A napokban ünnepelte négyszázhatvan éves fennállását a debreceni Alföldi Nyomda, a hazai könyvnyomtatás egyik legrégebbi folyamatosan működő műhelye. Az ünnepségen részt vett a térség számos politikai és gazdasági és kulturális vezetője, illetve beszédet mondott Dr. Kövér László az Országgyűlés elnöke.

Kép forrása

Viharos idők, kalandos alapítás

Engedjék meg, hogy mielőtt a jubileumi ünnepségről írnék, felidézzem azokat a négyszázhatvan évvel ezelőtti időket! A debreceni nyomdát 1561-ben alapították, a hitviták korában. Hat évvel korábban 1555-ben született meg a hosszú németországi háborúskodást lezáró augsburgi vallásbéke. Három esztendővel korábban, 1558-ban a tordai országgyűlés engedélyezte a katolikus és lutheránus vallás szabad gyakorlását, de megtiltotta a kálvini tanok terjesztését. Kellett még egy évtized, mire az 1568-as ugyancsak tordai diéta eljutott mindennemű protestáns vallás védelméig. Ugyanakkor 1562-ben Franciaországban kirobbannak a rendkívül véres hugenotta háborúk.

Sok bizonytalanság mellett ezekben az években dőlt el, hogy Erdély önálló fejedelemség marad. Néhány éve ölték meg Fráter Györgyöt, s a fiatal János Zsigmondot, illetve anyját Izabella királynét 1556-ban ismerték el az országrész urának az erdélyi rendek, akik nem sokkal korábban kijelentették, hogy amennyiben Ferdinánd nem tudja megvédeni az országot, hagyja, hogy maguk döntsenek saját sorsukról. Közben a török folyamatosan terjeszkedett, szinte évről évre foglalták el a kisebb-nagyobb várakat, városokat.

Ebben a környezetben gondolta azt Debrecen városa és az egyre erősebb református egyház, hogy a nyomdát kell alapítani. Ráadásul – mint az ünnepi műsorból is kiderült – kalandos úton jutott el a nyomda és nyomdász a cívisvárosba. Huszár Gál nyomdászt és neves protestáns prédikátort Kassán elfogatta az egri érsek, ám mielőtt az egri börtönbe szállították volna, barátai kiszabadították, s nyomdájával együtt Debrecenbe menekítették. S ettől kezdve működik a város, sőt a magyarság egyik legfontosabb kulturális központja.

Kép forrása

A szellemi honvédelem fegyvertára

A jubileum alkalmából Kövér László házelnök a nehéz idők szellemi horizontjára mutatva arra emlékeztetett: „földrészünkön olyan idők jártak, hogy amit az európai történelem és politika elvett a magyarságtól, azt az európai kultúra igyekezett visszaadni”. Az Országgyűlés elnöke azt is hangsúlyozta, hogy a 16. század a protestantizmus teremtette hitbéli megújulás, az anyanyelv és az anyanyelvi kultúra kibontakozása új erőt adott a magyarságnak: a szellemi honvédelem erejét. „Ma már pontosan tudjuk: ez az az erő, amely nélkül mint nemzet nem élhettük volna túl az elmúlt négy és fél évszázadot; ez az erő teremtette, éltette és élteti a nemzeti öntudatunkat; ez az az erő, amellyel mindig minden visszaszerezhető abból, amit elveszítettünk; ez az az erő, amely nélkül soha nem védhetjük meg azt, ami a miénk” – szögezte le Kövér László, hozzá téve, Debrecen olyan közösségi, politikai teljesítményt nyújtott a 16. században, amelynek tanulmányozása minden „uniós brüsszeli bürokratának kötelező tananyag lehetne, ha az európai múltat éppen nem eltörölni akarnák, hanem okulni belőle”.

A politikus felidézte Németh Lászlónak a Debreceni Kátéban, 1933-ben megfogalmazott szavait, miszerint nehéz időkben a magyarság csak úgy állhat helyt, hogy „ki kell egyenesednie és sorsa helyére kell szöknie”. Hozzátette: ezt mi, mai magyarok megvalósítottuk azzal, hogy „nemcsak a kommunizmusnak vetettünk véget 1990-ben a választópolgárok akaratából békés és demokratikus módon, hanem 2010-ben egyszer és mindenkorra lezártuk a magyarországi posztkommunizmus korszakát is, kiegyenesedtünk”. Kövér László szerint közös munkával „olyan államot építettünk, amely az elmúlt tíz esztendőben több mint hatezermilliárd forinttal növelte a nemzeti közvagyont, megerősítette a magyarság nemzeti öntudatát és összetartozásának érzését, megerősítette a nemzeti kultúra intézményrendszerét, azaz a szellemi honvédelem fegyvertárát.” Ennek a folyamatnak a keretei között lett a debreceni Alföldi Nyomda a nemzetépítő magyar állam tulajdona, hogy így a világszínvonalú intézmény a „jövőben is betölthesse azt a szerepét, amelyet majd fél évezrede betölt a magyar nyomdaiparban és kultúrában”.

Kép forrása

Magyarország és Erdélység világosító lámpása

A nyomda részvényeinek főtulajdonosa, az állami tulajdonú Könyvtárellátó Nonprofit Kft. ügyvezetője, Tőczik Zsolt azt hangsúlyozta, hogy az Alföldi Nyomda felvásárlásának köszönhetően rendkívüli stabillá vált a hazai tankönyvellátás. György Géza, a nyomda vezérigazgatója pedig elmondta, hogy Magyarország legnagyobb nyomdájának közel négyszáz dolgozója évente 19-20 millió könyvet állít elő. Az évi 13 millió hazai tankönyvből 10 millió Debrecenben készül.

A vezérigazgató szavai kapcsán érdemes ide idézni azt a tényt, hogy a négyszázhatvan évvel ezelőtti alapítás idején, az 1561 és 1570 között az országban megjelent összes kiadvány java része (nyolcvanhétből negyvenöt) Debrecenben készült, a harminckilenc magyar nyelvű könyvből azonban harmincnégyet nyomnak itt.

Nem csoda, ha azóta is a magyar kultúra középpontjában áll a könyvműhely. Itt készül el Werbőczy Hármaskönyvének Weres Balázs-féle magyar fordítása, itt nyomtatják Ilosvai Selymes Péter Toldiját, Valkai András Bánk bánját, de itt készül századokkal később a Rákóczi-szabadságharc számos fontos dokumentuma, és itt készül el az 1949-es trónfosztást deklaráló nyilatkozat is. 

A megemlékezés alkalmából a térség számos vezetője méltatta ezt a rendkívüli teljesítményt. „A betű, a szó, a gondolat legyőzhetetlen fegyver" – idézték az ünnepségen a betegsége miatt távolmaradó Fekete Károly tiszántúli református püspököt, aki levelében igazi szövetségnek nevezte a város, a református egyház és a nyomda több évszázados együttműködését. Kósa Lajos, a térség fideszes országgyűlési képviselője, Debrecen volt polgármestere megerősítette: ez a szövetség ma is fennáll, mert a város és a Tiszántúli Református Egyházkerület egy-egy részvénnyel továbbra is tulajdonos a nyomdában. Papp László (Fidesz-KDNP), Debrecen polgármestere azt mondta, a könyvnyomtatás ünnepe a magyar kultúra, az oktatás és a hit megerősödésének ünnepe is. 

Huszár Gál „egész Magyarország és Erdélység világosító lámpásának” szánta a debreceni nyomdát, a Házelnök megfogalmazása szerint. És a nyomdaalapító nem tévedett: négyszázhatvan esztendő után is lobog az általa meggyújtott örökláng.