Rablómese és posztmodern betyárballada egyszerre

MEGJELENT: 2018. február 1. | SZERZŐ: Oxi

A moziváltozattal közel egyidőben jelent meg Julian Rubinstein A viszkis című regénye, mely az elmúlt évtizedek legnagyobb magyar fegyveres haramiájának történetét meséli el. Az egyszerre korrajz, akció-krimi és posztmodern betyárballada jól illeszkedik a mai trendekhez, melyekben a jókról kiderül, hogy valójában rosszak, illetve a csínytevőkről, hogy végül is szerethető, esendő, emberi figurák.

Kép forrása

Korrajz és dokumentumregény 
Állunk a kisvárosi pékségben, várunk a sorunkra, bambulunk, nézünk előre meredten (hétköznapi reggel van), szemezünk az üvegfal mögötti cukorporos finomságokkal, majd feljebb réved a tekintetünk, előre a sor elejére és meglátjuk Ambrus Attilát, vagy ahogy többen hívják: a Viszkist. Elsőre nem hisszük el, hogy ő az, biztos csak hasonlít rá, de aztán újra és újra odapillantunk, és végül tutira vesszük: ez ő. Nincs mese, ez az a bankrabló fickó, akiről riport és mozifilm is készült, akiről majd minden hazai sajtótermék hosszan írt, beszélt, mutatott és ő az, akiről nemrég könyv jelent meg. Vajon fog fizetni a croisantért? Vagy előkapja revolverét és rákiált a pultoskisasszonyra: két bagettet, négy zsömlét és egy kakaós csigát, vagy lövök!
A fülszöveg szerint „az olvasó most nemcsak egy bűnügyi dokumentumregényt tart a kezében, hanem a kilencvenes évek Magyarországának korrajzát is – amerikai szemüvegen keresztül.” A nem meglepő módon A viszkis címet kapott könyvet ugyanis nem egy magyar író alkotta, hanem – ismét idézek a kiadói ajánlóból – „Amerika egyik legtöbb díjjal jutalmazott fiatal újságírója, Julian Rubinstein a magyar Viszkis rabló történetét találta a legalkamasabbnak arra, hogy bemutassa a kelet-európai országok zűrzavaros átmenetét a kommunizmusból a kapitalizmusba.”

Kép forrása

Maszkos, fegyveres
Julian Rubinstein a magyar Antal Nimród rendező hasonló című amerikai-magyar koprodukcióban készült mozija alapját jelentő történetet írta meg. A film és a könyv tehát egységet, párhuzamot alkot és hűen követik, támogatják egymást. 
Talán magát az alaptörténetet nem is kell részletezni, Ambrus „Viszkis” Attila egy olyan „urban legend”-é vált, aki a valósággá tette a mítoszt, a rablómesét, a betyárballadát. Mondhatni népmesei hős egy olyan korban, ahol tényleg a sötét oldalra átigazolt „dartvéderek” a gyerekek kedvencei és ahol a szörnyeket ábrázoló játékok a legkelendőbbek. A könyv hűen mutatja be a Viszkis életútját, azt az időszakot és helyet (Románia), amikor még „csak” Ambrus Attila volt, illetve bőven jut a humoros akciójelenetekből is, amikor már a maszkos, fegyveres figuraként tartotta rettegésben a magyarországi pénzintézeteket. 

Kép forrása


Ahogy lennie kell
A hároméves oknyomozással készült könyv bemutatja a rablások izgalmas, és eddig még soha fel nem tárt részleteit, azokat az apró momentumokat, amiket csak Ambrus tudhatott, s eddig nem osztott meg senkivel. Naná, még vallatóival sem…
Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezzel a könyvvel és persze a belőle készült filmmel az alkotók gyakorlatilag kimaxolták a Viszkis rabló kultuszát. Ez még akkor is így van, ha az epilógus ennél sokkal, de sokkal prózaibb, Ambrus Attila letöltve a rárótt börtönéveket, mára egy klasszikus kispolgár lett, aki fazekasságából él. Most meg itt vásárol előttem a pékségben. 
Na, jó, azért a film és a könyv is hozott neki egy kis pluszt a konyhára. Így kijelenthetjük, hogy sem Rubinstein könyvével, sem az Antal Nimród-féle filmváltozattal nem múlt el a világ dicsősége, hiszen minden úgy volt és van, ahogy kellett lennie: a rabló rabolt, a rendőr elfogott, a bíró ítélt, a Viszkis ült, a néző és az olvasó pedig remekül szórakozott. 



Megosztás