Ismét egy könyvsiker, melyre máris lecsapott Hollywood, a gépezet könyörületet nem ismerve teper tovább a lennoni úton. Garrard Conley Eltörölt fiú című regényéről van szó, melyben újra (és még mindig) a homoszexualitásból kinevelendő, kigyógyítandó ember kálváriáját tárja a közönség elé. 

Kép forrása

A pár hónapja Magyarországon is közbeszéd tárgyává tett téma klasszikus módon vált a kommentelő trollok áldozatává, amikor nem vették figyelembe, hogy tényleg vannak olyanok, akik nem szeretnének homoszexuálisok lenni, maradni, erre pedig vannak is lehetőségek. A trollok mindvégig azt harsogták, hogy a homoszexualitás nem betegség, így azt nem is lehet gyógyítani, így minden erre való törekvés erőszak. 
A regény és belőle készült film is erre épül. Píszível terhelt világunkban szerintem még a homoszexuálisok között is vannak olyanok bőven, akik már mérhetetlenül unják, hogy minduntalan szánni való áldozatként ábrázolják őket. Conely Eltörölt fiú című története egy emlékirat, a szerző saját életét meséli el, ahogy az autókereskedőből baptista lelkésszé lett édesapa nyomására, hatására részt vesz egy Love In Action nevű programban, mely név mára leginkább a Durex különböző termékeinek szlogenjeként jelenhetne meg inkább. A könyvben elolvashatjuk, hogy Garrard végigmegy az átnevelő tábornak is csúfolt rendszer szinte minden stációján, majd a végső konklúzió, hinnénk vagy sem, az olyan ugyancsak reklámízű talmi bölcseletekben kristályosodik ki, mint például: „Az igazságot nem lehet megtéríteni!” 
Lady Dömper legyek, ha Garrard legény valójában ki akart volna gyógyulni a homoszexualitásból, de mivel szűkebb és tágabb környezete iránti megfelelési kényszer mégis rávitte, hogy átpasszírozódjon a rostákon, ez erős fájdalmat okozott. Főleg, mivel amolyan szerelmes típus volt. Ez a sikerre erőszakolt másság pedig végtelenül megejtő és szentimentális emlékiratba torkollott. Azt pedig tömegek szeretik. De nagyon.