Magyar kódexeket bemutató sorozatunkban ezúttal a Gyulafehérvári kódexet mutatjuk be olvasóinknak. Ez a ferences szerzetesek által készített könyv a magyar kódextörténelem egyik nagy öregje, hiszen keletkezését 1320-ra teszik a tudósok, de tiszteletet parancsoló kora mellett tartalma is figyelemre méltó, hiszen oldalain található – hogy a netlexikon szerzője írta – „az első magyar nyelvű verses kísérlet.”

kép forrása

A legkorábbiak egyike

Ezt a sorozatot hűségesen követő olvasóink már bizonyára megszokhatták, hogy az egyes kódexek bemutatásában az Országos Széchenyi Könyvtár Nyelvemlékek oldala jelenti a szellemi mannát, így van ez most is. Itt olvashatjuk a Gyulafehérvári kódex a veszprémi egyházmegyéből származik, méretét tekintve a zsebkönyvekhez lehetne sorolni, hiszen 15 x 20 centiméteres a szélte-hossza. Őrzőhelye – melyről a nevét is kapta – a romániai Gyulafehérvár, azon belül is a Batthyaneum. A kötetről szóló cikket jegyző Madas Edit leírja, hogy ez a kódex „a középkori magyar nyelvű prédikáció történetének második legkorábbi szövegemléke”. 

kép forrása

Versek a margón

Ugyancsak itt jelzi, hogy a kódexben a prédikációk és oklevélminták mellett egy vers(kezdemény) is található: „A Gyulafehérvári kódexben három latin sermo margóján találunk magyar nyelvű rímes distinkciókat.” Érdekesség, hogy ezekről a tudós azt írja, hogy rímes sorok, de mégsem versek, a latinul írt sorok rímes kialakítása a szöveg könnyebb megjegyezhetőségét segítette. A rímelésen túl más nem tesz eleget a vers formai és tartalmi feltételeinek, de ettől függetlenül nagyon különleges, ami ezekben a margók felírt szövegecskéknél olvasható. Az egyik ilyen egy akrosztichon, vagyis egy olyan költemény vagy szöveg, melyben a sorok kezdőbetűi összeolvasva egy nevet adnak ki, ez esetben Jézus nevének minden betűjéhez rendeltek ez sort. A sorok Jézus öt tulajdonságát jelenítik meg: szomorkodók öröme, halandók örök élete, betegek egészsége, szűkölködők bősége és éhezők jóllakása. Madas a folytatásban kiemeli a kódex egy szintén margóra írt, másik rímes latin szöveget, mely arról szól, hogy a keresztények hogyan láthatják meg Krisztust. Ezek pedig: csodálatos művének jelenetében, önön szájával mondott igének tanúságában, szent oltáron kenyér képében és a keresztfán függő képében. 

Kép forrása

Latin beszédvázlatok 

A fentiek magyarázataként ezt olvashatjuk a Nyelvemlékek oldalon: „A 13–14. századi hazai ferences prédikációs gyakorlatról egyetlen kódexünk tanúskodik közvetlenül. A kötetre Varjú Elemér hívta fel a figyelmet, amikor margóin 1898-ban felfedezte az azóta Gyulafehérvári sorokként számontartott magyar nyelvű rímes sorokat. A kötetben olvasható latin beszédvázlatok szerzői többnyire 13. századi híres párizsi ferences prédikátorok. A latin sermók vázát rímes divíziók és distinkciók alkotják. Ezek egy-egy gondolati egység felosztását, összetevőinek felsorolását, megkülönböztetését jelentik. Felépítésüket tekintve azonos grammatikai szerkezetek sorozatáról van szó, melyek a párhuzamos szerkezet miatt rímelnek. Ezek persze nem versek a rím és a ritmus ellenére sem, hiszen e felsorolások önmagukban értelmezhetetlenek, viszont könnyen megjegyezhetőek.”