Irodalom és emlékezet

Miután Szegeden a vajdasági, Kossuth-díjas író, Végel László megnyitotta a 85. Ünnepi Könyvhét és a 13. Gyermekkönyvnapok országos rendezvénysorozatát, csütörtökön, a Vörösmarty téren Spiró György szavaival kezdetét vehették a könyves seregszemle budapesti eseményei. A fővárosban száznegyvenhét pavilonban mintegy kétszáz kiadó kínálja termékeit. A könyvhétre háromszázharmincöt könyvújdonságot jelentetett meg nyolcvanhárom hazai, és tizenegy határon túli kiadó.

A rendezvényt megnyitó Spiró György Kossuth-díjas író arról beszélt, hogy korunkban a szépirodalom az egyetlen megbízható emlékezetünk. Az író elmesélte, hogy a közelmúltban rákényszerült könyvtára szelektálására és a szortírozás végéhez közeledve döbbenten tapasztalta, hogy tudományos könyvektől könnyebben vált meg, mint a szépirodalmi művektől. Persze, ez egy írónál nem olyan különös…
„Egyenként vettem a könyveket a kezembe, és olykor hosszas tépelődés után döntöttem a sorsukról. A múltam jelentős részétől búcsúztam" –fogalmazott, hozzátéve, hogy a szépirodalmat akkor is megőrizte, amikor biztos volt benne, már nem fogja többet a kezébe venni. „Azt tartottam meg, ami nemcsak az értelemre hat, hanem az érzelemre is. Ami részvétet kelt, megríkat és megnevettet. Megtartottam a mesét és barbár módon kidobtam a tudományt. A szépirodalom – beláttam – a mi egyetlen megbízható emlékezetünk."
„Évtizedekig elhúzódó szellemi polgárháború idején a szépirodalom az egyetlen emberhez méltó műfaj"
– vélekedett, hozzátéve, hogy abból, ami fontos, előbb-utóbb úgyis mese lesz. A mese pedig azért fontos – fejtette ki az előadó – mert mesés történetek nélkül nincs igazi emlékezet. Ha a fiataloknak ezt nem tanítjuk meg, ha a gyerekeknek nem mutatjuk meg, hogyan lehet élvezni a mesét, és helyette bugyuta életrajzokat meg a bárgyú ideológiákat préselünk a fejükbe, akkor emlékezet nélküli generációkat fogunk nevelni. A könyvtárból ugyanis időnként ki kell dobálni a tudományt, de mindig meg kell őrizni a mesét, az irodalmat.