A tibeti láma furcsa szerelmes versei

Liberális volt, szerette a nőket, az italt és úgy általában a testi örömeket, a gazdagságot: mindezek Cangjang Gyaco, azaz a 6. dalai láma jellemzői, aki 1683 és 1706 között élt. Legendákkal és csodákkal teli élete egyik érdekes vonatkozása, hogy verseket, ráadásul szerelmes költeményeket írt, melyeket most Lelked szélfútta madártoll címmel adott ki a Corvina Kiadó.

Kép forrása

Sok minden elvárható egy vallási vezetőtől, de hogy szerelmes versekben törjön ki, azt nemigen szoktuk meg. Pedig még Ferenc pápa élettörténetét olvasva is találunk olyan epizódot, ahol a fiatal Bergoglio szívét megejtette egy csodálatos szépségű nőszemély. 
Cangjang Gyaco a haikuhoz hasonló rövid, tömör, pársoros, rím nélküli költeményei, melyek a Lelked szélfútta madártoll című kötetben találhatók, sokak számára lesznek különös, furcsa versek. A már-már bántóan rövid forma miatt elsőre úgy tűnhet, hogy a szerző nemigen tud kibontakozni, aki szeretőjéhez, szerelmeséhez vagy arról kíván szólni. A hatodik dalai láma ügyes költő volt, a rövidke művekbe még így is bele-belecsempészett természeti képeket és utalásokat a környezetre. A láma életéről számos legenda kering, abban azonban minden legenda- és történetíró megegyezett, hogy bátran írtak Cangjang Gyaco testi örömöket hajhászó életmódjáról, melyek nemkülönben visszaköszöntek verseiben. A tibeti vallás első számú alakja a történetírók szerint kifejezetten iszákos természetű volt, jelentős mértékben hódolt a szexualitásnak és a mindezeket dicsőítő költészetnek. A most ajánlott kötet tulajdonképpen ezeket a verseit tartalmazza és a magyar és a világirodalom lírai termését nagy kedvvel fogyasztók bizonyára különleges, egzotikus csemegének találják majd Cangjang Gyaco kurta-furcsa verseit, melyek közül egyet – az íny csiklandása okán – szeretnék megosztani olvasóinkkal: „Szarvasbikák, díszgúnárok, enyelgések, könnyű lányok. Éjjel-nappal botorságok, se család, se barátságok.”