Teleki László grófról, a reformkor egyik vezető politikusáról, a Kossuth-emigráció kiemelkedő egyéniségéről és az 1861-es országgyűlés Határozati Pártjának vezéréről szóló kötet jelent meg. A páratlanul érdekes könyvet – stílszerűen – a Nemzeti Múzeumban mutatták be.

Kép forrása

Jelképesen halálra ítélték
Halála előtt az ország legnépszerűbb politikusa volt. A nagy műveltségű, szónokként is kiváló államférfi nem egy kérdésben megelőzte kortársait, ilyen volt például a szomszéd népekkel való megegyezés és együttműködés fontosságának hangsúlyozása, Kossuth Lajost megelőzve jutott el a dunai népeket összefogó államszövetség tervéig.
Teleki László az 1848-49-es szabadságharc lelkes híve és párizsi követe volt, ezért 1852-ben az osztrák bíróság halálra ítélte, távollétében jelképesen végre is hajtották az ítéletet. 1859-ben Kossuth és Klapka György társaságában megalapította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot. 1860-ban Drezdában letartóztatták és kiadták Ausztriának. Kizsarolt ígéretére, hogy tartózkodik a politikától, szabadon engedték.
1861-ben hazatérhetett, országgyűlési képviselő és az 1848-as jogalapon álló Határozati Párt vezetője lett. Országszerte az új függetlenségi mozgalom vezérének tekintették. Azonban az országgyűlés egységes fellépésének meghiúsulása, a pártján belüli érdekcsoportok megjelenése miatt, és az erkölcsi felelősség fokozódó súlya alatt összeroppanva öngyilkos lett.
Öngyilkossága összeköthető a nyolcvan évvel később, április 3-án dördülő lövéssel is, amely a grófi család egy másik kiváló sarjával végzett. Kísérteties, hogy Teleki László oldalági rokona, a szintén kulcsfontosságú döntés előtt álló, egyaránt az ország politikája élén álló államférfi, Teleki Pál miniszterelnök is hasonló indíttatásból vetett véget önkezűleg életének.

Kép forrása

Nem engedett a 48-ból 
„Teleki László látszólag a kiegyezés ellen volt 1861-ben, de tartalmilag, ha megnézzük, hogy ki mit szeretett volna, jól látszik, hogy Deák Ferenc és Teleki László egyaránt nem engedett a 48-ból. De Teleki az alkotmányos formákhoz szorosabban ragaszkodott, ő nem tartotta törvényes királynak Ferenc Józsefet, mert a magyar alkotmányosság szerint nem volt az. Ezt persze Deák sem gondolta alkotmányosan másképpen, de ő a cél érdekében engedményekre is hajlott” – hangsúlyozta Debreczeni-Droppán Béla, aki szerint az 1861-ben történtek végül Telekit igazolták, hiszen a „lágyabb”, Deák-féle feliratot sem fogadta el Ferenc József és feloszlatta a magyar országgyűlést. Mint fogalmazott, elképzelhető, hogy ha nem vet véget életének, Deákkal együtt Teleki is a kiegyezés álláspontjára helyezkedett volna évekkel később, amikor már Bécs is másként állt Magyarországhoz. 
Ellentétben Deák Ferenccel, akinek már életében kialakult a kultusza a kiegyezésben vállalt szerepe miatt, amelyet hívei kormányzati támogatással halála után is tovább ápoltak, Teleki László alakja kikopott a nemzeti emlékezetből. Debreczeni-Droppán Béla szerint párttársai, rokonai, barátai a méltó és minden addiginál nagyobb temetés, valamint a Széchenyi Istvánéhoz hasonlítható országos gyász után semmit sem tettek Teleki kultuszának megteremtéséért és fenntartásáért. Ráadásul semmilyen későbbi rendszer sem tudta vagy akarta Teleki örökségét magáénak vallani, ami – ahogy M. Lovas Krisztina kötetben olvasható tanulmánya fogalmaz – talán nem is olyan nagy baj, mert így legalább mondanivalóját nem torzította el az utókor.

Kép forrása

Legnagyobbjaink között
A Nemzeti Múzeum által megjelentett háromszáznegyvenhárom oldalas, háromszáz képpel díszített és ötszáz példányban kiadott kötet nagyrészt a Nemzeti Múzeum 2011-es Teleki László-kiállítása alkalmából rendezett tudományos konferencián elhangzott előadások írott változatát tartalmazza, felhasználva a közben eltelt évek újabb kutatásait, valamint kiegészítve Hermann Róbert és M. Lovas Krisztina tanulmányaival.
A függelékben a Teleki László halála után felvett vizsgálati jegyzőkönyvek teljes szövege is olvasható, a CD-mellékleten pedig a 2011-es kiállításhoz készült két film szerepel. Az első a nemrég elhunyt Kovács Béla Teleki életét bemutató alkotása, a második a Rendőrtiszti Főiskola és az ORFK Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet munkatársainak filmje arról, hogy ma miként vizsgálnák ki Teleki öngyilkosságának rejtélyes körülményeit.
„Teleki (1811-1861) a reformkori nagy politikusnemzedék első sorában szerepelt, Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc, Batthyány és Kossuth Lajos mellett. Azon nagyságaink közé tartozott, aki letették a korszerű polgári Magyarország alapjait” – fogalmazott Debreczeni-Droppán Béla, a Nemzeti Múzeum főmuzeológusa, a kötet szerkesztője. A kiadvány címéül – „Tántoríthatatlan elvhűség, sziklaszilárd jellem, lovagias becsület” – Kossuth Lajos Teleki Lászlóról írt tömör jellemzését választották.