Az elmúlt pénteken, a Kutatók éjszakáján zsúfolásig megtelt az Országos Széchényi Könyvtár díszterme, ahol Mikusi Balázs mutatta be a nemrég előkerült Mozart-kézirattöredéket. A Könyvtár Zeneműtárának vezetője mellett Hoppál Péter kulturális államtitkár, Tüske László, az OSZK főigazgatója, valamint Ulrich Leisinger, a Mozarteum kutatási igazgatója beszélt a felfedezés jelentőségéről, Kocsis Zoltán pedig részletes zenei elemzése mellett egy korabeli fortepianón meg is szólaltatta a hibáktól immár megszabadított A-dúr szonátát.

Sejtésből bizonyosság
A közelmúltban komoly zenetudományi szenzációként jelentette be az Országos Széchényi Könyvtár, hogy Mikusi Balázs zenetörténész, a könyvtár Zeneműtárának vezetője az intézmény egyik jelöletlen és azonosítatlan kéziratokat tartalmazó mappáját böngészve megtalálta Mozart A-dúr szonátájának (K. 331) kéziratát pontosabban annak hiányzó négy oldalát. A „török induló” néven ismert, népszerű zenemű eredeti kéziratának régóta ismert, ötödik oldalát Salzburgban őrzik. De, hogy hol lehetnek a hiányzó oldalak, arról mindeddig senki nem tudott semmit.

Mikusi Balázs zenetörténeti kutatásainak fő területe korábban is Haydnra és Mozartra irányult, s így amikor átnézte a könyvtárban őrzött, még be nem azonosított kéziratokat, már első pillantásra gyanúsnak tűnt a négy oldalas kotta. A kézirat emlékeztette az általa jól ismert Mozart-kézírásra, s amikor a dallamot felismerte sejtése gyanúvá erősödött.

A kutató tehát a frissen felfedezett kéziratot összevetette az általa is ismert ötödik oldallal, amiről fénykép jelent meg a Mozart-összkiadásban. Mivel úgy látta, hogy az írásjelek és a vízjelek egyeznek, a maga részéről immár biztos volt a dolgában, de azért elküldte a kézirat másolatát két híres Mozart-kutatónak. Ők egyértelműen úgy látták, Mikusi Balázs valóban zenetörténeti szenzációra bukkant, az Országos Széchényi Könyvtárban fellelt négy oldal a korábban elveszettnek hitt, hiányzó eredeti.
A kézirat egyébként valószínűleg tisztázat, bár azt nem tudjuk, vajon lehettek- e piszkozati előzményei a darabnak. Az írás jó minősége és külleme miatt még az is felmerült, hogy esetleg erről metszették a később kiadott, nyomtatott változatot.

A csodagyerek magyar barátai
Hogy miképpen kerülhetett a Mozart-kotta a magyar nemzeti könyvtárba, arról persze csak találgathatunk. A XVIII. század derekán igen élénk kapcsolat volt Ausztria és Magyarország között, számos magyar nemesi család állt kapcsolatban a bécsi művészekkel, így nem meglepő, ha az arisztokrata famíliák gyűjteményeiben értékes különlegességek rejtőznek. E családi könyvtárakat sokszor hagyományoztak a nemzeti könyvtárra, s így sok hasonló dokumentum került a gyűjteménybe. Még az is elképzelhető, hogy további Mozart-kéziratokat is rejthet az intézmény.
Az mindenesetre tény, hogy a könyvtár zeneműtárában őrzik a világ legnagyobb Haydn-gyűjteményét, s most itt lesz megtalálható a különleges, négy oldalas Mozart-autográfia is. A lelet ugyanis az OSZK tulajdonában marad, csak most már a katalógusba kerül és bőrkötést kap.
Az ötödik, Salzburgban őrzött oldallal együtt a közeljövőben egy hasonmás-kiadásban is megjelenik, és digitalizált formában is hozzáférhető lesz az érdeklődők számára, miközben persze a kutatók az eredetit is tanulmányozhatják majd.  

Tisztázható szakkérdések
A kézirat jelentőségét egyébként az adja, hogy segítségével olyan szakkérdések tisztázhatók, amelyek a laikus zeneélvezők számára tulajdonképpen semmit nem jelentenek. A darabbal kapcsolatban ugyanis korábban komoly viták dúltak a zenetörténészek között, hogy egyes ritmusok, hangok, előadási jelek megfelelnek-e Mozart eredeti elképzelésének. Sokan feltételezték, hogy Mozart a nyomtatott változatot csak felületesen nézte át, és így rengeteg hibát hagyott benne. Most, hogy meglett az eredeti kézirat, kiderült, valóban van néhány eltérés az ismert változat és az igazi szerzői mű között – ritmusok, előadási jelek, sőt hangok is változnak – ezeknek jelentősége azonban olyan csekély, hogy a nem igazi szakértő gyakorlatilag észre sem veszi a különbséget. Persze az előadók számára a most pontosított szerzői utasítások fontos tájékoztatást jelentenek.

Mikusi Balázs felfedezése egyúttal arra is figyelmeztet, mennyire fontos szerepe van a gyűjteményeknek, milyen komoly küldetést teljesítenek a könyvtárak, levéltárak és egyéb közgyűjtemények, még akkor is, ha – mint a Mozart-kézirat esetében – sokáig senki nem tudja, micsoda kincsek lapulnak egy-egy doboz mélyén…