Erőltetett párhuzam

MEGJELENT: 2019. szeptember 3., kedd | SZERZŐ: Rácz András

Mondom a fiamnak, Nyikos Tamás Politikai Filozófiák című könyvéről írok. A szerző szerint sok politikai ideológia olyan, mint a vallás, vagy pontosabban, mint a teológia. Elég bárgyú ötletnek tűnik – felel a fiam. – Mert minden ideológia hasonlít egymásra. Ha tehát hasonlóság van a vallásos ideológia és bármilyen más ideológia között, az pont olyan meglepő, mint a melegvíz. 
Igen – válaszolom. – Ezt bizonyos fokig a szerző is látja. Azt írja például: „Előre megjósolható, hogy ennek a könyvnek is lesz olyan olvasója, aki a politikai teológiák részletes katalógusát extrém vállalkozásnak, amolyan szellemi bűvészkedésnek fogja tartani, pedig – ahogy folyamatosan emlékeztetek rá – a magam részéről nem azt kívánom bizonyítani, hogy minden ideológia vallási, hanem azt, hogy nincs strukturális különbség a keresztény teológia és a felsorolt ideológiák fogalmi rendszere között. Ha valaki óhajtja, ám nevezze mindegyiket vallásinak, de ez nemigen különbözik attól, mintha azt mondaná, hogy egyik sem az.”
Hát akkor, szól valamiről ez a könyv? 

Kép forrása

Új istenségek
Nos, a szerző, aki egyébként a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi és Politikatudományi Intézetének docense előásott egy múlt századi gondolkodót, Carl Schmittet, aki 1922-es, Politikai teológia című tanulmányában mond valami hasonlót, mint most Nyikos: „a modern államelmélet minden jellemző fogalma szekularizált teológiai fogalom”. Az abszolút uralkodó isten, a rendkívüli állapot a csoda és így tovább. 
A szerző Schmitt ötletét aktualizálva próbálja kimutatni a teológiait korunk fontos politikai áramlataiban. Egészen pontosan a népszuverenitás gondolatáról, a demokráciáról, a diktatúrák sajátos ideológiáiról, az ún. polgári vallásról, a mainstream gazdaságfilozófiáról és végül a modern környezetvédő mozgalmak szellemiségéről mutatja ki azok teológiai jellegét. 
A felsorolt ideológiák Nyikos szerint nem világias, s főleg nem racionális gondolatok, hanem nagyon is transzcendens jellegűek, csupán a keresztény hittételek helyére egy másik, de ugyanúgy irracionális teológiát állítottak. A népszuverenitás esetében ez az új istenség maga a nép, a marxizmusban a proletariátus, a gazdaságban a piac láthatatlan keze, és így tovább. A szerző szerint ezek – mint az istenek – mindenhatóak, abszolút érvényre törnek és abszolút engedelmességet követelnek…
Van persze ellentétük: a gonosz. Nyikos szerint ilyen a demokrácia mellett a diktatúra, a proletáriátus mellett a burzsoázia, a természet mellett a túlfogyasztás, vagy valami hasonló. 

Kép forrása

Evilági-túlvilági
Ha mindezek után a kedves olvasó úgy gondolja, hogy szerzőnk valóban nem ment messzire az eredetiség után kutatva, hát egyetértésemről kell biztosítsam. Ráadásul van valami nagyon fals ebben a schmitti-nyikosi gondolatban. 
Kezdjük azzal, hogy az ötlet oly kevéssé originális, hogy nagyjából tizenhat éves lehettem, amikor a marxizmussal kapcsolatos, kísértetiesen hasonló felismerésemet előadtam anyámnak, aki filozófiát tanított valamelyik egyetemen. Türelmes asszony volt. Meghallgatott és közölte: kétségkívül van hasonlóság a marxizmus és a vallás között, de van egy mindennél fontosabb különbség: az vallásban nincs célracionális cselekvés. Sorsod, munkád eredménye, jövőd végső soron az isteni kegyelemtől függ. A marxizmus viszont (és teszem hozzá, minden evilági eszmerendszer) azt állítja, tőlünk is függ a holnapunk. 
Kosztur András a Dunsztban Rejtőzködő istenségek címmel írt recenziót Nyikos könyvéről, és éppen azt mondja, amit nekem annak idején anyám mondott: Lehet, hogy „a modern politikai teológiák nem racionális, természettudományosan megragadható fogalmak, hanem nagyon is absztrakt, bizonyíthatatlan állítások és képzetek köré szerveződnek, azonban végső céljaik – eszkatológiáik – mégiscsak evilágiak, és ezzel szignifikánsan eltérnek a korábbi idők teológiáitól, amelyek – még a khiliasztikus elképzelések is – a túlvilágot tekintették a végső célok terepének.”

Kép forrása

Összemosott fogalmak
Van azonban egy másik, tulajdonképpen sokkal súlyosabb problémám is ezzel a könyvvel. A szerző azzal, hogy a modern politikai filozófiák teológiai jellegét hangsúlyozza, valójában azt állítja, hogy a tizenkilencedik, huszadik, sőt huszonegyedik század szellemisége jobban hasonlít az ókori, középkori vallásos gondolkodásmódra, mint amennyire feltételezzük. Ha igaza van a szerzőnek, akkor zárójelbe kell tennünk a felvilágosodást, akkor futó kalandként gondolhatunk a korai újkor értelem-központú világképére, akkor az egész kartéziánus okoskodást – s mindazt, ami belőle következik – kidobhatjuk az ablakon. 
Szerencsére erről szó sincs. Nyikos optikai csalódás áldozata. 
A tömegdemokráciák korában a legprimitívebb üzenetek igen hatékonyak tudnak lenni: jó és rossz, üdvösség és kárhozat, mi és ők… stb. Ezek azonban nem vagy nem feltétlenül ideológiai-gondolkodási keretek, hanem inkább kommunikációs panelek.  Természetesen ezekből is lehet messzemenő következtetést levonni, de az nem a politikai filozófiákról, hanem azok marketingjéről szól. Nagyon úgy tűnik, hogy a szerző ezt a kettőt csúnyán összemossa, mint ahogyan csúnyán összekeveri az általa teológiai jellegűnek mondott fogalmak tudományos és közkeletű meghatározását, vagy ami még súlyosabb: olyan – önkényes – maghatározásokat alkot, amelyek teljességgel idegenek racionális alapon álló fogalmi kereteinktől. 
Amikor például a pénzről azt írja „morális és teológiai fogalom”, „egy olyan átfogó világnézet vagy ideológia központi szereplője, amelynek minden teológiai kérdésre határozott válasza van: hogyan működik a világ, mi a célja, mi a helyes és a helytelen, igazságos és igazságtalan, hogyan kell cselekedni, mi számít értéknek”, akkor azt a nagyon egyszerű tényt nem veszi figyelembe, hogy e „morális és teológiai fogalom” mögött egy teljes jogrend áll a maga nagyon is valóságos kényszerítő erejével. Míg az igazi morál és igazi teológia mögött nem áll semmi, csak a hit, hogy így helyes, úgy helytelen.
Megosztás

Egypercesek

Kimaradt az Akik maradtak

Kimaradt az Akik maradtak

„A film bekerülése a legjobb tíz közé nyomatékosítja a hazai televíziós filmgyártás jelentőségét”

Friss FISZ-vezetők

Legfőbb célkitűzéseik a nyitottság és a sokszínűség

Egy olasz zseni élete és halála

Ilyen mélységben és alapossággal még senki sem mesélte el Pasolini történetét

Börtön plágiumért

Mint kiderült, Kobal műve Aldo Nicolaj egyik komédiájának szó szerinti fordítása

Rézkirályság: mágikus második rész

A kritikusok szerint legalább olyan jó, ha nem jobb, mint az első rész