Placebo import noir

Pont egy tucat kiadott könyvével Papp Olivér markáns és különös figurája a magyar irodalmi életnek. Öntörvényű, ugyanakkor szellemi felmenőihez – így például Stephen Kinghez, Rejtő Jenőhöz és Francois Villonhoz – igazodva, belőlük is merítve szabályos követhetőséggel bír. Az Álmok boltja című regénye egyszerre pszicho-thriller és misztikus történet. De ezt már megszoktuk tőle.

Kép forrása

Ha beírjuk a gugliba, hogy Papp Olivér Álmok boltja, akkor a keresőmotor a legnépszerűbb videómegosztó oldalon kínál találatot. Amikor erre ráklikkelünk, akkor bizony képben és zenében jutunk el az író által felépített világához, mely küldőségeiben nekem nem is kissé David Lynch vagy John Waters filmjeiből ismerős táj, díszlet és design adta hangulat, stílus egyvelegére emlékeztet. Ez pedig az Egyesült Államok ötvenes, hatvanas évek formavilága, át- meg átfestve egy nagy adag sötét tónussal, utalva a házakban, autókban, környezetben meglapuló rettenetre és a mindent átható pusztulásra. 
Az Álmok boltja amolyan placebo import noir, ha elnézhető nekem ez a szóhalmozás. A történet szereplői, illetve maga a narráció is folyton abba a mára klasszikussá vált helyzetben vannak, amelyben álom és valóság összekeveredik. A regényben különös jelentőséggel bírnak az autók, de nem véletlen, hiszen Papp Olivér maga is rajongója az említett korszak benzinfaló járgányainak, ahogy korábban elárulta: „Egy időben veterán amerikai autókat gyűjtöttem, és régi Mercédeszeket; bütykölgettem őket a garázsban.” 
A 2011-ben kiadott Álmok boltja egy olyan pszicho-thriller, melyről a szerző egy interjú alkalmával úgy fogalmazott, hogy az belső világát mutatja meg. A horror és fantasy, illetve kordokumentum regényei, írásai mellett valóban ez a titokzatosan sötét hangulatú bűnügyi regénye az egyik leghúzósabb.