A képíró, Szalay Lajos

MEGJELENT: 2021. február 17., szerda | SZERZŐ: Maczkay Zsaklin

„Ha két grafikus neve marad fenn a XX. századból az utókornak, az egyik én leszek, ha csak egy, akkor Szalay Lajos.” – szólt a legnagyobb és egyúttal talán a legmeghökkentőbb elismerés, amit Szalay Lajos Kossuth-díjas festő-és grafikusművész életében kapott. A dicsérő szavak nem kisebb szakmai tekintélynek a szájából hangzottak el, mint Pablo Picasso. Szalay Lajost a művészettörténet a XX. századi magyar rajzművészet megújítójaként tartja számon, ennek dacára ismertsége még mindig elmarad nemzetközi hírnevétől és presztízsétől. Ezt az „adósságot” törleszti a Sümegi György művészettörténész szerkesztésében megjelent A képíró című kötet is, mely pontosan fél évszázad interjútermését gyűjtötte egybe (1942-től 1992-ig).
A könyv - a művész állandó kiállításának otthont adó - Herman Ottó Múzeum - Miskolci Galéria gondozásában került kiadásra.

Kép forrása

Szalay Lajos pályájának kezdetektől fontos dokumentumai voltak a vele készült mélyinterjúk. A nyolcvanas évek közepén jelent meg egy hosszabb interjúfüzér, mely a hazatelepülni készülő, súlyosbodó szembetegséggel küzdő művész sajátos számvetése. A jelen kötet tartalmazza valamennyi - korábban könyv formájában nem publikált - Szalay-interjút. A szerkesztő, Sümegi György a Magyar Köztársasági Érdemrend Keresztjével kitüntetett művészettörténész, a kötetben maga is számos interjú szerzője. 
A beszélgetések nyomán egy lenyűgöző művész-egyéniség képe rajzolódik ki, akinek emigrációban is hibátlanul megőrzött, választékos nyelvhasználata és egyéni, filozofikus eszmefuttatásai versenybe szállnak monumentális rajzaival. 
Szalay Lajos alapelve szerint: „a mindenről vallás lelki kötelesség”. Ennek megfelelően, szüntelen kereste a válaszokat az élet-halál nagy kérdéseire, lelki alkatából adódóan, sokszor gyötrődve és önmarcangolón. Rajzain - amiket ő maga „tőmondatba szorított szenvedésnek" nevezett, másutt pedig „szóba nem foglalható feszültségnek” - ez a nyugtalan keresés ölt testet. Szalay Lajos alkotásai a nagy emberi drámák és létharcok megfogalmazásai. Katonaként, a fronton végigrajzolta a II. világháborút, majd – emigrációba kényszerülve – az 56-os forradalomra egy sor átütő erejű művel reagált. Legnagyobb rajzsikerét a New Yorkban kiadott Genezis jelentette.
Az interjúk hozzásegítik az olvasót a képek és az alkotófolyamat mélyebb megértéséhez, miközben fölsejlik általuk a grafikusművész teljes életútja: a miskolci indulástól kezdve a négy évtizedes emigráción át a hazatérésig. 
Szalay Lajos elmeséli, hogy a 60-70-80-as években mit jelentett magyar művésznek lenni a „nagyvilágban”, de a beszélgetések nyomán a korabeli párizsi, amerikai és argentin művészvilág is megelevenedik. Választott hazái közül legbővebben Argentínáról olvashatunk, ahol a Tucumáni Egyetemen, illetve a Buenos Aires-i Képzőművészeti Főiskolán tanított. 
A kötet a nagyszámú rajz mellett számtalan ritkán látható, zömében a családi archívumból származó fotót tartalmaz. Ezek révén még átfogóbb képet nyerhetünk e nagy hatású, megújító-korszakalkotó művészről.
Megosztás

Egypercesek

Az utazás – podcast kritika - ajánló

Az utazás – podcast kritika - ajánló

Ízig-vérig fekete komédiát kapunk

Kalapács alatt Emile Zola egyetlen regényének kéziratai

A kézirat árát előzetesen 100-150 ezer euróra becsüli a párizsi Sotheby's aukcósház

Átadták a Déry-díjat

Idén Gács Anna esszéista, irodalomtörténész, Solymosi Bálint író, költő és Zádor Éva műfordító részesült az elismerésben

Egy fekete író tapasztalatairól szóló szatirikus regény nyerte el az amerikai szépirodalmi Nemzeti Könyvdíjat

A 43 éves Jason Mott a kívülállóknak, a furcsáknak, és azoknak ajánlotta a díját, akiket zaklattak és félreértetek

Tandori Dezső hagyatékával gazdagodott az Apor Vilmos Katolikus Főiskola

Az intézmény a köteteket egy külön, erre a célra speciálisan átalakított, zárható polcrendszerrel ellátott helyiségében helyezte el, amelyet dedikáltan Tandori Dezső és Ágnes hagyatéknak neveztek el