Magyar kódexet bemutató sorozatunkban ezúttal az Érdy-kódex kerül sorra, melyről alapvetően azt illik elsőként megállapítani, hogy a legnagyobb középkori magyar legendagyűjtemény, de a cikkünk hátteréül szolgáló nyelvemlekek.oszk.hu oldalon ennél szebben fogalmaznak: „a legterjedelmesebb nyelvemlék”. 

Az Érdy-kódex 

kép forrása

A netlexikon arról tájékoztat, hogy az Érdy-kódex 1524 és 1527 között készült, benne 90 főbb szentnek a legendájáról olvashatunk, illetve különféle prédikációkat tartalmaz, de szerepel benne egy ének is Szent István királyhoz is. A budapesti Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött kincs históriája nem egyszerű történet. A tudósok a fenti jelzőn túl számos hasonlóval illetik, így például Madas Edit a bevezetőben említett ismeretterjesztő honlapon azt írja: „Magyar nyelvű kódexirodalmunk csúcsán terjedelmét és irodalmi értékét tekintve is egy tudatosan megszerkesztett, hatalmas prédikáció- és legendagyűjtemény, az Érdy-kódex áll.” 

A mohácsi vész éve körüli időre tett eredet után az egyik legfontosabb adat, hogy a kódex szerzője egy irigylésre méltó nevű illető, Karthauzi Névtelen. A sztori kacskaringója csak ezután következik, melyről Madas így ír: „Az Érdy-kódex két kéz munkája, az egyik a Névtelen autográfja lehet. A Névtelen minden bizonnyal több éven át dolgozott a kötet impurumán, amire a latint követő magyar nyelvű előszó utal. A tisztázatot párhuzamosan másolta egy rendtársával, nem is a kötet sorrendjét követve haladtak a munkával. Valamilyen okból – talán a török fenyegetésre – hirtelen abba kellett hagyni a másolást, s ami megvolt, azt bekötötték. Így maradt csonka a De tempore rész és maradt befejezetlen a kódex díszítése.” A kódex elkészülte utáni időről a felvidek.ma oldalon olvastam, ahol arról írtak, hogy a török elől menekülő apácák vitték magukkal a könyvet Nagyszombatba. A történet – ahogy azt már a kódextörténetekből oly sok alkalommal megszokhattuk – nagyobb időugrással folytatódik, hiszen a török dúlást követő időpont 1814, amikor is a kódex a nagyszombati papnevelő intézettől adományként a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Mai nevét is ekkor „vette fel”, a múzeumban Toldy Ferenc nevezte el első ismertetőjéről, Luczenbacher (Érdy) Jánosról. 

Az Érdy-kódexről szóló ismeretterjesztő cikkben egy valamelyest ellentmondásos mondatra is leltem, miszerint: „A mű elé írt latin prológus az első tudatos írói program, mely szerint a lutheri eretnekséggel szemben anyanyelvű szent olvasnivalóval kívánja felvértezni a latinul nem tudó laikus testvéreket és a különböző rendekhez tartozó apácákat.” Ez azért furcsa – szerintem – mert a lutheri reformáció egyik alapvető innovációja és eredménye pontosan az volt, hogy minden keresztény a saját anyanyelvén olvashassa a Szentírást. Az Érdy-kódex mintegy tíz évvel a wittenbergi várkapura kiszögelt lutheri 95 pont után született, ráadásul ismert, hogy Luther Mártonnak magyar diákjai is voltak, akik bizonyára első követei lehettek Magyarországon a Bibliát anyanyelven olvasás újdonságának. Az idézett Madas-cikk arról is tájékoztat, hogy az említett prológusnak köszönhetők a szerző Névtelenre és a mű keletkezési helyére vonatkozó szerény adatok is.