Dés Mihály író ezúttal zsidó alapvicceket gyűjtött össze. A hazai folklórhoz is hozzátartozó anekdotatárból sokan futhatnak bele már ismert poénokba, de valószínű, hogy azért lesznek olyan viccek is, melyeket még nem hallott mindenki.

„- Két nagy bajom van – panaszkodik Kohn.
- Na és melyik az a kettő? – kérdi Grün.
- Az egyik, hogy a feleségem zsidó.
- De hát te is az vagy…!
- Az meg másik.”
A fenti viccel illusztrálják egy ajánlóban Dés Mihály viccgyűjteményét. S bár a szerző korábban regényt és gasztronómiai kötetet is megjelentetett ezúttal egy hiánypótló könyvvel rukkolt elő. A szerkesztő-szerző jól tervezett, a zsidó kultúrkör egyik veretes eleme a vicc. A rövid poénos történetek minden esetben tartalmaznak folklórt, néplelket, hagyományt, történelmet, kultúrát. A jellegzetes zsidó vicc karikíroz is és bölcseletet is átad, és ami a lényeg: mint a meséknek, tanulsága van. Ezért is szeretjük, ezért is népszerű.
A Hacsak úgy nem… című könyvben afféle alapviccek vannak, melyeknek változatai korszakonként újra előjönnek, egy-egy korszerűbb módosítással kiegészítve, frissítve. Az antológia egyetlen hátránya a mennyiség, ahogy az olvasó forgatja a könyvet és nagyokat kacagva „fogyasztja” a vicceket, rájön, hogy bár sok jó és ráadásul számára új viccel gazdagodott, de biztos, hogy nem tud ezekből csak legfeljebb egyet kettőt tudna visszamondani. A vicc lényege nem mellesleg a viccmesélés, az előadás módja. Erre vonatkozólag ugyan nincs a könyvben éca, de arra a szerkesztő is kitér az ajánlóban, hogy a magyar zsidó viccek a pesti kabarékultúra alapjainak számítanak, és ebben már az előadó-művészet is benne van.  És mivel is zárhatnánk ajánlónkat e témában, mint még egy zsidó viccel:
„– Mit tanácsolsz, kit vegyek el: a szép Blau Szerént, vagy az okos Weisz Ráchelt?
– Hát, ha rám hallgatsz, inkább keresel egy olyat, aki passzol hozzád.”