Egy amatőr történész rábukkant Antoine de Saint-Exupéry sajtóigazolványára, amelyet akkor adtak ki a spanyol hatóságok a pilótának, amikor tudósítóként dolgozott francia újságoknak az 1936-39-es polgárháború idején.

A sajtóigazolvány
Az igazolványt elveszettnek hitték, mivel nem tárolták együtt azokkal a dokumentumokkal, amelyeket más újságíróknak, fotóriportereknek adtak ki, mint például Gerda Taro német fotósnak, Robert Capa haditudósító fotós társának – mondta Maria José Turrion, a spanyol polgárháború dokumentumait őrző salamancai székhelyű archívum helyettes vezetője. A médiaakkreditáció 1937. április 16-i keltezésű és a spanyol köztársaság baloldali kormányzatának propagandájáért felelős iroda bocsátotta ki. A köztársasági kézen lévő területeken dolgozó valamennyi újságíró számára kötelező volt az akkreditáció.
A Kis herceg írója 1936-ban harminchat éves volt, és a sajtóigazolványban pilótának, valamint hivatalnoknak nevezte magát, utóbbi az író szó téves spanyol fordításából eredt.
A sajtóigazolványt Policarpo Sánchez jogász, amatőr történész találta meg, amikor a polgárháború idejének mozijáról végzett kutatásokat egy Toledo tartománybeli faluban június 30-án.  A francia író madridi tartózkodási helyéül a Hotel Floridát nevezte meg, ahol abban az időben számos Spanyolországba érkező író, köztük Ernest Hemingway és Martha Gellhorn is lakott.

Saint-Exupéry eltűnése
A spanyol polgárháború volt az első kiterjedt háborús konfliktus, amelyről a világsajtó részletesen tudósított, különösen azoknak az értelmiségeiknek a segítségével, akik a köztársasági oldallal szimpatizáltak. Saint Exupéry 1936-ban Barcelonából tudósította a L'Intransigeant című francia napilapot, majd 1937-ben a Paris Soirt.
Az író 1944. július 31-én, egy Lockheed P–38-as típusú repülőgéppel indult el Korzika szigetéről végzetes küldetésére, melynek célja – a dél-franciaországi Dragoon-hadművelet előkészítéseként – a Rhone völgyében állomásozó német csapatok helyzetének felmérése volt. Saint-Exupéry végül sohasem tért vissza a felderítésről, egy asszony pedig utóbb Toulon közelében egy francia repülőgépet látott a tengerben. Néhány nappal később egy azonosítatlan holttestet fedeztek fel a partvidéken, melyet szeptemberben a már felszabadított Carqueiranne faluban temettek el. Saint-Exupéry eltűnése jelentős szerepet játszott hősi mítoszának megszületésében, és hozzájárult az 1948-ban megjelentetett Citadella, és a több mint ötven nyelvre lefordított A kis herceg sikerében.
A feltételezett katasztrófa óta eltelt évtizedek során számtalan elmélet született azzal kapcsolatban, hogy mi történhetett 1944. július 31-én: utóbb két német háborús veterán – Robert Heichele és Horst Rippert – is azt mondta, hogy lelőtte Saint-Exupéry gépét, a Luftwaffe feljegyzései azonban nem igazolták a katonák beszámolóit. Többen arra gyanakodtak, hogy a férfi szívproblémái miatt veszítette el uralmát a Lockheed P–38-as felett, de egyesek azt is valószínűnek tartották, hogy a labilis lelkiállapotú pilóta öngyilkosságot követett el.

Horst Rippert
A rejtély megoldásához egy Marseille környéki halász, Jean-Claude Bianco segítette közelebb a kutatókat, aki 1998-ban felfedezte Saint-Exupéry ezüst karkötőjét a tengerben. Hamarosan egy Lockheed P–38-as darabjai is előkerültek az öbölben, a roncsokat vizsgáló tudósok azonban nem találtak arra utaló nyomot, hogy a repülőgép ellenséges találat miatt zuhant le. Bár a sajtó 2008-ban megnevezte a „tettest”, Horst Rippert német veteránt, a bizonyítékok döntő része ellentmond a férfi vallomásának, az ellenben valószínű, hogy a carqueiranne-i temetőben A kis herceg szerzőjének földi maradványai nyugszanak.
Jómagam ismertem Horst Rippertet; néhány alkalommal találkoztam az öreg harci pilótával a pennaforgatók nem hivatalos tenisz-világbajnokságán.  A háború után sportújságíró lett, nincs ebben semmi különös, a pályamódosítás olykor szinte kötelező. Többnyire párosban vitézkedett, már nagyon öreg volt. A francia íróról sohasem beszélt, illetve egyszer, s csupán annyit mondott: „Honnan tudhattam volna, ki ül a másik gépben.  Sohasem lőttem volna le, ha sejtem, hogy ő az. Csodálatosan írta le az égboltot, a pilóták semmihez sem hasonlítható érzéseit. Imádtam az írásait, csodáltam.”
Már az öreg Horst sem él. Néhány éve láttam utoljára: eljött feleségével a pörtschachi versenyre, körülnézett a salakos pályákon, a gyöngyöző wörthi tavon, aztán ő is eltűnt a kéklő égben.