A Nomen est omen mondás a Makrancos hölgy fényében lehetne Shakespeare nyelvét odacsempészve a Woman est omen. Valahogy ugyanerre jött rá Anne Tyler, aki újraírta az öreg Lándzsarázó híres darabját, a makacs Katáról szóló zseniális darabot. Az ecetlány egy remek adaptáció, s ahogy tudjuk, Shakespeare-t már többen feldolgozták, tehát van még ott, ahonnan ez jött.

Anne Tyler, az 1941-es születésű Pulitzer-díjas amerikai regény- és novellaíró, valamint kritikus, tavaly adta ki Az ecetlány című történetét, mely sorrendben huszonegyedik kötete. És hát úgy tűnik, hogy egy fergeteges irodalmi kísérletnek lehetünk e könyv kapcsán tanúi. A komédiát már számos változatban olvashattuk, illetve nézhettük. Mert a téma örök: önállóságát, tapasztalatlanságát, becsvágyát és nem utolsó sorban félelmeit rámenős, akaratos, makacs természete mögé rejtő hölgyet meghódítani szándékozó úriember harca a feladat nehézsége okán számára rendkívül kívánatos nőszeméllyel.  És persze veszekedés minden mennyiségben, már akkor is, amikor a kanyarban sincs még a megszerezni  vágyott hölgy kezének árnyéka sem. A fölöttébb csinos, nagyszájú, kegyeit, bájait sokáig nem adó hajadon és kitartó udvarlójának története mai napig élő komédia-standard, de a hétköznapi életből is ismert alapfelállás. Anne Tyler annyiban tekert egyet a histórián, hogy az ő változatában a főhősnőt nem is egy, de két úr ostromolja.  
Egyesek szerint amúgy a pszichoanalízisben is alapesetnek vett főhősnő, „makacs Kata”, nem is feltétlenül lányos aggályai, szorongásai csokrát rejti akaratos, ellenálló egyénisége mögé, hanem függetlenségét, önállóságát, hogy ne mondjam, szingliségét védi a felajzottságukban is ötletes udvaróktól. Talán így van, talán nem, egy biztos: Tyler „ecetlánya” nem egy besavanyodott szüzike, hanem egy modern csajszi, aki viszont az eredeti makrancosságban találja meg védelmét. Az ecetlány egy rendkívül vicces történet, harc a szerelemért, a hódítás egykor volt legszebb szokásainak újraélesztésével, és azzal a férfiak részéről is komoly, elszánt makacssággal, melyből fakadóan, de már pedig nem tágítanak a kiszemelt szépségtől. Az észvesztő hármas természetesen váratlan rögtönzéseket, meglepő fordulatokat produkál. Csak győzzük hasizommal.