A mágiát legtöbbször szembeállítják a vallással. Hiszen ezek alapvetően különböznek egymástól: a vallás közösségi jelleggel bír (a tömegek számára is elérhető), gyakorlása nyilvános és időhöz kötött, ezzel szemben a varázslás egyéni és titkos jelleget próbál ölteni. Az imák során a hívő kér valamit Istenétől, míg a varázsló parancsol és követel. Azt hiszem, egyértelmű, hogy melyik áll közelebb a legtöbb ember lelki világához, mégis, nevelésünk miatt (mert hisszük, hogy ha szépen kérünk, akkor tényleg megkapjuk az áhítozásunk tárgyát)                             kénytelenek vagyunk az ellenkezőjét tenni, mint amit természetünk diktál. Ennél fogva pedig lenyűgöző a rabláncához idomított emberek számára az a gondolat, hogy léteznek olyan férfiak, akik életében nem kötelező megalázkodni, nem kell elismerniük a halandóságot és a tehetetlenséget. Nem a rejtélyes hókuszpókuszok miatt, hanem a társadalmi kötöttségektől való mentesség miatt akar szinte mindenki mágus, és így végre szabad lenni.

Allah segítségével

Herbert szerint a sivatag kihozza az emberből a vallásosságot. Akinek pedig volt szerencséje a végtelen egyhangúságba tekinteni, az megérthette, hogy mennyire szükség is van a vallásra és a babonákra, ha a természet elemi erőivel kell megküzdeni minden nap. Nem csoda, hogy a zsidó misztériumok, a kereszténység, de még az iszlám szent könyve is bővelkedik mágikus elemekben. Mert mi másnak tarthatjuk azt, amikor Mózes kígyóvá változtatja a saját botját, amely megeszi a fáraó varázslóiét? Minden bizonnyal ugyanilyen fehér mágiának számítanak sokak szemében Jézus csodatételei is… Az egyértelmű leírások ellenére a keresztény és a zsidó vallás tagadja a mágikus megnyilvánulásokat. Minden valószínűség szerint a két cselekvés elvi ellentétei miatt. Azonban ez még véletlenül sincs így az iszlámban. Sőt! Az arab mágia és hiedelemvilág alapja a Korán második verse, amely ugyan elutasítja a varázslatot, de elfogadja annak a létezését. Mindezen felül azt is kimondja, hogy csak Allah segítségével lehet rosszat okozni másoknak a mágiával. Ezen egyszerű kijelentés miatt találkozhatunk minden arab várososban úton-útfélen talizmánokat és amuletteket áruló kereskedőkkel.

Varázskönyvek

A Közel-Kelet életében, a népi folklórban tehát még ma is erőteljes nyomait találhatjuk a varázslatnak és magának a varázslónak is. A mágus hagyományosan különböző tárgyakkal rendelkezik: füstölő és tömjénező eszközökkel, varázspálcával és varázskönyvekkel. A füstölőszerek nagy múltra tekintenek vissza a könyv népeinek hagyományaiban. Szinte mindig jó eseményekkel kapcsolták össze őket. A füstölés általában egy felsőbbrendű lénynek szól, akinek el akarom nyerni a jóindulatát (nem csoda, hogy a három királyok tömjént vittek Megváltójuknak). Az ízlésére próbálnak tenni, hogy ő aztán a felajánlónak is kedvezzen. Ahány ház annyi szokás, így nem várhatjuk el minden dzsinntől vagy gúltól, hogy ugyanolyan átlagos ízlésük legyen. Így egyértelmű, hogy míg egyes szellemek, akik a férj és feleség kibékítése ügyében tehetnek szolgálatot, azok az édes illatokat tartják vonzónak, addig a gyermekáldásért felelősek a savanykásabb ízekért vannak oda. Persze vannak olyan kivételes esetek is, mely során el akarok üldözni bizonyos (rossz) démonokat: ilyenkor a mágus változatosabbnál változatosabb rossz szagú füstölővel legyezi körbe a delikvenst. Ilyen közkedvelt illatkombináció például a kutyaürülék szagú füstölő, mely – ha minden démont nem is –, de a házasságtörést biztosan huzamosabb ideig távol tudja tartani…
A varázsló másik jelentős erővel bíró tárgya a varázspálca, mellyel varázsköröket rajzol maga köré és a földre is. Ha pedig valaki fel akar bérelni egy mágust, annak fel kell készülnie, hogy meg fogják vele fizettetni az árát. Mert minden egyes mágikus megnyilvánulás előtt a szertartást végző egyénnek meg kell tisztulnia, és hét napig böjtölnie kell. Néhány esetben pedig a megrendelőnek a pénzen felül még saját használati tárgyát is el kell hoznia a szertartásra, esetleg vérét is vehetik a mágikus események közben, hogy erősebb legyen a varázslat.
 A legerősebb mágikus eszköz egy varázsló eszköztárában mégis a varázskönyv. Nyilván, egy idő után feltételezheti az ember, hogy a legtöbbet alkalmazott varázslatokat megtanulják a végrehajtói kívülről, azonban az utazóvarázslók számára mégis a legjobb referencia egy jó vaskos, mindenre kiterjedő varázsmondásokkal teli könyv. Én is azt az ismeretlen varázslót választanám, amelyiknek megbízhatóan a legrégebbi és legtöbb varázsmondást tartalmazó kötet van a birtokában, hiszen ki tudja hány generáció gyűjtögette tapasztalatait egy ilyen könyvben? Ezek a varázskönyvek általában olyanok, mint a receptkönyvek: témák szerint vannak csoportosítva a benne található varázslatok. Találhatunk meddőség, betegség, szegénység elleni varázslatokat, de ha átkozódásra „vágyunk”, azt is bizonyára teljesíteni tudják a tulajdonosok. A 21. századra a varázskönyveket már nyomtatni kezdték, de továbbra sem árulják őket nyilvánosan (boltokban), mi több, semmilyen könyvtárban nem lehet őket megtalálni, mert annyira „titkosak” (hogy manapság bármelyik turista megveheti őket, ha ilyesmire van affinitása). 

Titok és hagyomány

És hogy mi is a véleménye a társadalomnak és a „szigorú” iszlámnak a varázslatról? Minden valaha élt utazómágus a hihetetlenül titkosnak számító piactéren állította fel főhadiszállását, és pakolta ki maga elé eszközeit, kuncsaftokat toborozva így magának. A mai világban pedig a szamizdat mágikus könyveket a mecset közvetlen közelében árulják az arra érdemesek számára. Hiszen ha az egyik nem jön be…
Láthatjuk, hogy a mágia még ma is szerves része a Közel-Kelet életének.  Azonban nem lehetünk igazságtalanok. Mi másnak tekinthetjük a magunk babonáit, irracionális hiedelmeit (fekete macska, létra alatt való átsétálás stb.), mint kulturális válasznak régebbi mágikus elemeire a társadalmunknak? Hiszen még a szókincsünkben is benne vannak az erre utaló nyomok: frászt kapni, megbabonáz, elbűvöl… A névmágia részeként nem merjük kimondani Voldemort nevét, vízmágiánk miatt pedig kutyáinkat folyókról (Bodri) nevezzük el, remélvén, hogy majd a kutya is, mint a víz, el fogja űzni a házunk közelében ólálkodó démonokat. Hogy lehet, hogy az iszlám mer emlékezni, és mi nem? Hiszen történelmünk utolsó (és egyetlen említett) mágusára sem név szerint, hanem rangjára utalva, kendeként emlékezünk. Munkálkodásának eredménye pedig az lett, hogy sikerült megtörnie őt és híveit az új vallásnak.
A mágusokra a történelem folyamán rájárt a rúd. Azt hiszem egyik sem volt teljes mértékben sikeresnek mondható. Nem tudták megszelídíteni az elemeket, így szépen, lassan híveik elpártoltak tőlük, és vallásosakká váltak. De nem feledkezhetünk meg arról, hogy a kezdet kezdetén a mágia volt jelen. Létezett. És belőle virágzott ki a babona, később a vallás, a varázsló által először művelt alkímiából a vegyészet, az asztrológiából pedig az asztronómia. Ha pedig nem lettek volna ezek az arrogáns, mindent, mindenkinél „jobban” tudó emberek, akkor talán még mindig félve néznénk a tavaszi eget, reménykedve, hogy nem jeget hoznak azok a sötét fellegek…