A különböző tematikák alapján bemutatott eddig könyvtársorozataink után a magyar kódex-történelem, kódex-kultúra területére invitáljuk olvasóinkat. Az első részben az Apor-kódexről mesélünk el jópár részletet.

Az Apor-kódex egy lapja /kép forrása/

A csonka kötet

Az Apor-kódex névadója Apor Péter, kinek nevét azért viseli a kötet, mert Apor volt a kódex legrégibb megállapítható tulajdonosa, egyben a 1736-os keltezésű Metamorphosis Transylvaniae szerzője. A kódexben – melyet egy Tamás és egy Bálint nevű huszita pap készített – „legrégibb magyar Biblia-fordítás XV. századbeli másolatának egy részét, Dávid zsoltárait tartalmazza egyéb nyelvtörténeti szempontból becses szövegek mellett.” A hangsúly természetesen a „legrégebbi”-n van, az Apor-kódex igazából emiatt értékes, még akkor is, ha töredékről van szó. 

A kötet históriájának talán legszomorúbb fejezete arról szól, hogy – miként a netlexikon is írja – „1879-ben jelentősen megcsonkult állapotban került a sepsiszentgyörgyi múzeum tulajdonába özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emília ajándékaként”. 

Tóth Zsuzsanna, aki az Apor-kódexet restaurálta /kép forrása/

A rendberakott könyv

A ma már a Székely Nemzeti Múzeumban őrzött kódexről számos elemzés, tanulmány, cikk született, melyek között ott van Madas Edit, magyar irodalom- és művelődéstörténész, medievista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának munkája is, melyből a nyelvemlekek.oszk.hu oldalon ezt olvashatjuk többi között: „Az Apor-kódex három egymástól független kézirat egybekötéséből jött létre. Közülük az első az úgynevezett Huszita Biblia zsoltárkönyvét (15. század első fele) őrizte meg kései másolatban a zsolozsma himnuszaival és bibliai kantikumaival együtt.” A tudós azt is írja e helyen, hogy a kódex, a Sepsiszentgyörgyre áttelepült Székely Nemzeti Múzeumba nagyon rossz állapotban került, illetve megemlíti, hogy „a Székely Nemzeti Múzeum a Nyelvemlék-kiállításra kölcsön adta, s ebből az alkalomból Tóth Zsuzsanna az Országos Széchényi Könyvtár restaurátor műhelyében 2009-ben restaurálta.” 

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum /kép forrása/

Hazatér a kódex

Itt, a nyelvemlekek.oszk.hu oldalon találjuk meg a Székely Nemzeti Múzeum 2010 április 22-re szóló meghívóját, mely az Apor-kódex Budapestről Székelyföldre, s azon belül is a fenti intézménybe való visszaérkezése ünnepére invitált, mely ünnepen előadások, filmvetítések szóltak a legendás utat bejárt, rendkívül értékes Apor-kódex történetéről, szakmai elemzéséről, tudományos vizsgálatáról. Akkor Tóth Zsuzsanna, a kódexlegenda restaurálás végző szakember expozéja volt talán a leginkább várt előadás. Az öt évszázados, megújult kódex köszöntése tehát egyben egy konferencia is volt, melynek meghívója már egy kisebb fajta könyvecskét jelentett, melyben egyebek mellett ez volt olvasható: „Az Apor-kódex ma a gyakran „Huszita Biblia” néven emlegetett, legrégebbi fennmaradt magyar bibliafordítás (1416 – 1435 k.) zsoltárait tartalmazza, továbbá a zsolozsmákhoz tartozó himnuszokkal és canticumokkal, valamint két premontrei eredetű kiegészítő részt, a rend tagjaiért és jótevőiért való imádalmakat felsoroló Három jeles szolgáltatást és a Szent Anselm-passió dialógusát.”