Krzysztof Varga hiába birtokol hagyományos magyar nevet, nemigen érti vagy kedveli a rögmagyar valóságot, szokásokat, folyamatokat, ezért ironikus hangvételű könyveket ír Magyarországról. Most, Mangalicacsárdás című könyvében a gasztronómiát vette górcső alá.

A kötet egy kisebb és lényegében felszínes, csupán a szokatlan közegben való friss forgolódás élményének írásbeli leképzését tartalmazza. Persze van benne humor is, de hát melyik nép szokásairól nem lehet ilyesmiket összeszedni? Na, ugye. A magyarok állítólag nagyon érzékenyek a kritikára, még ha az csupán egyszerű irónia is, nagyon kényes téma azt firtatni ma Magyarországon, hogy hazánk étkezési szokásai, a konyhaművészetben megjelenő attribútumai miért olyanok, amilyenek, egészséges-e a magyar konyha, gusztusos-e a magyarok étrendje? És így tovább…
A Mangalicacsárdás ekként egy kis teszt, ha elolvassuk persze egy kemény tükör, melyben egy alapon nagyon is lengyel szerző szemével megnézhetjük Kárpát-medencebéli magunkat, konyhánkat, az ételek rekkenő mennyiségét, fajsúlyos minőségét, a főzés, a tálalás, az étkezés körül kialakult tipikus szokásainkat. Így olvasva aztán persze már nekünk is feltűnik, hogy mennyire különös lehet annak a sok magyar íz és szokás, aki először találkozik vele.
Krzysztof Varga a gasztrokultúrát ölelő más vetületekről is ír, és itt sem kímél, amiből azért erősen kisüt, hogy nemzetünk irányába igen kevés történelmi ismerettel és empátiával él. De ez már száradjon az ő lelkén, mi megadtuk neki az esélyt.