Irán legfontosabb hagyományai közé tartozik a Nowrúz, a perzsa újév. Az ünnep hagyományai az ősi időkig nyúlnak vissza: ünneplésének első bizonyítékai az Aḥaimenida-dinasztia uralkodásának idejéből,  az időszámításunk előtti 500 körüli évekből  maradtak ránk. Híres iranisták azt feltételezik, hogy az egész Perszepolisz komplexumot ezen esemény ünneplésére építették. Bizonyítékok azonban csak arra vannak, hogy az Apadana-t és a „Száz oszlopos csarnokot” alakították ki erre a célra.

Harmadfél évezred

Természetesen nem csak az ókori emberek számára volt jelentősége ennek az ünnepnek, a mai irániak is az esztendő egyik legfontosabb eseményeként tartják számon. Az ünnep a tavaszi napéjegyenlőséggel esik egybe (általában március 21.), de a készülődést már a perzsa naptár szerinti harmadik téli hónap – az Esfand – utolsó heteiben elkezdik. A készülődés egyik fő eleme a ḥouneh tekouni, amely egy tavaszi nagytakarításnak felel meg. A készülődéshez hozzá tartozik még legalább egy új ruha vétele is.
Az újév első napján a családok az új ruháikba öltöznek, és egy tizenkét napos ünnepsorozat keretein belül meglátogatják családjuk öregebb tagjait.

A hét S

Az első napon azonban a közeli családtagok egybegyűlnek az asztal körül, melyre a hét „S”-t helyezték. A hét „S”, hagyományosan az arab ABC „Sin” betűjével kezdődő étkek sora, melyek a hét alapelemet jelképezték a perzsa kultúrában: élet, tűz, föld, víz, levegő, növények, állatok, emberek. A teríték összetevői között tehát biztosan szerepel az árpa, a Samanu nevű édes puding, a fokhagyma, az alma, a szömörce, ecet és az ezüstfa kiszárított termése.
Az asztal további díszei közé tartozik a tükör és a fémpénz. Előbbi a belső tisztaságot, utóbbi a vagyont reprezentálta. A bölcsességet pedig –, amelyre minden ember vágyik – egy szent könyv, az Aveszta vagy Korán, esetleg a Királyok könyve vagy Hāfiz összegyűjtött művei jelképezik.
Az asztalnál összegyűlt családok megajándékozták egymást. Később a legidősebb élő rokonnál tették tiszteletüket. Az ünnep tizenharmadik napján pedig parkokban, erdőkben kirándulva töltötték el a napot, így zárván az ünnepségsorozatot, amely mindvégig munkaszünet.

Az első napok

 
A perzsa hagyomány szerint, amit Nowrúz első napján cselekszünk, az befolyásolni fogja a megkezdett évünket. Így természetesen mindenki igyekszik kerülni a konfliktust, és mind a családjával, mind az őt meglátogató barátaival is feltűnően kedves próbál lenni.
Arról persze nem szól a fáma, hogy a perzsákon kívül mást is érint az átok, vagy az áldás, így nem sejthetjük, hogy tudatlanságunkban, mit zúdítottunk a március 21-i pénteken a fejünkre. De ha április 3-án iráni családokat látunk piknikezni a Margit-szigeten, a Városligetben, vagy a közeli parkban, akkor legalább tudhatjuk, hogy a legősibb iráni szokások egyikének hódolnak a hűs magyar tavaszban… és várható esőben.