Emberi bőrbe kötött könyvek

Ezúton e cikk erejéig meg is nyitnám morbid rovatunkat, melyben a két-háromszáz évvel ezelőtti kultúra és gondolkodásmód is remekül megmutatkozik. Kegyelet meg ilyesmi? Ugyan már, hisz az haszontalan… ellenben mivel fedjem be ezt a sok lapot? – gondolhatta a kor embere. Bár összességében nem számított szokatlannak, ha főként anatómiai vagy bűnügyi témájú könyveket durván mondva „megszemélyesítettek”, mégis viszonylag egyedinek tűnik ez az eljárás. Mindenesetre találtak néhány ilyen könyvet, ami azért mégiscsak hidegrázós.

A leeds-i eset

E könyvet még 2006-ban találták meg egy tolvajnál, akinek egy betörés után került a birtokába. Azonban a hatóságok nem találták értékesnek a körülbelül háromszáz éves könyvet, így margóra tették, és csak mostanában derült ki, hogy mitől is különleges az irat. Szövegének túlnyomó része francia nyelvű, fekete tintával írt kézirat. A Scotland Yard szóvivője mellékesen elmondta, hogy a XVIII. és a XIX. században előfordult, hogy anatómiai tárgyú tanulmányokat, vagy gyilkossági ügyek feljegyzéseit emberbőrbe kötött könyvbe foglalták. Előbbinél nem számított ritkaságnak, ha a boncolt személy bőrét használták borítónak, míg utóbbinál, ha a kivégzett bűnös bőrét.
Úgy tűnik, hogy a gyakorlat főként a tizennyolcadik század derekán élte virágkorát, azonban több olyan történeti feljegyzés is ismert, melyekből úgy tűnik, a középkorban sem vetették meg e különös eljárást. Ez ugyan nem bizonyított, de nyugodt szívvel lehet elhinni, ismerve a mai szemmel morbid módszerek tömkelegével teletűzdelt középkort.
A teljesség igénye nélkül néhány ilyen kötet: egy 13. századi biblia és egy katolikus jogszabálygyűjtemény is állítólag bőrborítós, vagy például a philadelphiai Fizikusok Kollégiumában négy ilyen kötetet is tárolnak, egyiken még az egykori tulajdonos tetoválása is jól látható. Továbbá a francia forradalomból az Emberi Jogok Nyilatkozatának egy másolata és az 1793-as liberális alkotmány több példánya szintén emberbőrbe zárva maradt ránk.

A legjobb egyetem a legfurcsább is

A Harvard egyetem könyvtárában található összesen tizenötmillió (!) könyv közül háromról gondolták azt, hogy emberi bőrbe lettek kötve, azonban mint az nemrégiben kiderült, „csak” az egyik ilyen, a másik két kötet disznóbőr borítást kapott. Először 1992-ben végeztek vizsgálatokat, de akkor még nem hoztak eredményt. Később peptid tömegujjlenyomat-vizsgálatot végeztek rajta, hogy kizárják annak a lehetőségét, hogy a könyvet kecske-vagy báránybőrbe kötötték, majd a peptideket felépítő aminosavak sorrendjét vizsgálták. Az eredmények meggyőzték a szakértőket, akik „99,9 százalékban” biztosak abban, hogy a Des destinées de l’ame (A lélek sorsai) című könyvet emberi bőrbe kötötték. A szóban forgó könyv Arséne Houssaye munkája, mely 1879-ben jelent meg, különös borítását pedig jó barátjának, Dr. Ludovic Bouland orvosnak köszönheti, akinek egy feljegyzését meg is találták a lapokon.
„A könyvet emberi bőrbe kötöttük, semmi díszítést nem tettünk rá, hogy ezzel is megőrizzük eleganciáját. Ha jól megfigyeljük, látni lehet a bőr pórusait is. Egy könyv, amely a lélekről szól, megérdemli, hogy emberi kötést kapjon: ezt a bőrdarabot egy nő hátából vettem” – írja Bouland. A vizsgálatok azt is kiderítették, hogy medikusként jutott a bőrhöz, amit egy ismeretlen, szélütés következtében elhunyt, mentálisan beteg nő hátából vett. A férfi 1865-ben diplomázott a metzi orvosi egyetemen, ami azt jelenti, hogy „bogaras” Bouland több mint egy évtizeden át őrizgette a bőrdarabot, mielőtt felhasználta volna.
A Harvard Egyetem könyvtárában mindezek mellett is találtak már hasonló furcsaságot: egy 17. század eleji, a spanyol jogról írott kötet utolsó oldalán a következő szavak olvashatók: „A könyv borítója minden, mely kedves barátomból, Jonas Wright-ból maradt, akit a Wavuma (feltehetően a mai Zimbabwe területén élő afrikai törzs tagjai) 1632. augusztus 4. napján élve megnyúzott”.

Bűnözőkkel kötött könyvek

A szokatlan következménnyel járó kivégzések kapcsán az első emberi bőrborítót 1818-ból regisztrálták. Ekkor akasztották fel Norwich-ban James Johnsont, akinek bőrével egy bizonyos Samuel Johnson-t és szótárát tisztelek meg ebben a kísérteties formában.
Az egyik legfurcsább történet azonban egy emlékirathoz kötődik. A mű címe: Az útonálló, James Allen alias George Walton életének leírása... egy útonálló vallomásai a szerző saját bőrébe kötve. Az író hamar lelövi a poént a címmel, de a sztorija így is üdítően borzasztó. A könyv eredeti tulajdonosa az a John A. Fenno volt, akit Walton egyszer megpróbált kirabolni, de ő bátran ellenállt a fegyveres támadónak, majd közreműködött a rabló kézre kerítésében. A memoár egyik példányát Walton kívánságára kötötték saját bőrébe és juttatták el egykor kiszemelt áldozatához. Azt sajnos nem tudni, mennyi irónia volt Walton kívánságában, de talán megfordult John fejében, hogy legközelebb inkább mellőzi az ellenállást.
Furcsaságok tehát szép számmal akadnak, és mindezekről olvasni kellően groteszk, ám reméljük, ma már kevésbé – sőt, inkább sehogy sem – fog összefolyni a dermatológia és a nyomdászat.