Életkorközépi válság? Későn érkező éretté válás? Vagy a körülmények, visszajelzések, facebook-kapcsolatok furcsa tükre? Kételyek, kísérletek… Ki vagyok én? Kik ezek itt körülöttem… A harmincas évei végén járó háziasszony kérdéseivel úgy szembesülhetünk Jannah Loontjens Talán, bizony, mégsem című elbeszélését olvasva, hogy biztosak lehetünk benne: valahogy mindannyiunk vissza-visszatérő kételyeit fogalmazza meg a holland szerző.

Egy kicsit bonyodalmasabb
„Mintha csak véletlenül élnéd pont ezt az életet… Panaszkodsz a munkád miatt. Panaszkodsz a gyerekeid miatt. De dönthetnél is e mellett az élet mellett, nem mindig csak várni, hanem beavatkozni. Lépni. Ez már gyerekkorodban is nehezedre esett. Inkább minden igyekezeteddel próbáltál kívül maradni. De döntened kell, hogy milyen életet szeretnél magadnak. Máskülönben elmegy melletted az élet, és arra ébredsz, hogy már túl késő. Tapasztalatból mondom. Megvan rá a lehetőséged, hogy döntsél.”
Erős mondat. És mindent el is mond arról, amiről a regény beszél. Vagy majdnem mindent. A dolog ugyanis egy kicsit bonyodalmasabb annál, mint ahogyan fülszöveg-szerűen összefoghatjuk a történetet: az Amszterdamban élő Mascha életének nagy kérdéseivel szembesül. Próbálja összehangolni szerepeit, igyekszik jó anya, jó feleség és sikeresen dolgozó nő lenni, de miközben minden téren teljesíti feladatait, állandó bizonytalanság gyötri: ennyi volna az élet? Megéri erőlködni? Talán a férje sem hűséges hozzá?

Okok és mélységek
Négy nap a regény. Négy rendkívül intim nap. Olvasóként úgy érezzük, zavaróan közelről látjuk főszereplőnk napjait. De persze e közelség nélkül semmit sem érthetnénk a történetből. Mascha ugyanis megismerkedik a Facebookon a nála tíz évvel fiatalabb, New Yorkban élő Rafiqkal, akivel a virtuális térben intim kapcsolatba kerül, és aki nagyon sok szempontból felkavaró érzéseket hoz elő a nőből. Persze nem egyedül Rafiqk az oka a zűrzavarnak. Okozói a barátok, akiknek köszönhetően, egy bódult este után fel kell tennie magának a kérdést: Az vagyok-e még, aki egykor voltam? Okozói a gyermekei, akik apróbb-nagyobb problémáik során gyermekkorának élményeivel szembesítik hősnőnket, s ha már a gyermekkornál tartunk, okozói szülei is, anyja azzal, hogy nyomtalanul eltűnt az életéből, apja pedig azzal, hogy a regény cselekményének napjaiban éppen távozott az élők sorából, s halála – bár a szerző úgy dolgozza bele a történetbe a temetési előkészületeket, mint valami rutinszerű, hétköznapi tennivalót – nagyon is nagy nyomatékot ad Mascha kérdéseinek.

Újrakezdés helyett
Rendkívül jól szerkesztett kötetet tett elénk Jannah Loontjens, akinek a Talán bizony mégsem a harmadik regénye. Olyan történetet alkotott, amiben minden a helyén van, amiben minden részletnek, jelenetnek súlya, értelme van. Főszereplőnk kételyei ugyanis nem önmagukban állnak, hanem abban a közegben születnek meg, amelyben Mascha él, amelyben mindannyian élünk. Éppen annyit kapunk ezekből, amennyi ahhoz kell, hogy megértsük, az asszony kételkedései szorosan összefüggnek a jelen világ életmódjával: a facebook-kapcsolatokkal, az életről és a halálról alkotott nézeteinkkel, a létezés – főképpen persze az interneten keresztül érzékelt más létezések – értelmezésével. „Mintha csak véletlenül élnéd pont ezt az életet…”
Hadd tegyem hozzá: mielőtt belekezdtem volna ebbe az összefoglalóba, elolvastam a kötetről jó néhány recenziót. Különös módon egyetlen kritikusunk sem értette igazán, miről szól a regény. Pedig Jannah Loontjens nem bízza a véletlenre a dolgot. A kötet vége felé szinte szájbarágósan leírja... De nem folytatom, nem mondom el, hol. Legyen saját felfedezése mindenkinek.
Azt azonban hozzá teszem: hála istennek, vagy hála Loontjens komoly filozófiai műveltségének, szerzőnk nem azzal a szirupos marhasággal fejezi be könyvét, hogy újrakezdheted, ha úgy érzed elrontottad. Ennél sokkal bölcsebb, tartalmasabb, elgondolkodtatóbb választ kapunk Mascha – és persze mindannyiunk – kérdéseire. Tulajdonképpen megnyugtató választ.
Aki kíváncsi rá, mert esetleg felismerte saját problémáit Mascha kérdéseiben, az olvassa el a könyvet, s esetleg kérdezze meg az alkotótól, mire is gondolt pontosan. Erre a közeljövőben lehetősége is lesz az érdeklődőknek, hiszen szeptember 22-én 18 órától az Alexandra Irodalmi Kávéházban (1075 Budapest, Károly krt. 3/c). találkozhatunk majd a holland írónővel.