A mohamedán terület valamikor legendás könyvtárak hazája volt. Al-Qalqašandi, arab történetíró szerint az iszlám elterjedése során, az ᷾Abbāsida kalifátus korában három nagy könyvtár jött létre. Az érdekessége ennek a ténynek, hogy mindez akkor történt, amikor a központi hatalom meggyengült, és a 10. századra három különböző kalifátus alakult ki a majd háromszáz évig egységes arab világbirodalom területén. Természetesen mindhárom kalifátus létrehozta a maga vallási, szellemi, tudományos központját, s velük a legendás arab könyvtárakat.
Cikksorozatunkban e három nagy könyvtár eredetét, különbségeit és későbbi sorsukat próbáljuk meg bemutatni.

A kairói könyvtár
A Fātimida kalifátus eredete a próféta lányának, Fātimának a leszármazottaira vezethető vissza. Míg az ‘Abbāsida kalifátus a szunnita hívők vezetőjeként lépett fel, addig a Fātimidák a síita iszlám részéhez tartoztak, azon is belül az ismāilitákhoz. A 10. század elején Észak-Afrikában annyira elterjedtek ezek a tanok, hogy egy hatalmas berber törzset, a kutámákat megtérítve Egyiptom tartomány fővárosa, Fustāt ellen vonultak, és el is foglalták azt 967-ben. Ettől kezdve a híres Ṣalāḥ ad-Dīn felemelkedéséig, 1171-ig a síita iszlám ezen ága az ‘Abbāsidákkal párhuzamosan kihirdette (és meg is valósította) kalifátusát.
Az iszlám első évszázadaiban mindenki az örökkévalóságnak építkezett. Soha nem a föld abszolút kizsákmányolása volt a tét, hanem az adott terület megtartása. Így lehetséges, hogy alig pár évvel Egyiptom meghódítás után a Fātimida uralkodók elkezdtek dolgozni egy új főváros, Kairó felépítésén, amit a nagymecset, az al-Azhar építése koronázott meg, amely azóta is az iszlám világ egyik tudományos és kulturális központja. Így, igencsak fontos volt számára, hogy nagy könyvtárral rendelkezzen.
A második Fātimida uralkodó al-ᶜAzīz (975-996) már jelentősen növelte az itt található gyűjteményt, melyet addig sem lehetett kicsinek mondani, hiszen rengeteg qayraváni könyv került át ebbe az új épületkomplexumba. Egyes források szerint már a tizedik század közepén majdnem negyven szobán keresztül lehetett fellelni az ősi, hellenisztikus művek fordításait. Hozzávetőleg tizennyolcezer könyvről volt szó csak ebben a témában. Ezen felül például al-Ḫalīli neves arab szótárírónak a munkája több mint harminc példányban volt fellelhető már ebben az időben is. Ugyanez mondható el aṭ-Ṭabariról, akinek történeti munkája az iszlám hódításának első évtizedeit örökítette meg – huszonegy kópiát őriztek róla, köztük az eredetit is.  

Az első nyilvános gyűjtemények
A könyvtár életében az egyik legnagyobb fordulatot al-Hākim uralkodása (996-1021) hozta. A könyvtár és az al-Azhar mellett létrehozott egy akadémiát, melyet (al-Ma‘amūn kalifa álzal alapított a bagdadi, ‘Abbāsida könyvtárhoz hasonlóan) dār al-ḥikmának, azaz a Bölcsesség Házának nevezett. Közvetlenül ezután al-Hākim mahdinak nyilvánította magát, és elkezdte a saját imádatára buzdítani az uralma alatt élőket. Ezt természetesen doktrínális úton és elég hatékonyan igyekezett tenni, így létrehívta az iszlám leghatásosabb térítő intézményét, a dār al-ʿilmet. Ennek a propaganda-intézménynek a vezetője pedig az oktatásért is felelt, így az újonnan épült akadémiának irányítása is az ő hatáskörébe tartozott. Al-Hākim pedig nem a pusztítással, hanem a meggyőzéssel próbált érvelni: kinyilatkoztatásait elhelyezte a könyvtárban, és megnyitotta azokat mindenki előtt, az iszlám világ első nyilvános könyvtárát hozva így létre.
A könyvtárnak az akadémiától külön költségvetése volt: évente 257 dinárral gazdálkodhatott. Ebből a térítésért felelős miniszter köteles volt olyan környezetet teremteni, mely vonzó volt az olvasók számára. Többek között szolgákat, írnokokat, üzenetvivőket alkalmaztak. Tiszta vizű forrást ásattak, és a könyvek javítására is alkalmaztak mesterembereket. Azonban al-Hākim nem állt meg itt: birodalma egész területén nyilvános könyvtárakat létesített, Kairóban még három másikat. A költségvetésüket pedig teljes egészében az állam állta. Állományukat pedig az al-Azhar fordítói és írnokai állították elő. Persze az új könyvek felvásárlása sem állt meg: azokat szintén a kalifa finanszírozta, az első darabok pedig az al-Azhar-ba kerültek.  

Titkok a világ végén
Azonban ezzel a könyvtárral nem volt olyan kegyes a sors, mint a bagdadival. 1066-1072-ig, hét éven keresztül nem áradt meg a Nílus. A Fātimidák kezdettől fogva zsoldos hadsereggel támogatták meg fennhatóságukat, így amikor nem tudták azokat fizetni, a katonák a könyveket vitték el fizetség gyanánt. És azt hiszem, itt kell elgondolkodnunk az iszlám, és az akkor élt emberek kulturális elkötelezettségén: melyik társadalomban vitték volna el fizetség gyanánt könyvek ezreit, ahelyett, hogy felgyújtották volna őket esztelen tombolás közepette? És melyik társadalom lett volna képes olyan ellenségeket kitermelni, akiknek elég pénzük és hajlandóságuk lett volna felvásárolni azokat? Mert itt bizony ez történt: a zsoldosok vagy nyugat felé, a Maġribba, Andalúziába vitték a könyveket, ahol az Umayyād kalifák felvásárolták őket, vagy északra, az ‘Abbāsida helytartóságokhoz. E két helyen többszázezer könyv talált új gazdára – több mint tízezer dínárért (amely természetesen a töredéke volt az eredeti árnak, de akkor is egy tételben előteremteni egy ekkora összeget…). Mindezen pusztulás és rablások után is, amikor Ṣalah ad-Dīn elfoglalta Kairót, számadása szerint több mint kétmillió kötet maradt a város négy könyvtárban. A számok reálisnak tűnnek, hiszen csak aṭ-Ṭabari történeti munkásságából egy török könyvkereskedő ezerkettőszáz kópiát vett át az újdonsült uralkodótól.
A könyvtár további sorsával kapcsolatban ismét csak találgatásokba bocsátkozhatunk. Az azonban bizonyos, hogy a Fātimidák az Ayyūbida dinasztia elől a mai Jemen területére menekültek, ahol viszonylag zavartalanul vészelték át a vérzivataros századokat.
A huszadik század elején az európai nyomás miatt bizonyos könyvtárakat megnyitottak a nyugati orientalisták számára. Ezekből pedig kairói, majd ezer éves, páratlan dokumentumok kerültek elő. És ezek csak a kisebb gyűjtemények voltak! A tárgyalások még ma is tartanak az ügyben, hogy maradéktalanul megnyissák, a jemeni könyvtárakat, s a világ ezen eldugott részének gyűjteményeiből ne csak egy-egy család, hanem az emberiség is tanulhasson.