Akik már nem öregszenek meg

MEGJELENT: 2020. január 9., csütörtök | SZERZŐ: Szikszai Norbert

Peter Jackson rendezői munkásságával foglalkoztunk már korábban is, tehetségéhez és sokoldalúságához nem is férhet kétség. Legutóbbi alkotása, az Akik már nem öregszenek meg az első világháború lezárásának évfordulójára készült el, mégis elsősorban személyes indíttatásból.

Kép forrása

Színessé varázsolt képkockák
Az új-zélandi rendezőt a londoni Imperial War Museum kérte fel arra, hogy készítsen egy dokumentumfilmet az első világháborúról, Jackson az elkészült művét pedig az ott szolgált, majd 1940-ben elhunyt nagyapja emlékének szentelte. Nyersanyagként több, mint százórányi fekete-fehér filmszalagot, valamint hatszáz órányi hanganyagot kapott, amelyeken hallható interjúkat az 1960-as években a túlélőkkel készítették. Többéves munka következett ezután, hiszen a dokumentumokat Jackson szinte műgonddal restaurálta, a bevezető és prológusként használt kockák között pedig a mozgóképet színessé varázsolta. 
A rendező így nyilatkozott a munkájáról: „Át akartam törni az idő ködén, és visszahozni ezeket az embereket a modern világba, hogy még egyszer visszakaphassák emberi méltóságukat ahelyett, hogy Charlie Chaplin-figurákhoz hasonlóan látnánk őket régi filmszalagokon. A számítógép erejével eltöröltük a száz évvel ezelőtti film határait, úgy láthatjuk és hallhatjuk a Nagy Háborút, ahogy ők átélték”.

Kép forrása

Nagyapáink sorsa
A bő kilencven perces dokumentumfilmben a frontot megjárt veterán brit katonák mesélnek a háború kitöréséről, a sorozásról, a hathetes kiképzésről, majd magáról a csatáról, csatákról. A frontvonalba érkező katonákkal a filmen a kép színesbe vált, ezt követően a lövészárokban megbúvó, majd a csatatérre kirohanó gyerekek szemszögéből látjuk a történteket. Igen, rengeteg olyan fiatal ment ki a harctérre, aki alig töltötte be a tizenötödik életévét, mégis felnőttnek hazudta magát, hogy besorozhassák. Még nem tudták, mi várhat rájuk, hiszen ez volt az első világháború, ahogyan a neve is az lett. 
A dokumentumfilmből kiderül, hogy az első világháborúban mintegy egymillió brit katona vesztette életét. A rendező a nagyapja emlékének ajánlotta a művét, és bár sem ő, sem a családtagjai nem jelennek meg benne, végig érezhető a személyes hozzáállása. „Azért szerettem ezen a filmen dolgozni, mert a katonák közös tapasztalatairól számolt be. Úgy éreztem, arról tudok meg valamit, amin a nagyapám keresztülment” – nyilatkozta. 

Kép forrása

Azt sem tudták, mi vár rájuk
Az első világháborúról eddig elsősorban könyvekben olvashattunk, a mozgókép csak az elmúlt rövid időszakban vált népszerűvé a jubileum kapcsán, Jacksonéhoz hasonló alkotást viszont senkinek nem sikerült készítenie. Igazán csak ebben a dokumentumfilmben tapasztalhatjuk meg a világháború szörnyűségeit, dacára annak, hogy a filmesek egyetlen különleges megoldást nem alkalmaztak, még zenéje sincs a műnek. 
Viszont megtudhatjuk belőle azt, ahogyan a fiatalok bevonultak, mert részesei akartak lenni egy világtörténelmi eseménynek, noha tulajdonképpen azt sem tudták, mi vár rájuk. Élvezték a katonásdit, érdekelte őket a besorozás, a kiképzés, a csapatszellem. 
Az első döbbenet az első bomba becsapódásakor érte őket, majd a tűzharcban, amikor bajtársaik sorra estek el. A halállal és a gyilkolással szemben idővel immunissá váltak, egyszerűen csak végezték a dolgukat, így a fegyverletétel kihirdetésekor igazán már nem is tudtak annak örülni, üressé lett az életük. 
A csatákról felvétel nem készült, csak a köztes helyzetekről, amikor is a „szereplők” nem igazán tudtak mit kezdeni a kamera jelenlétével, hiszen addig csak fényképezőgéppel találkoztak, így sokszor megállnak, hiszen azt hiszik, egyszerűen csak fotózzák őket. 

Kép forrása

Akik a háborúban váltak felnőtté
Az Akik már nem öregszenek meg című dokumentumfilmet, nem könnyű végignézni, nem szórakoztatásnak szánták. Jackson azt mutatja be, ami történt. Nincsenek színes zászlók vagy csillogó fegyverek és lenyűgöző repülőgépek, vannak viszont sérült, megtört emberek, akik a katonaság alatt váltak felnőtté. 
A film eredeti címe, They Shall Not Grow Old a brit költő, Laurence Binyon For the Fallen, Az elesettekért című 1914-ben született költeményének egyik sorát idézi.
A film tavaly a BFI Londoni Filmfesztiválon került bemutatásra, majd némely magyar mozi is foglalkozott vele, az év első napjaitól pedig az egyik kábelcsatornán is megtekinthető már.
Megosztás