A német naturalizmus megteremtője

MEGJELENT: 2022. november 17., csütörtök | SZERZŐ: RG

Százhatvan éve, 1862. november 15-én született Gerhart Hauptmann Nobel-díjas német drámaíró. 


Írói szabadság

Gerhart Hauptmann egy jómódú obersalzbrunni (ma Szczawno-Zdrój, Lengyelország) vendéglős és fogadós fia volt. 1880-tól két évig szobrászatot tanult Breslauban (ma Wroclaw, Lengyelország), később filozófiát és természettudományt hallgatott Jénában. 

Rómában szobrászként dolgozott, majd 1884-től Berlinben történelmet és képzőművészetet tanult, ekkor döntötte el, hogy irodalmi pályára lép. 1885-ben megnősült, felesége vagyona pedig lehetővé tette számára, hogy csak az írással foglalkozzon. Ekkor került kapcsolatba a naturalizmus és szocializmus iránt érdeklődő tudósokkal, filozófusokkal és írókkal.


Munkássága

Első színműve, az 1889 októberében bemutatott Napfelkelte előtt hatalmas botrányt keltett. A kor társadalmi kérdéseit feszegető, kíméletlenül realista paraszttragédia a retorikus, stilizált német dráma végét jelentette. Sokan innen számítják a német naturalizmus kezdetét.

Hauptmann ezt követően számos kiváló színművet írt a szegények nyomorúságáról, az egyén személyes vágyai és a hatalom közti feszültségekről, nagy jellemábrázoló és lélektani készséggel, köznapi nyelven ábrázolva a társadalom valóságát. Leghatásosabb, a politika számára legkényelmetlenebb darabja, A takácsok az 1844-es sziléziai munkásfelkelést dolgozta fel, amelyben az író nagyapja is részt vett. A békeünnep című drámája egy idegbeteg család zavaros belső viszonyait, a Magányos emberek a házasság válsága és a női egyenjogúság kérdését elemzi. A Geyer Flórián a német parasztháborúnak állít emléket, egy nagy korszak mozgató erőit ragadva meg. Egyik legismertebb darabja a Henschel fuvaros, amellyel megteremtette a bűn nélküli tragédia műfaját, és megszólaltatta a 20. századi irodalom egy jellegzetes szólamát: az ismeretlen hatalmaknak kiszolgáltatott ember életérzését.

Hauptmann a Hannele mennybemenetele című költői játékával már eltávolodott a naturalizmustól, az És Pippa táncol című darabjában a mesés elemeknek is nagy szerep jut. Első írói korszakának jelentős vígjátéka, A bunda egy női tolvajról szól, aki sikerrel száll szembe a hivatalnokokkal.

1901-ben a sziléziai Agnetendorfban (ma: Jagniatków) telepedett le, hosszabb utazásokat tett külföldön. 1904-ben elvált, majd újranősült. 1910 körül ismét az epikához fordult: Emanuel Quint, Krisztus bolondja című regénye Jézus életének parafrázisát írja le, egy rajongóan vallásos ácsfiú szenvedései révén. Ezzel ellentétes híres novellája, A soanai eretnek, amelynek kiugrott pap hőse Erósz pogány kultuszának hódol. Atlantisz című regénye a világ pusztulását és a civilizáció elleni lázadást írja le, önéletrajzi elemekkel színezve.

Az író későbbi művei a germán mondák elemeit és tündérmeséket vegyítenek misztikus vallásossággal és szimbolizmussal, néhol a giccs határaihoz közeledve. Tragikomédiája, A patkányok naturalista eszközökkel ábrázolja Berlin társadalmát, a bűnözőket, munkásokat és értelmiséget, a Nagy Károly túsza történelmi miliőben vizsgálja az emberi személyiség hajtóerőit. Írt eposzokat is (Till Eulenspiegel, A nagy álom), amelyekben a tudomány tanait filozófiai és vallásos töprengéseivel ötvözte, vitatható értékkel.


Egyre távolodott

Hauptmann 1912-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat „gazdag, sokoldalú és nagyszerű drámaköltészetéért”. 1914-ben Romain Rolland felhívása ellenére nem foglalt állást a háborúval szemben. 

A weimari köztársaság idején sokat ünnepelték, darabjait állandóan játszották, de az író egyre távolodott kora valóságától, az új irodalmi irányzatoktól. 1932-ben készült a Naplemente előtt című darabja, amely a burzsoá világ kíméletlen álerkölcsét, az emberi érzések eltiprását vetíti a néző elé. 1941-1948 közt írta utolsó drámai művét, az Atreidész-tetralógiát, az antik témát Goethe nyomán az örök emberi értékek védelmében dolgozta fel.

Hauptmannt a nácik éppen csak megtűrték, emigráns ellenfelei viszont azért marasztalták el, amiért otthon maradt; a náci ideológia távol állt tőle, ám nem is határolódott el tőle egyértelműen. 

Gerhart Hauptmann 1946. június 6-án halt meg Agnetendorfban, végső nyugalomra nyári lakhelyének közelében a németországi Hiddensee szigetén helyezték.

A Patkányok, A bunda, a Naplemente előtt című drámáit a magyar színpadokon is többször játszották nagy sikerrel, idén decemberben pedig a pesti Katona József Színház a Kamrában tűzi műsorára a Magányos emberek című darabját Tarnóczi Jakab rendezésében. (MTVA Sajtóarchívum)
Megosztás

Egypercesek

Ötvenegy különleges ember története

Ötvenegy különleges ember története

Bemutatták Sal Endre legújabb könyvét

Adventi Könyvvásár Kolozsváron

Két év kihagyás után tartják meg az eseményt az erdélyi magyar könyvkiadók

Laáramlás

Laár András mesél Zenéről, humorról, filozófiáról, vallásról és sok minden másról a most megjelent önéletrajzi könyvében

Így kell nézni egy futballmérkőzést

A modern labdarúgást közérthetőn elemző könyv jelent meg a tévéből és podcastekből ismert három hazai szakértő tollából

Eddig ismeretlen Hegel jegyzetekre bukkantak

Hegel munkásságának jelentős része csak előadásaiból ismert, így a most előkerült, példátlan nagyságú anyag hatalmas jelentőségű lehet