Eljátszott könyvek
„A bibliodráma középkori hagyományokban gyökerező (iskoladráma, passiójáték, betlehemezés, reformációkori dialógus prédikációk, stb.), a 20. században megújuló műfaj, a Bibliával való egzisztenciális foglalkozás és önismereti munka korszerű lehetősége” – olvashatjuk a szó meghatározását, annak apropóján, hogy Nyáry Péter és Sarkady Kamilla szerkesztésében fenti címmel jelent meg kötet.
Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy jelenleg az oktatás és az egyház új korszakainak kezdetén vagyunk ma Magyarországon. A nemrég megjelent Bibliodráma című kötet mindkét nagy területet érint, mondjuk, az egyházi vonalon természetesen nem kell meglepődnünk a Bibliával való kapcsolaton, de valahol hál Istennek már az is alapvető, hogy az oktatási, nevelési intézmények programjaiban szó van a Bibliáról, illetve vallásról, hitről, erkölcsről. A Bibliodráma tehát egy több száz éves hagyomány felélesztése, jelen esetben tizenöt évre tekint vissza a téma magyarországi újraélesztése. A boltok polcaira most kikerült kiadvány e másfél évtized tapasztalatának összegzése is. A két szerkesztő úgy gondolta, hogy oktatási, nevelési területek és biblodrámát oktató személyek munkáján keresztül mutatja be a biblodráma világát. Az egyházi vonalon a gyülekezetépítés, a gyülekezeten belüli közösségépítés, valamint a lelkigondozói munka, a hittantanári képzés, a házaspároknak szóló oktatások és az úgynevezett improvizációs színház az a terület, ahol már kipróbálták. A könyv fontos alapkövét jelenti a bibliodráma-szakképzés hazai területének, amolyan kézikönyvként szolgál máris.
Ha pedig egy személyben érdeklődik valaki a biblodráma haszna felől, a kötetben szintén megtalálja a válaszokat, hiszen a szerkesztők külön fejezetet szántak a módszer, a műfaj önismereti foglalkozásának. Ebből kiderül, hogy a 20. században tulajdonképpen egyfajta reneszánsza indult meg a biblodrámának, mely most hazánkban is folytatódik, mint egy régi-új, korszerű lehetőség „egzisztenciális foglalkozás és önismereti munka” mottóval.
Egy négy évvel ezelőtt készült leírásban ezt olvashatjuk a bibliodrámáról: „A tágabb értelemben vett bibliodráma nemcsak a bibliai szövegek feldolgozását jelentheti, hanem bármilyen szöveg, irodalmi alkotás, akár mese, dal vagy filmszöveg élmény szintű megjelenítését is. Mindez attól függ, hogy milyen csoportmunkát szeretnénk végezni. Gyerekekkel gyakran játszunk például mesékkel, amelyek kiválóan alkalmasak az önismeretre és személyiségfejlesztésre. Nemcsak emberi alakokat, de más élőlényeket, állatokat, növényeket is meg lehet személyesíteni, bele lehet bújni a legkülönfélébb szerepekbe, tárgyakat, fogalmakat lehet megeleveníteni.”
Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy jelenleg az oktatás és az egyház új korszakainak kezdetén vagyunk ma Magyarországon. A nemrég megjelent Bibliodráma című kötet mindkét nagy területet érint, mondjuk, az egyházi vonalon természetesen nem kell meglepődnünk a Bibliával való kapcsolaton, de valahol hál Istennek már az is alapvető, hogy az oktatási, nevelési intézmények programjaiban szó van a Bibliáról, illetve vallásról, hitről, erkölcsről. A Bibliodráma tehát egy több száz éves hagyomány felélesztése, jelen esetben tizenöt évre tekint vissza a téma magyarországi újraélesztése. A boltok polcaira most kikerült kiadvány e másfél évtized tapasztalatának összegzése is. A két szerkesztő úgy gondolta, hogy oktatási, nevelési területek és biblodrámát oktató személyek munkáján keresztül mutatja be a biblodráma világát. Az egyházi vonalon a gyülekezetépítés, a gyülekezeten belüli közösségépítés, valamint a lelkigondozói munka, a hittantanári képzés, a házaspároknak szóló oktatások és az úgynevezett improvizációs színház az a terület, ahol már kipróbálták. A könyv fontos alapkövét jelenti a bibliodráma-szakképzés hazai területének, amolyan kézikönyvként szolgál máris.
Ha pedig egy személyben érdeklődik valaki a biblodráma haszna felől, a kötetben szintén megtalálja a válaszokat, hiszen a szerkesztők külön fejezetet szántak a módszer, a műfaj önismereti foglalkozásának. Ebből kiderül, hogy a 20. században tulajdonképpen egyfajta reneszánsza indult meg a biblodrámának, mely most hazánkban is folytatódik, mint egy régi-új, korszerű lehetőség „egzisztenciális foglalkozás és önismereti munka” mottóval.
Egy négy évvel ezelőtt készült leírásban ezt olvashatjuk a bibliodrámáról: „A tágabb értelemben vett bibliodráma nemcsak a bibliai szövegek feldolgozását jelentheti, hanem bármilyen szöveg, irodalmi alkotás, akár mese, dal vagy filmszöveg élmény szintű megjelenítését is. Mindez attól függ, hogy milyen csoportmunkát szeretnénk végezni. Gyerekekkel gyakran játszunk például mesékkel, amelyek kiválóan alkalmasak az önismeretre és személyiségfejlesztésre. Nemcsak emberi alakokat, de más élőlényeket, állatokat, növényeket is meg lehet személyesíteni, bele lehet bújni a legkülönfélébb szerepekbe, tárgyakat, fogalmakat lehet megeleveníteni.”
Egypercesek
Móricz, Térey és írói naplók
Íme a PIM év végi programjai
Végzetes olvasásvesztés?
A mai egyetemisták egyre kevesebb könyvet olvasnak” – írja Rose Horowitz publicista az Atlantic magazinban
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán