Úgy tűnik, nagy bajba került a magyar könyvpiac egyik igen-igen sikeres szereplője. Az utóbbi időben bestseller-gyanús, botrány- és bulvárkönyvekre szakosodott Ulpius-ház kedden csődvédelmet kért. A miértekről kevés tény, annál több találgatás látott napvilágot az elmúlt napokban. Még a cég kommunikációs munkatársa sem tudott pontos információkkal szolgálni a döntés hátteréről.

Fizetési nehézségek
Az előzmények között többen is megemlítették, hogy a kiadóhoz szerződött írók némelyike évek óta panaszkodott a honoráriumok kifizetésének csúszása miatt. Tavaly – részben a kifizetések bizonytalansága miatt – több szerző, köztük a népszerűségi listák élén szereplő Fejős Éva is elpártolt és elszerződött az Ulpiustól.
A kedden felröppent hír utólag is megerősíteni látszanak a korábbi – fizetési nehézségekről szóló – pletykákat, s azóta több névtelenséget kérő felső vezető is megerősítette: csődvédelmet kért az Ulpius-ház kiadó. Azt is megtudta a sajtó, hogy, a munkatársak körében hétfőn zártkörű tájékoztatót tartott Kepets András, a kiadó első embere, aki itt jelentette be a kellemetlen döntést.  Az Ulpius-boltokban rendkívüli leltározást rendeltek el, a cég könyveit elhelyező raktárak készleteit pedig lezárták. Mindez arra vall, hogy nem pletykáról van szó, hanem nagyon is komoly csődhelyzetre fenyegeti a nagy múltú kiadót.

Túlzott mértékű terjeszkedés
Galambos Ádám, a cég kommunikációért felelős munkatársa úgy nyilatkozott, hogy a csődvédelem célja az időnyerés. Magyarázatként hozzá tette, hogy – bár ez csak személyes véleménye, hivatalos információja neki sincs a kialakult helyzet okairól – a túlzott mértékű terjeszkedésből, a bolthálózat erőltetett bővítéséből, és a magyar könyves szakma általános problémáiból fakad a jelenlegi krízis. A cél pedig nem lehet más, mint az, hogy a válságot túlélje a cég, és szerényebb dimenzióban, kevesebb bolttal fennmaradjon.
Galambos Ádámnak ugyan nincs tudomása arról, hogy a kiadó mekkora adósságot halmozott fel, de a mérlegadatokból arra lehet következtetni, nibcs is túl nagy bajban az Ulpius-ház.  A cégadatbázis adatai alapján 2009-től folyamatosan növekedve, 2013-ra 1,51 milliárdos bevételt könyvelhetett el a cég. A 100 milliós adózott eredmény is egyre nőtt, 2013-ban 109 millió forintra rúgott. A vállalkozás kötelezettségei azonban komoly terhet jelenthettek: 2012-ben egymilliárd forintnál is többel tartozott az Ulpius-ház, 2013-ra viszont már csak 956 millió forint volt az adósság.
Mindezek alapján jogosnak tűnik az a gondolat, hogy a csődvédelem pusztán afféle biztonsági intézkedés, amely megóvja a céget, addig, amíg le nem zárulnak a most megindult tárgyalások a követelések átütemezéséről.

Veszteséges könyvdömping
Más elemzők úgy vélik, hogy az Ulpius-ház az utóbbi években meglehetősen agresszív üzletpolitikát folytatott: szinte csak sikerkönyveket adtak ki. Így például A szürke ötven árnyalata, Frei Tamás: 2015, Vass Virág-könyvek, Mészöly-életrajz, vagy Szepesi Nikoletta nagy botrányt kavart visszaemlékezéseit.
A problémát az okozhatja, hogy a kiadó elképesztő mennyiségben nyomtatta ki köteteit, ám a piac nem bírta befogadni a könyvdömpinget. A hírek szerint A szürke ötven árnyalata például kétszázezer példányban jelent meg, miközben manapság Magyarországon az öt-tízezres példányszám is rendkívüli sikernek számít. A sorozatos, és elképesztő mértékű túlnyomás így már rövid idő alatt is óriási veszteséget okozhattak a cégnek.
Ráadásul – tehetjük hozzá – az Ulpius-ház a válság ellenére is folytatta terjeszkedő üzletpolitikáját, s rendre nyitotta meg az új könyvesboltjait.  2012-ben és 2013-ban hat-hat, 2014-ben pedig két új üzlethelyiséget nyitott a cég. A hosszú távú célja talán az lehetett a vállalkozás vezetőinek, hogy a kiadót a nagy terjesztőkkel egy szintre emelje, hiszen Magyarországon a könyvpiac meghatározó szereplői – sok esetben maguk is jelentős kiadók tulajdonosai – a legnagyobb terjesztők. Hogy ez az út mennyire volt, illetve lett volna járható az Ulpius-ház számára, arról az Alexandra tavalyi válsága sokat elmond. Meglehet, véget ér a nagy kiadói csoportokat összefogó könyvterjesztők virágkora.