Közérthetőség és rajongás. E két szóval jól lehet mottózni Neil deGrasse Tyson új kötetét, a Ha felfal egy fekete lyuk címűt, melyben az amerikai-szerte népszerű professzor-író eddigi legsikeresebb és legérdekesebb írásait rendezte egy könyvbe. A téma nem kicsi: maga az egész univerzum, s annak megannyi fura csodája, ahogy az alcím is utal erre: „És egyéb kozmikus komplikációk”.

Hogy miért vetemednek tudósok arra, hogy életük másik felét az ismeretterjesztésnek szánják, erre még nem tudott a tudomány egyértelmű választ adni. Annyi bizonyos, hogy sok tudós egyben kiváló oktató, elsőosztályú ismeretterjesztő, népszerű tanára is egyben annak, amit kutat és elemez. Neil deGrasse Tyson is ilyen, az amerikai asztrofizikus már régóta híres arról is, hogy remek tolla van (tehát író) és esetében, nevét jegyző minden lexikon azt írja: „tudományos ismeretterjesztő személyiség”.  Egyszóval nem tudja magában tartani okosságát, ahogy Stephen Hawking sem, hála Istennek. DeGrassa Tyson új, a Ha felfal egy fekete lyuk (és egyéb kozmikus komplikációk) című könyvében a mester több, mint negyven írását fűzte egybe. Nem egészen egyfolyamú, tömör egységben lévő dolgozatot tartunk tehát kezünkben, hanem különböző érdekfeszítő témák laza és a stílus és a nagyobb összefüggések miatt mégis egyvonalú sorozatát. A szerző különös figyelmet fordított az írások beválogatásának arra, hogy a közönség mire szokott leginkább rákérdezni, így például akár az olyan erőteljes fantáziát feltételező témákra is, mint – és itt derül ki, hogy miért e cím – milyen érzés lehet ez fekete lyuk belsejében lenni.  Az író, aki a Hayden Planetárium igazgatója, illetve az Amerikai Természettudományi Múzeum asztrofizikai részlegének kutatási munkatársa, első kézből adja az információkat az univerzum tőlük elképzelhetetlenül távoli területeinek titkairól. A beavatott rajongók hangján szól, azokén, akik szenvedélyesen tudnak beszélni és írni szerelmükről: a tudományról, jelen esetben az asztrofizikáról.