„Ez a regény az első szépirodalmi mű, mely kísérletet tesz az egykori román büntetés-végrehajtás ábrázolására” – így mutatja be a magyar kiadó többek között Lucian Dan Teodorovici A bábmester börtönévei című regényét. Tehát egyfajta irodalomtörténeti munka is az, amit most a magyar olvasók a kezükben fognak Teodorovici műve kapcsán.

A bábmester börtönévei regény egy amnézia ködének eloszlatásáról szól. Arról a homálylepelről, mely egy romániai börtönökben tartott ember elméjét beborítják, az emlékezés képessége nélkül. A kényszeres feledést a kommunista rendszer embertelen átnevelő táborai, kegyetlenségükről hírhedt börtönei okozták, az író ezekről rántja le óvatosan azt a bizonyos leplet. A történet egy éppen, hogy csak megélő, éldegélő bábmesterről szól, aki kitakart emlékei híján különös, egyszerre művészeti és egyszerre népnevelő munkáját végzi. Egykedvű mindennapjai során aztán lassan elősejlik a korábbi évek valósága és felrémlik egy antihumánus rendszer gyilkos gépezetének sok-sok részlete.
Lucian Dan Teodorovici új regénye nem csak az „első ilyen” hatása miatt fontos mű Romániában és Európa-szerte, hanem mert a szerző írói munkássága mellett végzett újságírói, színházrendezői és forgatókönyvírói tevékenysége okán is rendkívül hiteles és elfogadott művész hazájában és a határon is túl. Nekünk, magyaroknak sem kell mondani, mert tudjuk, hogy milyen nehéz a múlttal szembenézni, hogy a számunkra fájó történelmi sebeket, egy-egy művészeti alkotáson keresztül feltépni és a megfelelő értékelést követően megnyugvást és békét lelni. Teodorovici jó érzékkel adagolja az egykori rendőrállam ábrázolását, s bár nem fukarkodik a durva részletekkel sem, s, hogy ne jussunk a címbéli bábmester amnéziával terhelt sorsára, apránként, finomra hangoltan tálalja a múlt, a jelen és a jövő generáció számára a kommunista terror poklát.