Egy magyar az űrből
Tisztán emlékszem, amikor 1980 egyik amúgy unalmasnak induló estéjén megszakította adását a Magyar Televízió és beadva a bajkonuri képet a rakétastartról, bejelentette, hogy most lövik ki az űrbe az első magyar űrhajóst, Farkas Bertalant. Úgy röpült el ez az azóta eltelt harmincöt év, mint az űrhajó, mely messze vitte Bercinket, de az évfordulóra könyvet adtak ki Farkas Bertalan – Az űrhajós címmel, így könnyen emlékszünk vissza mindenre.
Focista, vagy vadászpilóta
Egy februári esztergomi közönségtalálkozónál nem is lehetett volna jobb apropó arra, hogy újralapozzam a 2015-ben kiadott, fenti című könyvet. Farkas Berci (mert hát végül is Bertalannak ki szólította) ott ült közöttünk és úgy mesélte űrutazásának minden apró, érdekes részletét, mintha tegnap lett volna.
De szó esett persze a gyerekkorról, amikor jó erősen focista akarta lenni, de édesanyja rászólt, hogy „Berci ne légy te futballista, mert a foci veszélyes dolog”. Így lehetett, hogy az a bizonyos kis Berci akkor úgy döntött – mint a mesében – hogy inkább vadászpilóta lesz, az is van olyan veszélyes, mint a foci, de legalább izgalmasabb.
A legkeményebb huszadik századi magyar
A kötetet Simon V. László „szellemíró” jegyzi, aki egyes szám első személyben mondja el, mint magyar hangja, Farkas Bertalan űrutazásának hiteles, részletes, adatokkal, fotókkal és korabeli dokumentumokkal spékelt, illusztrált történetét. A közönségtalálkozón is elhangzott, amit a könyv borítójára írtak idézetként: „Soha le nem írható, talán el sem képzelhető az az érzés, amit először éreztem, amikor megláttam Magyarországot.”
Farkas Berci a legkeményebb huszadik századi magyar, aki úgy bírta ki a 8 G-s terhelést, hogy közben minden szívfájdalom nélkül tudott az űrebédre való sertéspörköltre és disznósajtra koncentrálni.
Farkas tábornok jó mesélőnek ígérkezik élőben és könyvben is. Az a bizonyos ihletett pillanat, amikor a Kozmosz csodálatos fényességében, amikor épp Magyarország fölött volt az űrhajójuk a Sojuz-36, Farkas Berci kinézett a kabinablakon és olyan szépet látott hazánkra nézve, mint még soha se előtte, se utána. Meseszerűen hangzik, mert az is, ráadásul ez egy igaz mese.
Mi, magyarok is megjártuk az űrt
A könyvben az eddig nem ismert részletekkel kápráztatja el az olvasókat a Szovjetunióban akkor épült felkészítő Csillagvárosban töltött időszakról, valamint a nagy felkészülésről és a kilövéstől a visszatérésig tartó nyolc napos űrutazásról.
A kötet speciális és nagyon is személyes hangvételű fotóalbummal válik fantasztikussá (és tudományossá), mely ekként az egyik legerősebb jubileumi eleme az első magyar űrutazó harmincöt évvel ezelőtti kalandjainak. Felejthetetlen, pótolhatatlan, megkerülhetetlen kiadvány, mindenkinek ajánlom, aki büszke arra, hogy mi, magyarok is megjártuk az űrt, és a mi hősünk ma is meséli igaz meséjét.
Nos, igen, a könyv úgy a legtutibb, a leghitelesebb, legigazabb, ha e sorok írójához hasonlóan dedikáltatjuk Farkas Bercivel. Mert akkor elmondhatjuk majd unokáinknak, hogy igen mi láttuk és hallottuk a legnagyobb(ra jutó) huszadik századi magyart, a mi hősünket.
Focista, vagy vadászpilóta
Egy februári esztergomi közönségtalálkozónál nem is lehetett volna jobb apropó arra, hogy újralapozzam a 2015-ben kiadott, fenti című könyvet. Farkas Berci (mert hát végül is Bertalannak ki szólította) ott ült közöttünk és úgy mesélte űrutazásának minden apró, érdekes részletét, mintha tegnap lett volna.
De szó esett persze a gyerekkorról, amikor jó erősen focista akarta lenni, de édesanyja rászólt, hogy „Berci ne légy te futballista, mert a foci veszélyes dolog”. Így lehetett, hogy az a bizonyos kis Berci akkor úgy döntött – mint a mesében – hogy inkább vadászpilóta lesz, az is van olyan veszélyes, mint a foci, de legalább izgalmasabb.
A legkeményebb huszadik századi magyar
A kötetet Simon V. László „szellemíró” jegyzi, aki egyes szám első személyben mondja el, mint magyar hangja, Farkas Bertalan űrutazásának hiteles, részletes, adatokkal, fotókkal és korabeli dokumentumokkal spékelt, illusztrált történetét. A közönségtalálkozón is elhangzott, amit a könyv borítójára írtak idézetként: „Soha le nem írható, talán el sem képzelhető az az érzés, amit először éreztem, amikor megláttam Magyarországot.”
Farkas Berci a legkeményebb huszadik századi magyar, aki úgy bírta ki a 8 G-s terhelést, hogy közben minden szívfájdalom nélkül tudott az űrebédre való sertéspörköltre és disznósajtra koncentrálni.
Farkas tábornok jó mesélőnek ígérkezik élőben és könyvben is. Az a bizonyos ihletett pillanat, amikor a Kozmosz csodálatos fényességében, amikor épp Magyarország fölött volt az űrhajójuk a Sojuz-36, Farkas Berci kinézett a kabinablakon és olyan szépet látott hazánkra nézve, mint még soha se előtte, se utána. Meseszerűen hangzik, mert az is, ráadásul ez egy igaz mese.
Mi, magyarok is megjártuk az űrt
A könyvben az eddig nem ismert részletekkel kápráztatja el az olvasókat a Szovjetunióban akkor épült felkészítő Csillagvárosban töltött időszakról, valamint a nagy felkészülésről és a kilövéstől a visszatérésig tartó nyolc napos űrutazásról.
A kötet speciális és nagyon is személyes hangvételű fotóalbummal válik fantasztikussá (és tudományossá), mely ekként az egyik legerősebb jubileumi eleme az első magyar űrutazó harmincöt évvel ezelőtti kalandjainak. Felejthetetlen, pótolhatatlan, megkerülhetetlen kiadvány, mindenkinek ajánlom, aki büszke arra, hogy mi, magyarok is megjártuk az űrt, és a mi hősünk ma is meséli igaz meséjét.
Nos, igen, a könyv úgy a legtutibb, a leghitelesebb, legigazabb, ha e sorok írójához hasonlóan dedikáltatjuk Farkas Bercivel. Mert akkor elmondhatjuk majd unokáinknak, hogy igen mi láttuk és hallottuk a legnagyobb(ra jutó) huszadik századi magyart, a mi hősünket.
Egypercesek
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Egy kicsit késtem…
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból