Állítólag vannak Wittgenstein-rajongók. Állítólag még vannak olyanok, akik filozófiával foglalkoznak és nem rapperek. Állítólag a filozófia még a húszforintos teszkós-kifli szintjén is jelen van. Egyszóval: Filózok tehát vagyok! Nézzük, hogy Logikai-filozófiai értekezés című munkája kapcsán ki is az a Ludwig Wittgenstein és mi bölcsessége lényege.

Bevallom férfiasan, hogy amíg nem jelent meg 1993-ben Derek Jarman Wittgenstein című filmje magyarországi bemutatójának híre, addig mit sem tudtam arról, hogy létezett egy 1889-ben született és 1951-ben elhunyt, Ludwig Wittgenstein nevű osztrák-brit filozófus. Utólag persze erre a hiányosságomra már nem vagyok büszke, de annak örülök, hogy innentől kezdve megpróbáltam Ludwig barátunkról ezt-azt megtudni. És hát persze fő művének legelső fő tétele a mai napig fogva tart: „A világ mindaz, aminek esete fennáll.” Ez a mondat valahogy túlrepített mindenen és főleg azokon a határokon, melyek szellemi alultápláltságomból erednek. A repítés pedig Wittgenstein-nél helyén van, mivel a fickó, filozófussá válása előtt, egyetemi évei alatt repülősárkány-kísérletekkel foglalkozott, illetve egyik találmányát, mely egy motor nélküli repülőgép propellerjéről szólt, szabadalmaztatta is. Szóval elszállt fazon volt, amikor apja halála után hatalmas vagyont örökölt, akkor azt szétosztotta az arra érdemes a kortárs bécsi művészek között, és amikor háború volt (ekkor még csak az első), akkor több alkalommal is önként jelentkezett frontharcra, ki is tüntették bátorságáért.
Filozófia munkásságának csúcsa a most ajánlandó, a Magyarországon (az 1962-es, az 1989-es és az 1990-es utáni) negyedik, javított kiadásban megjelent Logikai-filozófiai értekezés a huszadik századi gondolkodás egyik top terméke. A gondozásért felelős Atlantisz Kiadó így fogalmaz 2004-ben  a kötet borítóján: „Wittgenstein talán legismertebb művének nevezetes, Márkus György-féle fordítását a magyar filozófiai nyelvben több, mint negyven év alatt bekövetkezett változásokat beépítő, átdolgozott formában adjuk közre”
És elnézést, de magát a mestert is idéznem kell, aki a fő műhöz írt előszavában többek között így fogalmaz: „A könyv filozófiai problémákkal foglalkozik és – azt hiszem – megmutatja, hogy az, ahogy e problémákat felvetjük, nyelvünk logikájának félreértésén alapul. A könyv egész mondanivalóját megközelítőleg a következő szavakkal lehetne összefoglalni: ami egyáltalán mondható, az világosan is mondható; amiről pedig nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.”
Úgy legyen!