A beatmozgalom, a hippi kultúra és a szexuális forradalom egyik legjelentősebb városába, a kaliforniai San Franciscoba kalauzoljuk el most olvasóinkat, nemzetközi könyvfesztiválokat bemutató sorozatunk aktuális részében.  A jó „friszkóiak” ezúttal nem hadováltak, nem tűztek virágot hajukba és nem hirdettek új szabad(os)ságot a nemek harcában, hanem könyvek, szerzők és kiadók garmadáját kínálták a nagyvilág közönségének.

A San Francisco Art Book Fair 2025 az Egyesült Államok tizenharmadik legnépesebb városa, egy több, mint 800 ezres metropolisz csodálatos környezetében valósult meg július 10. és 13. között. A szervezők, a Minnesota Street Project Foundation immár harmadik éve mutatja be az ezek szerint igencsak fiatal San Francisco Art Book Fairt (SFABF). Az SFABF nemcsak szimplán könyvfesztivál, de kiállítás és ünnepség is, amely független kiadók, művészek, tervezők, gyűjtők és rajongók nyomtatott anyagait mutatja be a világ minden tájáról. A rendezvény ebből adódóan a Minnesota Street Project Foundation ultramodern épületében kapott helyet, ami egy olyasmi kinézetű létesítmény, mint nálunk a Millenáris. 

A fesztiválra közel 150 kiadó érkezett, de az alapkínálat mellett számos különleges eseményt is tartalmazott, többek között a San Francisco Cinematheque által támogatott rövidfilmekből álló válogatást, valamint úgynevezett „nyitott stúdiókat”, amelyek ritka lehetőséget kínáltak a látogatóknak arra, hogy megnézzék, mit csinálnak a filmiparban dolgozó profi és amatőr művészek, amúgy a munkás mindennapokban zárt ajtók mögött. A kiállító kiadó közül 30 külföldi, többek között Ausztráliából, Indonéziából, Japánból és Nicaraguából érkezett. A vásár a nyomtatott anyagok, tehát könyvek és további műfaj és formátum szekcióba tartozó kiadványok széles skáláját mutatta be, beleértve művészkönyveket, zine-eket, monográfiákat, művészeti katalógusokat, folyóiratokat és egyebeket. Az SFABF 2025 látogatói számos könyvbemutatón, dedikáláson és különleges projekten is részt vehettek, de a kiállítók gyűjtőfogalomban nemcsak kiadók, de képzőművészeti tárlatokat támogató, szervező intézmények is értendők, így a Fort Mason Művészeti és Kulturális Központ, a Letterform Archívum, a San Francisco-i Könyvközpont, a Wattis Kortárs Művészeti Intézet és még sokan mások, ahogy ez illik ebben a minden értelemben progresszív, avantgarde és liberális, művészet- és kultúrakedvelő nagyvárosban. 

A négy nap alatt természetesen nagyon sok program közül válogathatott a közönség, olyannyira, hogy csupán a felsorolás is nagy helyeket igényelne. Ezért inkább csak szemezgetek a kínálatból. Így a SFABF 2025-ön megtalálható volt többek között Alan Sobrino provokatív, bár kétségkívül aktuális, A könyvek halottak című előadása, mely a digitális kiadványok térnyerésén túl azon a kijelentésen alapult, hogy – legalábbis ezek szerint Amerikában – „a mai világban szinte bárki kinyomtathatja a saját könyvét, és hamarosan több lesz a szerző, mint az olvasó.” Vagy ott volt Heather Edney estje, A szerelem a drog című, filmvetítéssel egybekötött író-olvasó találkozó, melyen a szerző az első hullámos ártalomcsökkentő mozgalom tagjaként a közösségi egészségnevelésről, a drogfogyasztók megmentésének szervezéséről is beszélt. Ugyancsak program volt egy beszélgetés Love Bailey-vel és Nick Haymes-szel „egy mélyen intim vizuális memoár kapcsán, amely Love Bailey 14 éves átmenetét, művészetét és a nemi szerepeket megerősítő gondoskodás életmentő hatását követi nyomon, illetve szó volt ekkor egy sivatagi menedékről, mely lakóhely és gyülekezőhely az LMBTQ-közösség tagjai számára.” Vagy szintén fellépett Ben Kinmont, A közösségeink szabadok című előadásával, mely az 1960-as évek ellenkulturális mozgalmában megjelent radikális közösségi szereplők nyomtatási történetét vizsgálta. Különleges színfoltja volt a fesztiválnak a Gyász és melankólia: Művészkönyvek az arab világból és diaszpórájából című kiállítás, amely művészkönyveket, efemerákat, zine-okat és videóművészetet mutatott be annak jegyében, hogy a publikum megismerje, hogy az arab világhoz kötődő művészek hogyan használják a könyvformákat ellenállásra a régiót pusztító és milliókat kitelepítő modern konfliktusok idején. Az egyik legkülönlegesebb program egy interaktív akció volt, melyben a francia szürrealisták által megalkotott Gyönyörű Holttest projektet élhette át a san francisco-i közönség. Ebben az együttműködésre és kreativitásra épülő játékban arra hívta a művészeket és laikusokat, hogy együtt rajzoljanak, írjanak vagy kollázst készítsenek anélkül, hogy egymás munkáját a végéig látnák – amikor az egyéni alkotások egyetlen műalkotásban állnak össze. Ebben a workshopban figuratív rajzokból álló, vegyes és párosított könyvet készíthettek a résztvevők, annak reményében, hogy abszurd módon fantáziadús produktumok születnek.

A fesztivál szereplői volt közel egy tucat művészeti galéria, számos profi és amatőr filmes, valamint természetesen együttesek, szólisták a legkülönbözőbb zenei műfajokból, irányzatokból. Ahogy minden fesztiválelem, úgy ők is megjelentek a SFABF 2025 honlapján, ami olyannyira visszatért a honlapépítés nulla mérföldkövéhez, hogy a site minden egyes részletében fehér alapon fekete, apró betűkkel tették közzé az amúgy rendkívül bőséges információhalmazt. A főoldalon van egyedül egy nagy színes rész, a fesztivál betűlogója, de ezen kívül minden a fent leírt rész digitális puritanizmusban leledzik. Ennek megfelelően az oldal nagyon könnyen kezelhető és könnyen is áttekinthető. A bal felső sarokban – igaz, szerintem kissé túlzóan apró betűkkel – kínálkozik a főmenü, melynek rovatneveire kattintva juthatunk el a programok, a kiállítók, az „about” és a további szokásos alrovatokba. Kiemelném a sajtó rovatot, ahol valóban jóadag cikket linkeltek be, melyek a fesztiválról tudósítottak.