyula Allah Akbar című, igen kiváló útleíró könyvét méltatlanul kevesen ismerik még Magyarországon is, nemhogy külföldön! A választ pedig a könyv egyedi romantikájában találhatjuk meg. Kinek nem fordult meg a fejében az a gondolat, hogy újrakezdi az életét egy másik országban, és szakértőjévé válik egy olyan kultúrának, melyre csupán kevesen képesek, de sokan csodálják. Minden ember dédelget ifjúkorából ilyen álmokat magában. Peter Hessler utazását, csetléseit, botlásait, de legkisebb sikereit is így kivétel nélkül magukénak érezhetik. Az író tehetségének igazi megmérettetése pedig az lesz, amikor már nem mint laikus és kívülálló csodálkozik rá a világra, mert  Kína szakértőként már nem adatik meg neki a „bájos tudatlanság” lehetősége, mely oly népszerűvé tette az olvasók között. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Park Kiadó gondozásában megjelent, Kína országútjain című regénye is el tud-e majd varázsolni. A Két év Kínában című könyv olvasása után könnyű szívvel adom meg az esélyt Hessler új könyvének.