A kifejezetten jónevű Saul Austerlitz A Jóbarátok-generáció című könyve egyfelől mélyen a kulisszák mögé ás, másfelől – miként a cím is utal rá – a Jóbarátok című széria által megnyilvánuló nemzedékre fókuszál erőteljesen.

Kép forrása

Rachel, Ross, Joey, Chandler, Monica és Phoebe. Van olyan, aki ezeket a neveket nem ismeri? Hát persze, hogy van, de ők valószínű, hogy már Agymenőket néznek és most éppenhogy csak húsz évesek. Ugyanakkor a Jóbarátok egy korszakos széria, melyet kerek tíz éven át forgattak, ez idő alatt pedig nem meglepő módon tíz évad készült el. Austerlitz könyve tulajdonképpen végigveszi ezt a rendkívül tartalmas, izgalmas és mindenekelőtt sikeres dekádot, és ami még ennél is lényegesebb, feltárni igyekszik, hogy a Jóbarátok milyen hatással volt az akkori húszas, harmincas generáció gondolkodására, világlátására. 
Az író minden évad fő jellegzetességeit emeli ki, az elsőnél természetesen a várakozás és a hirtelen az alkotókra törő siker különös mámorát. A folytatás is nagyon pozitív, hiszen a kötetből kiderül, hogy a rendező, a színészek és úgy általában a stáb is helyén kezelte, hogy egyből az élvonalba törtek be a szériával. Az pedig csak természetes, hogy évadról évadra meg tudtak újulni úgy, hogy mindeközben minden olyan elemet, vonást megtartottak, ami miatt a sorozat vérbeli kultuszsorozattá vált. A sok fotóval, korabeli médiamegjelenések reprodukcióival illusztrált kötet természetesen több interjút is idéz az alkotókkal, a stáb legkülönfélébb tagjaival. A könyvben kiemelten foglalkozik a szerző a sorozat nemzedéki életérzése megfogalmazásával és azzal a hatással, melynek köszönhetően az ezredforduló húszas, harmincas nemzedékei végre bátran kiálltak saját töketlenségükért, azért a totojázásért, mely ugyan már túl van a „mama hotel” szindrómán, de még nem jutott előbbre a végre-valahára megkomolyodott felnőttség érett szintjére.