Újratanulhatjuk József Attilát

MEGJELENT: 2018. december 13., csütörtök | SZERZŐ: Oxi

Vegyünk egy nagy levegőt és olvassuk el a borítót: József Attila összes tanulmánya és cikke 1930 – 1937. És mindezek alatt egy fontos stíluskategória: Kritikai kiadás. Talán nem túlzás, korunk egyik legnagyobb és legszebb irodalomtörténeti vállalkozása ez a kötet. A kötet, mely tíz kerek éven át készült, s mely a lehető legközelebb áll József Attila kritikai, filozófiai, tudományos, politikai írásműveinek igaz valóságához.

Kép forrása

Freudomarxista eszmetörténet
Az elmúlt években mintha szellem szabadult volna ki a palackból, sorra jelentek meg irodalomtörténeti óriásaink, íróink, költőink eddig kevéssé ismert vagy teljesen ismeretlen hagyatékának, illetve rájuk vonatkozó dokumentarista típusú összegzésének fontos, tudományos darabjai. Mint olvashatjuk, József Attila összes tanulmánya és cikke című kiadvány is ilyen, melyben a dupla kötetbe fogalmazott hatalmas anyag első részében az 1933 végéig keltezett írások találhatók, a marxista és pszichoanalitikus irodalomban elmélyülő, a kommunista mozgalomhoz csatlakozó, majd azzal szembeforduló József Attilától. 
A második, ugyancsak vaskos kötet az 1934-től haláláig tartó alkotó korszak termését tartalmazza, melyben a költő önálló „freudomarxista”, álláspontja meghatározásáról szólnak tanulmányai, kritikái, s melyek a kor politikai mainstream-jével megy szembe. 

Kép forrása

Tíz éves munka eredménye
A könyv szerintem legértékesebb részét képezi az első száz oldalon található tanulmánygyűjtemény, mely újrafogalmazza József Attila életművének prózai, kritikai, filozófiai, politikai részét. Ebben a szövegben egyúttal az alkotó élettörténetének megannyi különleges, fontos és sajátságos részletére fény derül. 
Mint a szerkesztői előszóban olvashatjuk, az idén ősszel megjelent duplakötet tíz éves munka eredménye, s résszemről megkockáztatom, a magyar irodalomtörténet egyik legnagyobb és legszebb vállalkozása. Fontosságát jelzi, hogy bár József Attila kritikai, filozófiai, tudományos és politikai témájú írásművészete talán még ezzel a könyvvel sem vált valóságossá, tisztázhatóvá, mégis ez jár a legközelebb az igazsághoz. 
A művek előtt olvasható tanulmányokból kiderül: a költő nagyon beletenyerelt a diktatórikus rendszerekbe, hiszen prózai életművét az 1945 utáni időktől fogva rendszeresen és következetesen torzították, az pedig már a magyar nép sorstragédiájára is utal, hogy egy ilyen fontos alkotóról hogyan lehet több, mint fél évszázadon át elhallgatni a legérdekesebb és legnagyobb, s talán mindannyiunk számára legfontosabb gondolatait. 

Kép forrása

Újratanulhatjuk József Attilát
Érdekes és a kötet készítői ennek elmondására, elemzésére is nagy hangsúlyt fektettek, hogy a prózai galaxis rehabilitációját már 1959-től megpróbálták többen az irodalomtörténeti tudomány szakemberei, de az egészen a nyolcvanas évekig nem jutott érvényre a szélesebb közönség előtt a költőről korábban kialakított hamiskás kép megváltoztatása. 
A kiadói ajánló szerint „Számos szövege itt jelenik meg először, a keletkezésük sorrendjében, részletes kommentár kíséretében. Gyűjteményünk messzemenően gazdagítja és részben átrajzolja a költőről kialakult képet.”
A most ajánlott könyv remélhetőleg a lehető legteljesebb abban a mozaikban, mely a huszadik század legnagyobb magyar költőjének nem lírai alkotói tevékenységéről szól. Egy biztos, ezzel a könyvvel gyakorlatilag újratanulhatjuk József Attilát, s nem is középiskolai fokon.




Megosztás