Amióta megjelent, komoly vita dúl az e-könyv körül. A közelmúltban például Békés Márton kiáltványa került elém, melyben az alábbi szép sorok olvashatók: „A könyv test és lélek, míg az e-könyv csak lelketlen, uniformizált test. Az e-könyvnek nincs illata, papír híján nem tapad a kézhez, nem lehet aláhúzni, beleírni, ennélfogva időn kívüli, mert nincs előzménye. Valóságos szentségtörés, amelyre nem igaz a híres latin mondás: habent sua fata libelli. Az e-könyv egoista műfaj, teljességgel indifferens a közösséggel szemben. Hiszen az e-könyvet nem lehet sem kölcsönadni sem ajándékozni, nem lehet megtalálni a nagyszülők padlásán, nem árusítja antikvárium, nem porosodik, és nem ivódik bele a cigifüst, nem szükséges hozzá könyvjelző, s nem hagy nyomot rajta a kávéscsésze. E-könyvből nem lesz könyvespolc, abból könyvesszekrény, azokból pedig könyvtárszoba, amelyet álmélkodva néz meg az, aki ellátogat hozzád, és együtt emelitek le a legféltettebb darabokat. Az e-könyv egy aszexuális tárgy.”
Megkapó, de hamis szavak. Az e-könyv és a klasszikus könyv ugyanis nem összehasonlítható. Az új médium valami egészen más szellemiséget képvisel, mint a nyomtatott kötet. Mindjárt ki is derül, miért.

Infoparlament
A közelmúltban szervezte meg az Infotér Egyesület a 2014. évi Információs Társadalom Parlamentje című rendezvényt, amelynek plenáris üléseit a Parlament felsőházi termében tartották. Az első Infoparlamentet egyébként 2011-ben rendezték meg, s azóta újra és újra komoly érdeklődés mellett zajlik az egyre fontosabb esemény.
Ebben az évben rekordmennyiségű érdeklődővel, magas szintű kormányzati jelenléttel, és számos együttműködő szervezet támogatásával kezdődhetett el a Magyar Digitális Ökoszisztéma címmel meghirdetett rendezvény. A szervezők szerint a magyar társadalom eljutott oda, hogy a digitális eszközök jelenléte alapvetően befolyásolja mindennapjainkat, így most már nem az a kérdés, hogyan fejleszthető, bővíthető a digitális eszközök köre, sokkal inkább az, hogy miképpen tudjuk hasznosítani a rendelkezésre álló infotechnikai eszközöket és tartalmakat.
Természetesen az állam szerepvállalása mellett a szervezett konferencia legfontosabb kérdése az volt, hogy hogyan építhetők be az új lehetőségek sokaságát kínáló eszközök és tartalmak az oktatás és a képzés folyamataiba. Ezt a problémát ugyanis a hazai információs társadalom legfontosabb kérdésének tartották a tanácskozás szervezői.
E-könyvekről tehát csak érintőlegesen került szó, de az azért kiderült, hogy az olvasás új eszköze nem értelmezhető abban a vonatkoztatási rendszerben, amelyben a hagyományos könyvet értelmezni szoktuk.

Mi az e-könyv?
A témáról az egyik legizgalmasabb előadást Arany László Tamás, a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója tartotta, aki a konferencia – Kultúra, könyvkiadás és újságírás a kibertérben elnevezésű – szekcióülésén, meghívott előadóként fejtette ki gondolatait digitális értékvilágunk változásairól.
A hazai könyvpiac legteljesebb kínálatát forgalmazó társaság vezetője úgy vélte, hogy az e-könyv nem versenytársa, nem alternatívája, még csak nem is pótléka a hagyományos könyvnek, hanem egy egészen új típusú szellemi tartalom megjelenésének kezdete.
A könyv és az e-könyv közötti tartalmi hasonlóság, vagy azonosság, így félrevezető. Olyan jelenség, mint amikor az új építészeti anyagok megjelenése ellenére még jó ideig a hagyományos szerkezeteket használják a mesterek, egyszerűen azért, mert az új anyagból alkotható újszerű szerkezetek még kiforratlanok. Olyan, mint amikor a könyvnyomtatás megjelenésének kezdetén, a hagyományos kódexeket próbálták utánozni a nyomtatott könyvek, olyan, mint amikor a televíziózás kezdetén a rádiójátékok mintájára készültek a tévéadások. Az e-könyv – vagy pontosabban az a digitális kommunikáció, ami az e-könyvben megjelenik, valójában nem könyv, hanem egy másik médium.
Arany László Tamás előadásában arra hívta föl a figyelmet, hogy az e-könyv tartalma, a valódi könyvek digitalizált változata, csak az első lépés, az elektronikus tartalmak fejlődésének alapszintje.

Tartalom, adat, interakció
Ennél fejlettebb szint az interaktív tartalmak megjelenése, így a különféle e-tananyagok elterjedése, amiben a felhasználó nem pusztán passzív befogadója az elektronikus tartalomnak, de egyúttal alakítója is. Már persze annak a tartalomnak, ami számára megjelenik. Itt nem pusztán arról van szó, hogy saját tempójában olvassa a könyvet, aláhúzza, megjelöli, netán gondolatait a lapszélen megjeleníti, ahogy a hagyományos könyvekkel kapcsolatos olvasói interakció megvalósul, hanem inkább arról, hogy – az előbbiek mellett – a számára szükséges mértékben tudja bővíteni, kiterjeszteni a felhasználandó információk körét. Az ilyen interaktív tartalmakhoz, az e-tananyagokhoz a gyártó vagy forgalmazó új típusú tevékenysége is kapcsolódik. Míg a könyvet pusztán értékesítették, az interaktív tartalmak mellett minden esetben ott áll a folyamatos szolgáltatás is.
Ez a könyvnek egészen más típusú használata, mint a hagyományos olvasás. Még akkor is, ha az emberi kíváncsiság, utánanézés, kutatás lehetőségét a hagyományos könyvkultúra is biztosítani tudta.
Arany Tamás elemzése szerint az e-könyvekkel elindult folyamat korszakváltását és minőségi ugrását az adatosítás jelenti. Az interaktív tartalmakat és a mögöttük álló szolgáltatásokat biztosító technika már alkalmas arra, hogy a beérkező adatokat információvá alakítsa, amely új értéket teremt. Az e-learning során nemcsak a témát záró vizsga osztályzatát tudjuk meg, hanem azt is, melyik feladat okozott nehézséget, milyen gyorsan oldotta meg, vagy bármit, ami az adatokból kiszűrhető. Az információk az osztályra, iskolára, országra bontva is elemezhetőek, és az értelmezés tükrében a kommunikációs struktúra változtatható.
A nagyfokú interaktivitás és naprakész információ mellett az oktatás hatékonysága nagyságrenddel tudna javulni – állapította meg a Könyvtárellátó igazgatója.
És mindez természetesen a digitális tartalmak minden szegmensére igaz. A jövő írói nem egészen úgy fognak dolgozni, mint a klasszikus alkotók: dolgozószobájukban elmélkedve főhőseik további sorsán, sokkal inkább úgy, mint más kreatív tartalomfejlesztők, akik a felhasználó, adott esetben az olvasó interakcióiból előállított adatoknak megfelelően bővítik, alakítják, változtatják történetük cselekményét.
És persze mindennek nem sok köze lesz a hagyományos könyvekhez…