Habár a helyzet Olaszországban még korántsem megnyugtató, egy napokban hozott rendelet engedélyezi néhány üzlet, így például a könyvesboltok újbóli megnyitását. Ennek köszönhetően, bár szigorú korlátozásokkal, de másfél hónap kényszerszünet után ismét felhúzhatta a redőnyt Velence Toletta névre keresztelt patinás könyvkereskedése is.

Kép forrása

Az első vásárló egy nagymama volt, aki Dante Isteni színjátékát vette meg tizennyolc éves unokájának. Aztán szép sorban jöttek a többiek, szigorúan kesztyűben és maszkban, betartva a szociális távolságtartás szabályait. Lehetne szomorkodni a körülmények miatt, de ahogy az üzlet tulajdonosa elmondta, senki nem panaszkodik. „Hetven négyzetméteres a boltunk, és a szokásos, alapos takarításon kívül naponta kétszer fertőtlenítjük a polcokat és pultokat. Eladók és vevők között plexifalat állítottunk fel, és egyszerre csak négy vásárló tartózkodhat idebent. Mindenki zokszó nélkül betartja a szabályokat, kizárólag azért zsörtölődnek, mert arra kérjük őket, hogy a lehető legrövidebb idő alatt intézzék vásárlásukat, így másoknak is lehetőséget adva a bejutásra, ezzel pedig megfosztjuk őket attól az élvezettől, amit a könyvespolcok közötti nézelődés jelent számukra.”
A Toletta könyvkereskedést 1933-ban alapították, és ma is az első tulajdonos leszármazottja vezeti. Akkoriban fő profilja az iskolai könyvek „újrahasznosítása” volt, vagyis begyűjtötték a használt tankönyveket, azokat megtisztították, újrafűzték és -kötötték, majd ismét eladták őket. Az aprócska műhely mára már a város jelentős könyvterjesztő és kulturális találkozási pontjává nőtte ki magát. „A múlt év novemberében minket is elért az árvíz, háromezer-nyolcszáz könyvet kellett leselejteznünk. Mire valamelyest összeszedtük magunkat, megérkezett az új csapás a járvány formájában. Próbálkoztunk házhoz szállítással, de sajnos az nem ugyanaz” – panaszolta a tulajdonos.
A nyitás után szinte azonnal megjelentek a könyvekre kiéhezett vásárlók. Egy középkorú férfi azt mondta, alig várta, hogy végre újra feltöltekezhessen a könyvek látványával, és kíváncsi volt az újdonságokra is. Voltak, akik a detektívtörténetekre vetették rá magukat, de legnépszerűbbnek a nagy klasszikusok bizonyultak, mint például Tolsztoj, Schnitzler vagy Thomas Mann. „Úgy tűnik, a bezártság, a kényszerű otthonlét újra meghozta az emberek kedvét a magas színvonalú kultúrához” – összegezte az első napok tapasztalatait a tulajdonos.